Régen minden jobb volt. Hogy egy személyes példával támasszam alá: nem igényelt például hetekig tartó szervezőmunkát, ha össze akartunk hozni egy balatoni nyaralást a barátokkal.
Elég volt, hogy a házigazda feldobta a tól-ig intervallumot, hogy mikor üres a nyaralójuk, és már zúdultunk is lefelé – eleinte még vonatozva, később autóval –, és jöhettek a gondtalan napok, amikor a legnagyobb dilemmát az okozta, a két, nagyjából egyforma távolságra lévő strand közül melyiken próbáljunk meg legalább két kört fejelni, miután alaposan belángosoztunk, a legnagyobb feszültséget pedig az keltette, ha az éjszakába nyúló rikikipartikon nem sikerült konszenzusra jutni, vajon kötelező-e felülütni, illetve egyszerre kell-e bemondani az elején, hogy ki hány ütést vállal.
Helyesbítek: időnként a „milyen zene szóljon aláfestésként?” témakörben is megosztott volt a társaság, amelynek egyik fele a kemény rockot preferálta, a másik a populárisabb vonalat. Nagy szkanderozás azért nem lett az eltérő ízlés miatt, kipörgettünk egy Metallica/Iron Maiden-albumot, aztán bekapcsoltuk a rádiót, hogy a brigád másik fele ne reklamálhasson.
Tizenpár éve aztán az egyik srác egy gonosz manőverrel egy hétig tartó dallamtapadást idézett elő, egy óvatlan pillanatban előbányászta azt a cd-jét (hú, de öregesen hangzik ez a mai spotify-os, youtube-os időkben), amelyen Korda György és Szécsi Pál legnagyobb slágerei szerepeltek,
A fenti történet azok után villant be, hogy Pető főszerkesztő meglepődve mesélte: az olaszok elleni, csoportelsőségről, egyben a négyes döntőbe jutásról határozó Nemzetek Ligája-meccs előtti felvezetés során akkor volt a legnagyobb buli a nézőtéren, amikor felhangzott az örökifjú Korda Reptér című dala.
Pedig igen erős volt a felhozatal, mivel felcsendült
- a 2016-os Eb óta a válogatottal és a szurkolótáborral összenőtt Az éjjel soha nem érhet véget a Soho Partytól,
- az Ismerős Arcok Nélküled című dala, amely az utóbbi években szintén elmaradhatatlan darabja lett a repertoárnak, és amelyről a Puskás Aréna megnyitója óta tudjuk, hogy minden igaz magyar csakis állva hallgathatja,
- valamint a YouTube-on 27 milliós megtekintésnél járó Úristen, amelyhez a Valmar tagjai nem kisebb ikont rántottak elő a cilinderből, mint Szikora „Csikidam” Róbertet.
Schäfer is a Korda-őrület hatása alá került
A HVG-n még szeptember elején jelent meg egy cikk a Korda-reneszánszról, amelyből az derült ki, hogy a Reptért övező őrületben nagy szerepe van a TikToknak, ahol sorjáznak az olyan videók, amelyen a tinik a dal refrénjét éneklik.
A válogatott középpályását, Schäfer Andrást is magával ragadta a Reptér-cunami, a Korda-sláger az ő TikTok-oldalán is feltűnt, és ez adta az ötletet, hogy a dal felcsendüljön a legutóbbi meccs előtt – tudtuk meg az MLSZ-től. A szurkolók lelkes reakciója jelzi, hogy DJ Gem-B, vagyis Gembolya Csaba, aki 2007 óta a válogatott hazai meccseinek zenefelelőse, eltalálta, mivel lehet megalapozni a hangulatot.
A repertoárban szerepelnek visszatérő, valamint új zenék, és bár a játékosoknak nincs közvetlenül beleszólásuk a lejátszási listába, de a kapusok például maguk választották a melegítéshez kivonuló dalnak a Coldplay-től a Viva La Vidát, amit azóta lecseréltek a Szívedből minden kell című Halott Pénz-nótára.
A dalválasztásnál fontos szempont, hogy lehetőleg olyan legyen, amit minél többen együtt énekelhetnek, ezzel is fokozva a meccs előtti hangulatot, ugyanakkor az nem befolyásolja a zenei listát, ha sok vendégdrukker kíséri el az ellenfelet, vagyis a hazai pálya adta előnnyel ebből a szempontból is élni szeretne a magyar szövetség.
Rúzsa Magdi olézik a Fradi-pályán
A legnépszerűbb hazai futballklub, az FTC szeptember középén adott ki válogatáslemezt, amelynek a megálmodója a Fradinak szurkoló lemezlovas, Lotfi Begi volt.
