Az idei nem a pazarlás, a költekezés éve. A sportegyesületek például éppen azzal vannak elfoglalva, hogyan vészeljék át az energiaválságot, főképp miből finanszírozzák a téli hónapokban a termek, a pályák, az öltözők világítását, fűtését.
A Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) először május végére, aztán szeptember közepére, majd november 6-ára írta ki, és eredetileg magyar helyszínre tervezte az idei maraton országos bajnokságot. Aztán húzott egy váratlant, és alig tíz napja úgy határozott, hogy
Vajon mi játszódhatott le, mondjuk, a tavalyi maraton magyar bajnokságra a legtöbb, összesen hat versenyzőt nevező DVTK atlétikai szakosztálynál, amikor megtudták, hogy nem Budapestre – vagy mint 2021-ben Debrecenbe –, hanem Frankfurtba, a Mainova Maratonra kell elutazzanak a magyar bajnoki érem reményében? Ugyanis
- nevezési költségeként a szokásos egy–kétezer forint helyett 110 eurót, nagyjából 46 500 forintot kell fizetni egy-egy atléta után,
- ezen felül egy kisbusz helyett ki kell pengetni fejenként úgy 100 ezer forintot repülőjegyre,
- minimum ugyanennyit a három nap szállás- és étkezési költsége címén,
- és ha még minimum egy edzőt is elküldenének a versenyzők mellé, úgy az idei ob költsége kétmillió forintra rúghat (420 forint feletti euróárfolyam mellett).
Az okok kiderítése érdekében kérdésekkel fordultunk a Magyar Atlétikai Szövetséghez. Az iránt érdeklődtünk,
- miért változtatták meg négyszer is az ob időpontját?
- Miért Frankfurt, miért nem Magyarország, a 2019-ig érvényben lévő gyakorlat szerint például miért nem a múlt hétvégi, 37. SPAR Budapest Maraton volt egyben az országos bajnokság is?
- Nyújt-e bármilyen támogatást az egyesületeknek a szövetség, hogy elindíthassák a versenyzőiket, és ha igen, kinek mennyit?
Gyulai Miklós, a MASZ elnöke megkeresésünkre azt felelte, tudatában van annak, ha azt mondja, sportszakmai indoka van a végső döntésnek, az igaz is, meg nem is.
„Elöljáróban azt kell tudni, hogy Európában maratonversenyeket tavasszal vagy ősszel rendeznek általában, és hogy pár éve a Nemzetközi Atlétikai Szövetség változtatott a kvalifikáció szisztémáján, immár a korábbinál csak sokkal erősebb, magyar maratonisták számára szinte elérhetetlen szintidőt (férfiak: 2:09:40, nők: 2:28:00) kell teljesíteni, ám akinek ez nem sikerül, de adott számú kvalifikációs pontot gyűjt, az is kijuthat a világbajnokságra. Mindezek tudatában pár éve a magyar szövetség azt a döntést hozta, hogy mivel 2023-ban Budapesten rendezzük a világbajnokságot, a vb előtti kvalifikációs év tavaszán próbáljunk meg egy olyan maraton ob-t szervezni, amelyiken már a tervezett világbajnoki pályán futhatnak a sportolók, és amire egyúttal a szervezőbizottság is vb-tesztversenyként tekinthet, begyakorolhatja rajta a rendezést.
Időközben azonban változás történt a vb szervezőbizottságában, és a maraton ob szervezése kapcsán időzavarba kerültünk. Ezért végül úgy döntöttünk, a világbajnoki kvalifikáció szempontjából olyan alternatíva, verseny mellett tesszük le a voksunkat, ahol erős mezőnyben, jó eredményeket tudnak elérni atlétáink. Így esett a választás Frankfurtra, ahol jóval több pontot szerezhetnek a legjobbjaink, mintha itthon, a Budapest Maratonon futottak volna, ráadásul aki közülük a jövő tavaszi bécsi maratonon is megfelelően teljesít, jó eséllyel kvalifikál majd a 2023-as vébére. A szövetség azt a döntést is meghozta, hogy a kvalifikációra aspiráló, meghatározott számú versenyző frankfurti költségét teljes egészében megtéríti
– világította meg a szövetségi döntés hátterét a MASZ elnöke.
Gyulai hozzátette, ezúton is elnézést kér azon profi, fél- vagy teljesen amatőr versenyzőktől, akik a jelentősen megnőtt költségek miatt nem tudnak, akarnak csak azért Frankfurtig utazni, hogy a magyar bajnokságon álljanak rajthoz, de ahogy fogalmazott, „talán ők is elfogadják, hogy kivételesen az élversenyzőink vb-szereplését helyezte előtérbe a szövetség”.
Gyulai azért szögezte le az elején, hogy tudatában van annak, igaz is meg nem is, hogy sportszakmai indoka van a végső döntésnek, mert az atléták szemét a brutális költség mellett más is csípi. Azt ugyanis még egy szimpla kocogó is sejti, a rendszeresen futó amatőr pedig saját tapasztalatból tudja, hogy 25–30 kilométer megtétele után elfogy a szervezet tartaléka. A 42 195 méternek nem lehet csak úgy nekiugrani, a több mint kétórás igénybevétel komoly, versenysport esetén patikamérlegen beállított felkészülést igényel. Ráadásul az atléták azzal is tisztában vannak, képtelenség rövid időn belül egymás után két, minőségi maratont futni, ezért az ökölszabályuk szerint évente maximum kétszer lehet, pontosabban érdemes csúcsformába hozni azt a profi atlétát, aki nem csak magával szeretne versenyezni.
Mindezek tudatában szigorúan szakmai szempontból az is kijelenthető:
Az már most biztosnak látszik, hogy Csere Gáspár, aki a tokiói olimpián képviselte Magyarországot, nem indul az ob-n, mert alig két héttel korábban, október 16-án Amszterdamban fut.
Úgy tudjuk, a múlt hétvégi Spar Budapest maraton győztese, a 22 éves Szemerei Levente (2:21:44 óra) sem áll rajthoz Frankfurtban, mivel már jóval korábban benevezett a december 4-i Valencia Maratonra.
Értesülésünk szerint a legutóbbi országos bajnok, azaz a tavaly márciusban Debrecenben összegyűlt 18 fős mezőny leggyorsabb futója, Jenkei Péter (2:18:52) elutazik Németországba. Ugyan nyilván ő is többször újratervezte a felkészülését, ám a Vasas atlétája abban bízik, amivel az elnök érvelt, hogy Frankfurtban sík pályán, remek mezőnyben, több vb-kvalifikációs pontot tud szerezni, mint máshol.
