Sport

150 kilós sügér hozta meg a világbajnoki címet a magyar párosnak

Magyarországnak nemhogy tengere, de jószerivel harminc méternél mélyebb tava sincs, így nyugodtan mondhatjuk, hihetetlen magyar siker született a 18. CMAS vízalattifotó-világbajnokságon: a Madeirán, Porto Santóban megrendezett eseményen ifjabb Lőrincz Ferenc búvárfotós és Takár Yvette búvároktató, búvármodell a nagylátószögű kategóriában világbajnoki címet szerzett.

A siker értékét növeli, hogy e világbajnokságok történetében magyar versenyző még sosem tért haza aranyéremmel.

„A vb öt napon át tartott, és múlt hét szombaton fejeződött be. 18 ország 34 búvárfotós csapata vett részt rajta. Az első nap kisorsolták a merülőhelyeket, valamint azt, hogy a sok nemzet közül két finn versenyzővel kerülünk egy hajóba. A korábbi világbajnokságokkal ellentétben idén minden kategóriát külön-külön díjaztak, összetett győztest pedig nem hirdettek” – számolt be a siker hátteréről a 24.hu megkeresésére Takár Yvette, aki 1994 óta búvárkodik, három évvel később már megszerezte az oktatói képesítést, azóta itthon és külföldön is több száz embert tanított meg a merülés alapjaira.

Csapattársa, ifjabb Lőrincz Ferenc hobbiként kezdte a víz alatti fotózást, ma már CMAS (Víz alatti tevékenységek világszövetsége) búvárfotós-oktatójaként űzi ezt a mesterséget. Az immár világbajnok páros öt éve Máltán ismerkedett meg egymással. Ferenc egy fotóscsoportot hozott a szigetre, és egyik alkalommal éppen Yvette vezetésével merült. Nem sokkal később kérte fel búvármodellnek, azóta vesznek részt közösen nemzetközi versenyeken.

Ifj. Lőrincz Ferenc és Takár Yvette A hatodik helyezést érő rákok. Fotó: Ifj. Lőrincz Ferenc és Takár Yvette

„Azért vállaltam el a búvármodellkedést, mert kellett valami plusz, ami kicsit kizökkent a mindennapi munkából, mert bármilyen misztikusan is hangzik a búvároktatás, egy idő után az is csak egy munka. A víz alatt fontos a jó lebegés és a tökéletes tartás, mert azokat a képeket díjazzák, amelyeken minden tökéletesen látszik. Ez nem jön magától, évtizednyi gyakorlat szükséges hozzá.

Sajnos idén a nagylátószögű búvármodell kategóriában nem értünk el helyezést, de mindenért kárpótolt, hogy speciális témában hatodik helyen végeztünk a rák fotónkkal és a nagylátószögű hal kategóriában mindenkit felülmúltunk.

De vajon szimpla vakszerencse, vagy kifejezett tudást, felkészülést igényel az, hogy valaki úgy kapjon lencsevégre egy hatalmas halat a tenger mélyén, hogy azt a Renee Grinnell Capozzola (USA) által vezetett hét tagú nemzetközi zsűri a legjobbnak értékelje?

„Az adott merülési terület ismerete elengedhetetlen. Mivel mi három nappal a verseny előtt érkeztünk, alaposan bemerültük mind a négy helyszínt. Megfigyeltük, hogy a Cordeca hajóroncsban él egy 150 kilós hatalmas sügér. Rendre ott úszkált körülötte, és úgy tűnt, kifejezetten szereti a búvárokat, tőlünk legalábbis nem félt. A verseny előtti edzéseken terveztük meg, hogy a szabályoknak megfelelően hol kaphatjuk le a legoptimálisabb körülmények között a halat. A versenyen rögtön odaúsztunk, és vártunk” – mesélte Yvette.

A világbajnokságon rendkívül szigorúak az előírások. A résztvevőknek merülés közben arra is figyelniük kell, hogy a biztonságos, lassú, ütemes felemelkedéssel együtt kilencven percnél egy másodperccel se töltsenek többet a víz alatt, és harminc méternél ne merüljenek mélyebbre a kamerával, mert ha bármelyik szabályt megszegik, azonnal kizárják őket a versenyből.

A világbajnoki címet hozó kép a 150 kilogrammos sügérről, amint éppen a lakhelyéül szolgáló hajóroncs alatt úszkál. Fotó: Ifj. Lőrincz Ferenc és Takár Yvette

„A nyertes sügér képünk úgy készült, hogy Feri egyik kezében a feje fölött, negyven centivel a megengedett mélység felett, 29,6 méterrel a vízfelszín alatt lebegve tartotta a kamerát, miközben a másik kezével exponált. Eközben a kamera elé csaltam a halat. Ugyanis a víz alatti fotózás igazi csapatmunka. Amikor éppen nem búvármodellként vagyok a vízben, világítóként segítem Feri munkáját. A víz alatti fényviszonyok az esetek többségében nem olyanok, amelyek lehetővé teszik a művészkedést.

Amikor exponál, a megfelelő helyen kell tartsam a lámpát, nem mindegy hova, milyen távolságra úszom, majd lebegek mozdulatlanul épp. Olykor, mint most a rák fotózása közben, negyven percen keresztül tartva a snootot (optikai fényszűkítő, amely exponálás után a vaku fényét irányítja egy adott pontra – a szerk.) egyetlen pontra

– mutat rá Yvette arra, hogy egyáltalán nem a vakszerencsén múlik egy-egy kép minősége. Az újdonsült világbajnok páros nőtagja hozzátette, fotózás közben kézjelekkel kommunikálnak, és az elmúlt öt évben annyira összeszoktak, hogy szemrebbenésből is tudja, mennyivel kell feljebb vagy lejjebb tartania a világítást, vagy éppen modellként, hol, hogyan tartsa magát.

A két versenyzőnek ezúttal a Búvár Szakszövetség támogatta a kiutazását, de igazából hobbi ez, mert más versenyeken maguk állják a költségeket.

„Nagyritkán megkeresnek minket egy-egy képünk miatt, de összességében nem pénzdíjasak a versenyek, hanem a nyertes képekhez szponzori felajánlásokkal búvárutakra lehet vouchert nyerni, így inkább szórakozás, aktív kikapcsolódás ez. Ugyanakkor mindennél felemelőbb és megtisztelőbb érzés a magyar nemzetet képviselni egy világbajnokságon”.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik