A kézilabdázó Háfra Noémi rendkívül fiatalon robbant be a Ferencvárosba és a magyar válogatottba, mindössze 19 éves volt, amikor az egész ország megismerte a nevét, amikor a 2018-as Európa-bajnokságon az utolsó pillanatokban dobott gólt a németek elleni középdöntős meccsen. A hírnévvel együtt a várakozások is megnőttek vele szemben, mígnem idén márciusban a Kézivezérlés Extrában elmondta, hogy fiatal kora ellenére kiégett, pánikbetegséggel küzdött az évek során.
Háfra Noémi volt Epres Panni vendége a Neked könnyű! podcastban, ahol a gyerekéveiről azt mondta, sosem volt olyan, hogy hisztizett volna a leterheltség miatt, inkább mindig többet akart, jobb akart lenni. Ha hibázott, magát nyomta lejjebb, de átesett a ló túloldalára, túlzottan előjött a maximalizmusa.
Voltak nehéz időszakok, amin csak így átsuhantam.
Nem mutatta ki sosem, hogy problémái lennének, nem akarta, hogy látszódjon rajta, családon belül megoldották a dolgokat. Volt, hogy sírva ment haza edzésről, vagy az iskolába, de ezt nem akarta a csapathoz bevinni.
Amikor belépünk a csarnokba, az a kézilabdáé, és nem az én problémáimé, azt nem szabad bevinni. Mert, ha mindenki bevinné a problémáit, akkor nem is lenne meccs.
2020 tavaszán, amikor beütött a világjárvány és leállt a sportélet, akkor érezte úgy, hogy elfogyott.
Akkor lett volna az olimpiai kvalifikáció, én úgy voltam ott, így visszagondolva, mint egy élőhalott. Már csak a testem volt ott. Se a lelkem, fizikális erőm sem volt, betliztem állandóan. Csak úgy voltam, ültem, és legszívesebben sírtam volna egész nap.
Akkor utálta az egész sportot, de félretenni nem tudta, nem tudott teljesen kikapcsolni, várta, hogy mikor tér vissza a kézilabdás élet. Persze voltak otthon főzések, étkezések, emiatt viszont önképzavara alakult ki, ami miatt saját bevallása szerint egy évig tükörbe sem tudott nézni, nem tudta elfogadni önmagát, mert felcsúszott rá pár kilogramm pluszban. Így utólag azt mondja, lehet akkor kellett volna elfogadnia magát, és akkor nem lettek volna a későbbi problémái.
Erről nem tudott senkivel beszélni, csak görgette maga előtt a gondokat. Pánikszerű dolgok törtek rá, eleinte azt hitte, hogy vércukorszintje ingadozik, zsibbadtak a végtagjai, többször is ájulás közeli állapotba került, volt, mikor azt érezte, hogy fulladozik. Egyszer az autóban tört ez rá, sírva hívta a párját, hogy menjen neki segíteni.
Kiszálltam a kocsiból, és ordítottam, hogy „segítség, segítsen valaki”, persze az autósok mentek tovább. Valaki dudált csak, de nem állt meg, én meg öntöttem magamra a vizet, mert biztos valami problémám van.
Mentőt akart hívni, de aztán egy pillanat alatt „visszakapcsolt”. Egy hónapig utána sokat sírt, halálfélelme volt, de csak az olimpia után visszatérve írt a pszichológusának, hogy baj van, és nem tudja, mi történik vele. Ezután a mindennapi foglalkozások, az energetizálás segített neki, de ehhez kellett az is, hogy ő is nyitott legyen minderre. Most már, ha pánikroham tör rá, számolással és légzéstechnikákkal próbál meg túllendülni rajta.
Ezt követően érezte, hogy kellett neki a váltás, hét évet töltött el a Ferencvárosnál (közte egy évet kölcsönben játszott az MTK-ban), és egy év után már tapasztalta, hogy sokat segített neki az első, Győrben töltött szezon. Mostanra már megtanulta, mikor kell pihennie, meditálnia, hogyan kapcsoljon ki.
Háfra Noémi a nyáron a dán Odense csapatához került kölcsönbe, ahol a legutóbbi Bajnokok Ligája-mérkőzésen térdsérülést szenvedett, ölben vitték le a pályáról. Azóta a vizsgálatok kimutatták, hogy elszakadt a keresztszalagja, műteni kell és több hónapot kell kihagynia, így a többi közt az Európa-bajnokságról is lemarad.