Különösen és nagyon büszke vagyok erre a munkámra, hiszen 13 éves korom óta Fradi-drukker vagyok, és az, hogy én lehetek A nagy Fradi lemez producere, tényleg egy igazi álom beteljesülése
– nyilatkozta a teheráni születésű DJ, aki az albumon Hevesi Tamás Ezt egy életen át kell játszani című slágerét, valamint az Edda Álmodtam egy világot című dalát is új köntösbe bújtatta.
Szintén felkerült a válogatáslemezre egy 90-es évekbeli sláger, az eredetileg Gala által előadott Freed from desire, amelyet Lotfi Begi Dér Henivel dolgozott fel. A Groupama Arénában ez a dal csendül fel, amikor gólt szerez a Fradi, úgyhogy erre tombolt az a 20 ezer ember, akik szemtanúi voltak, amint Kristoffer Zachariassen egyenlített a Monaco ellen, és az FTC első magyar csapatként jutott tovább egy nemzetközi kupa csoportköréből.
Azt, hogy a Fradi-meccsek előtt és alatt milyen zenék hangozzanak el, a klub zenei partnerének, a Rádió 1-nek a lemezlovasai állítják össze a Ferencvárossal egyeztetve.
„A zenei tartalmat folyamatosan frissítjük, most például a nemrég megjelent A nagy Fradi lemez dalaiból is válogatunk, kifejezetten ügyelve arra, hogy legyenek olyan számok is, amelyeket a közönség együtt tud énekelni. Ilyen számnak tekintjük például Rúzsa Magdi új, először a Fradi-lemezen hallható Olé című slágerét” – árulta el érdeklődésünkre a klub.
Még, még, még, még, még, ennyi nem elég
A magyar hokiszurkolók még dalt is írtak arról, hogy elmennek bárhova, játsszon a válogatott akár Dél-Koreában, ők akkor sem hagyják magukra a csapatot. A 2009-es svájci, valamint a 2016-os szentpétervári A csoportos világbajnokságon az ellenfelek és a külföldi újságírók is elismeréssel adóztak a magyar drukkerek páratlan lelkesedését és szenvedélyét látva, és az idei feljutásnak köszönhetően 2023-ban ismét az elitvébén szerepelhet majd a csapat, megtámogatva a világ legjobb szurkolótáborával.
Ahogy a Fradi focicsapatának, úgy a magyar hokiválogatottnak is van egy kifejezetten a gólörömre szánt zenéje, ami nem más, mint a Republic Repül a bálna című dalának az első két verzéje. Amikor egy csarnoknyi ember üvölti, hogy „Még, még, még, még, még, ennyi nem elég”, az egészen lúdbőröztető élmény.
A hazai rendezésű tornákon a magyar szövetség gesztust szokott gyakorolni a külföldi csapatok felé, és be szokták kérni az ellenfelektől, hogy milyen zene szóljon, amikor gólt szereznek.
A válogatott meccsein nincs állandó DJ, hanem a zsűriben jelölnek ki egy embert arra a feladatra, hogy a mérkőzés felvezetése vagy a játékmegszakítások során bejátssza az odaillő zenét. A csapat jeges bemelegítése alatt egy olyan playlist szól, amit a játékosok állítottak össze a korábbi években, ezekben túlnyomórészt „hokis” zenék vannak, korábbi eseményekre készített dalok (például Botokat a jégre, Gyerünk, gyerekek, egy ország veletek) plusz néhány egyéb muzsika.
A világ egyik leggyorsabb, legdinamikusabb sportjához még véletlenül sem illenek a lassú balladák, annál inkább a rock vagy akár techno, így aztán az AC/DC jól megfért korábban egymás mellett mondjuk a Scooterrel, de a 2018-as hazai vébére már új, 20 perces mixek készültek, és ezekben inkább már a pop dominált.
A szövetség részéről jelezték, van ötletük és szándékuk is arra, hogy bizonyos játékhelyzetekre egy néhány dalt felölelő listából válasszanak zenét (páros kiállítás esetén például felcsendülhet akár a Trónok harca főcímdala), és ezt várhatóan a novemberi, Sárközy Tamás Emléktornán meg is valósítják majd.
A zene immár ugyanolyan nélkülözhetetlen eleme a sporteseményeknek, mint a szurkolás vagy a tökmag, szotyi, a csapolt sör, de van egy olyan sanda gyanúnk, hogy amikor a magyar válogatott – játsszon akár a zöld gyepen, akár jégen – lövi a gólokat, és emlékezetes győzelmet arat, a többség nem tudja felidézni, hogy Korda, ByeAlex vagy a Tankcsapda dübörgött a hangszórókból.
