Helytálló az állítás, hogy az év legnagyobb pofonja, a legnagyobb mázlija és a legnagyobb visszatérése is az öné a magyar sportban?
Az első tény, a másodikat árnyalnám, az utolsóval vitatkoznék.
Halljuk.
A visszatérésem minőségét a jövő évi eredményeim döntik majd el. Ha az újrakezdés jó teljesítménnyel társul, akkor fogalmazhatunk majd így.
A legszerencsésebb jelzőt miért és hogyan árnyalná?
A szövetség februári határozatával végül visszamenőleg 2019. december 5-től tiltott el egy évre. A januári debreceni Eb-n és két világkupán nem indultam, majd miután eltörölték a világbajnokságot, tényleg mázlistának éreztem magam: hiába tiltottak el, mégsem maradok le róla. Aztán ahogy telt, múlt az idő, nyár végén, ősszel már azon aggódtam, ugyan visszatérek decemberben, de minek, ha nem lesz verseny? Még mindig kérdéses jövőre megrendezik-e az Eb-t, és a vb-t.
Egy év távlatából hogyan értékeli a kiváltó okot, azt az ártatlannak vélt Instagram-videót, amely akár komolyabban is befolyásolhatta volna a karrierjét?
A Sanghajba érkezésünket követő nap reggelén szólt Bánhidi Ákos edző, hogy baj van, azonnal töröljem a videót, amit kitettem a közösségi oldalamra. Visszanéztem a posztot, mert nem értettem, mi a gond vele. Álltunk a reptéren a hosszan kígyózó sorban és lőttem egy poént. De mivel megkértek, levettem. Az edzés még simán lement, de utána egyre nagyobbra csaptak a hullámok.
Európa közepéről nézve, ahol szólásszabadság van, talán megengedhető reflexiónak hat a videó, ami nem a kínaiakat, pusztán a reptéri helyzetet értékeli negatívan, még ha trágár felirattal teszi is ezt. Mit gondol, ha az amszterdami reptéren nyomja meg a felvétel gombot, akkor is nemzetközi diplomáciai bonyodalom kerekedik a videóból?
Volt időm gondolkozni, és most már persze értem, hogy mi a gond. Válogatott sportolóként, olimpiai bajnokként nem csak magamat képviselem, és az első poén, ami eszembe jut nem biztos, hogy egyben a legjobb is.
Kiválthatott volna ez más reakciót is. A videóhoz hozzászólhatott volna tízmillió kínai hasonló stílusban, mondván, el lehet innen húzni, ha nem tetszik. Vagy amint belép a jégcsarnokba, szólhatott volna fütty a versenyen mindaddig, amíg el nem hagyja azt. Mégis mindkét ország külügyminisztériumáig felérő botrány kerekedett az ügyből. Ma is megnyomná a felvétel gombot, és írna mellé kétszavas angol nyelvű „utasítást”?
Megértettem, hogy Ázsiában a posztom egészen más hatásokat vált ki, mint a világ más tájain.
Végigfutva az Instagram-oldalán, szembeötlő, hogy az elmúlt évben sokkal visszafogottabban posztolt, mint az eset előtt. Pedig ma már szinte kötelező, hogy egy élsportoló, pláne ha olimpiai bajnok, megfelelő minőségben és kellő részletességgel szolgálja ki követőit.
A közvélemény, a szurkolók egy része arra vágyik, hogy a sportolók magánéletébe is betekintést nyerjen. Mit reggelizett, milyen ruha van rajta és így tovább. Ha a következő évtizedben még erősebb lesz erre az igény, erre mozdulnak el a sportolók is. Ha a minél több követőnek köszönhetően lesz több szponzor, akkor nincs más választás, nekem is újra többet kell majd posztolnom. De ettől még most, ráadásul pont egy ilyen eset után, jóval kevésbé leszek közlékeny, mint korábban.
Csang Csing Lina, a kínai edzőnőjük reakcióját mindenki ismeri, azonnal le akart mondani. Az viszont nem kapott nyilvánosságot, hogy az apai ágon kínai származású csapattársai, a Liu testvérek hogyan vélekedtek a posztról.
Az öltözőben nagyjából azonos az értékrend, mindenki ugyanazt tartja viccesnek vagy sértőnek, a poénkodás tűréshatára is sokkal magasabb. Ott álltak mellettem, amikor készült a videó, pontosan tudják, mire irányult valójában. Ismernek engem, személyesen soha nem ítéltek el. Nyilván, ha Linát és a válogatott szponzorát is elvesztjük, az egész sportágat másképp érintette volna az eset.
Akkor meglehet, tényleg kettétört volna a karrierem. Szerencsére ez nem történt meg.
Végiggondolta már, mit vesztett volna, ha ez a végkifejlet valósul meg?
Majdnem húsz év munkáját.
Honnan indult?
Pécsről, a hokipályáról.
Nem nagyon hallani a pécsi hokiról. Van egyáltalán jégpálya a Mecsekalján?
Még van, áll a nyitott pálya, az elavult hűtésrendszerével, de lehet, nem sokáig.
A hokiból hogy lett gyorskorcsolya?
