„Az aktív versenysport az elmúlt 15 évben minden hullámvölgyével együtt megmozgatott és maradandó nyomot hagyott bennem. Ha visszanézek, egy érzelmekkel teli utazást látok, amely feszegette a határaimat, de megmutatta a korlátaimat is. Ez az út most másképp folytatódik” – írta saját blogján.
Schlierenzauer elmondta, az elmúlt hónapok kihívást jelentettek a számára, de miután az elmúlt idényben térdsérüléssel küszködött, az a szünet elég volt ahhoz, hogy megbirkózzon a múlttal.
Az aktív karrierem befejezése nem volt könnyű számomra mindazok után, amit élsportolóként megtapasztalhattam. De a döntésem helyesnek tűnik, csakúgy, mint az időzítés.
Örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy kiskoromtól az álmomnak élhettem, a topsportnak köszönhetően a személyiségem is fejlődött. Rengeteg lenyűgöző embert ismertem meg, számtalan hihetetlen pillanatot őrzök örökre a szívemben. Köszönöm a szüleimnek, a családomnak és a barátaimnak a támogatást, és azt, hogy mindig úgy érezték, hogy helyesen cselekszem. Főleg pályafutásom elején édesanyám és édesapám sok mindenről lemondtak miattam, mindig ott voltak szenvedélyesen és teljes elkötelezettséggel a háttérben. Nélkülük soha nem jutottam volna el idáig.”
Ugyancsak köszönetet mondott rajongóinak, mondván, függetlenül a teljesítményétől és a hozzáállásától, mindig hittek benne, hűek maradtak hozzá még a nehéz időszakaszokban is.
Hogy mit tervez a jövőben, arról semmi konkrétumot nem árult el. Úgy fogalmazott, hogy a tűz, ami eddig a sportért égett benne, most új feladatokra sarkallja.
Szenvedéllyel nyitom meg életem ezen új fejezetét, tele vagyok kedvvel és kíváncsisággal.
Mindent megnyert, amit lehetett
Schlierenzauer 1990. január 7-én született Innsbruckban, és bár vonzotta a futball és a tenisz, furcsa lett volna, ha egy téli sporttal megfertőzött családban nem próbál ki valami havas dolgot. Nagybátyja, Markus Prock ötszörös világ-, háromszoros Európa-bajnok, kétszeres olimpiai ezüst- és egyszeres bronzérmes szánkóversenyzőként megalapozta a család hírnevét, ő volt, aki meglátta a tehetséget az unokaöccsében is.
Hivatalos versenyen a 15. születésnapja előtt, 2004. december 18-án debütált Seefeldben (a nyolcadik lett), a második versenyén már ötödik helyen zárt. Első győzelmét 2005. december 17-én, Predazzóban aratta. A világkupán először 2006. március 12-én, Oslóban szerepelt, a 24. helyen végzett.
A 2007-es Négysáncversenyen berobbant, Oberstdorfban és Bischofshofenben is győzött, végül összesítésben a második lett.
A Négysáncverseny olyan, mintha a testvérem lenne, hiszen együtt nőttem fel vele. Utólag hálás is vagyok a sorsnak, hogy nem nyertem 2007-ben, tizenhat évesen, az nem lett volna egészséges. Gyerekként gyorsan kicsúszhatott volna a talaj a lábam alól
– nyilatkozta évekkel ezelőtt.
A pályafutása során rekordot jelentő 53 világkupa-versenyen győzött (igaz, legutóbb 2014. december 6-án, Lillehammerben), összetettben kétszer végzett az élen (2009, 2013), a Négysáncversenyt szintén kétszer nyerte meg (2012, 2013).
„A valódi értékeket nem lehet pénzzel megvenni”
A sportoló születése óta siket a bal fülére, de azt mondta, ez egyáltalán nem zavarta a karrierjében. És az ugrásai láttán az is kiderült, hogy sohasem voltak egyensúlyproblémái.
„Az orvos elmagyarázta nekem, hogy valószínűleg azért, mert születésem óta siket vagyok. Ezért alkalmazkodott hozzá az agyam. Ez természetesen egy csoda, amit igazán nagyra értékelek” – nyilatkozta egy 2008-as Welt-interjúban.
A Tiroler Tageszeitungnak 2018-ban már azt mondta:
Ezt nem fogyatékosságnak látom, sokkal inkább valami különlegesnek. Az élet túl hangos. De amit nem akarok meghallani, azt nem hallom meg
– mondta.
Részleges süketsége miatt egy időben sok levelet kapott nehéz sorsú emberektől. Ezért döntött úgy, hogy a 2019-es világbajnokság alatt jótékonysági rendezvényt tart a siketeknek.
„A valódi értékeket, az egészséget, a szeretetet, a barátságot és az elégedettséget nem lehet pénzzel megvenni” – mondta.
Példakép volt a fiatalok számára
Schlierenzauer minden idők legsikeresebb világbajnoki síugrójaként fiatal sportolók egész generációját is inspirálta és formálta.
„Gregor nagyszerű munkát végzett a síugrásban. Rendkívüli karrierjéről csak szuperlatívuszokban beszélhetünk. Alapvetően mindent elért és mindent megnyert, sok éven át lelkesítette a rajongók ezreit, és példakép volt a fiatalok számára. A szövetség részéről azt kívánjuk neki, hogy élvezze a magánéletet, találja meg a szükséges pihenést távol a sporttól. Ő mindig szívesen látott vendég lesz nálunk” – mondta az osztrák szövetség síugró szakágának sportigazgatója, Mario Stecher.