A társaság és a sikerek miatt. Mivel a hoki miatt egész ügyesen megtanultam korizni, ezért az iskola a testvéremmel együtt benevezett a diákolimpiára. Lényegében ugyanolyan versenyt kell elképzelni, mint a short track, csak 7-8 éves lurkóként hokikorival mentünk körbe-körbe. Bejutottunk az országosra. A gyorskoris edző vitte a csapatot, akinek megtetszett a mozgásunk, és felajánlotta, hogy maradhatunk nála is. Egy darabig párhuzamosan mentünk mindkét edzésre, aztán ott ragadtunk.
Egyszer sem bánta meg, hogy nem a jégkorongot választotta?
Tény, a csapatjáték, sokkal élvezetesebb. Ha ott nincs tökéletes napod, a társaid akkor is kihúzhatnak a gödörből, ugyanúgy győztes csapat tagja lehetsz. Ellenben az egyéni versenysport inkább munka, ahol csak magadra számíthatsz. Felmész a jégre, ezer méter, ahol neked kell lenni a legjobbnak. A jégen jól érzem magam, de a hokiban sohasem ment igazán jól a lényeg, a lövések.
A története azt bizonyítja, nem szükséges extra feltételrendszer ahhoz, hogy beinduljon a sportkarrier, majd egyre feljebb kapaszkodjon a ranglétrán.
A jó közeg és a jó mentalitás az elengedhetetlen kellék. Pécsen erről Telegdi Csaba gondoskodott. Úgy tartott meg minket a sportágnak, hogy évekig csak októbertől márciusig mehettünk jégre. Nyaranta atlétikai stadionban futtatott, kőkemény edzéseket tartott, amikben nulla az élvezet. Ahhoz, hogy ilyen körülmények között a gyerekek még szeressenek is edzésre járni, hovatovább fejlődjenek, egyrészt elég jól be kell lőni a terhelés és a játék arányát, másrészt remek közösséget kell építeni. Neki mindez sikerült.
Ugyan még mindig első klubja, a Pécsi Sport Nonprofit versenyzője, de egy évtizede Budapesten él. Ha ilyen jól érezte magát otthonában, miért kellett mégis váltani?
A jégmennyiség miatt. Már nyolcadikos koromban Budapestre csábítottak, mondván, itt sokkal jobb feltételek mellett, egész évben jégen edzhetek. A szüleim eleinte nem engedtek. Végül a gimnázium első osztálya után anyu beadta a derekát. Kollégista lettem, eleinte a tizenkettőből kilenc hónapot készültem a válogatottnál, ami jó ideje már a teljes évre kiterjed.
Az olimpiai és az Európa-bajnoki aranyán túl 2013-ban az Universiádéról is győztesen tért haza. Az élsport mellett hogyan ment az egyetem?
Az ELTE matematika szak hallgatója vagyok 2013 óta.
Még nem diplomázott?
A sport miatt nyúlik, mint a rétestészta, de előbb-utóbb meglesz az.
Ha már matek: a Budapestre költözésekor mekkora esélyt adott arra, hogy a 15 éves pécsi srácból kilenc évvel később olimpiai bajnok lesz?
A rendelkezésre álló információ mennyisége arányos azzal, hogy mennyire tudsz pontosan becsülni. Kiskoromban nyilván nulla százalékot. Amikor feljöttem Pestre, talán egyet. Amikor elkezdtünk a váltóban nyeregetni, akkor már kicsit többet. Az olimpia évében már ötvenet.
A közvélemény számára ennek ellenére óriási meglepetésként hatott a phjongcshangi arany.
Az internetes oddsok alapján az egyik legesélytelenebb csapatnak tekintettek minket. Mi ennek ellenére úgy utaztunk ki az olimpiára, hogy az érem majdnem biztos. Márpedig rövidpályás gyorskorcsolyában olyan nüánszok döntenek, hogy ha ott vagy a top háromban, bárki nyerhet.
December 5-én térhetett vissza a válogatotthoz. Az edzőnő, Lina hogyan fogadta?
Az elején talán távolságtartóbb volt, de gyorsan visszatért minden a korábbi normális mederbe. Napi szinten beszélgetünk, többször javítja a mozgásomat, semmi nyomát nem érzem a történteknek.
Már teljesített vagy két tucat válogatott edzést. Hogy látja az erőviszonyokat, lesz esélye újra bekerülni a váltóba?
Úgy érzem nincs gond, az erőviszonyok tekintetében nagyjából oda érkeztem vissza, ahonnan kiestem. A sor elején ott van Shaolin Sanyi és Ádo (Liu Shaoang – a szerk.), őket nagyon nehéz lenne onnan kimozdítani. Harmadiknak bejött a 2018-as olimpián 1000 méteren egyéni ezüstérmes John-Henry Krueger, aki szintén remek koris. Utána ott akarok lenni, és ott is vagyok negyedikként. Ha lépcsőnként nézzük, John fél lépcsőfokkal van előttem, Shaolinék pedig eggyel. Először az első felet szeretném megugrani, hogy Johnt erőben és versenyeredményekben utolérjem. Nyilván nem könnyű feladat, pláne nem ennyi idősen, de mindenképp olyan időket szeretnék menni, hogy a szűk négyfős mag tagja legyek újra.
A 26 éves kor már öregnek számít gyorskoriban?
Ha nem is öreg, de kevés olyan sporttársamról tudok, aki 25 fölött nagyot fejlődött. Mindig van, aki kitalál valamit, de kevesen.
A sors úgy hozta, akadt ideje gondolkodni. Az eltiltása alatt kitalált új edzésmódszert, technikát, ami a fejlődését szolgálja?
Egyetlen cél motivált, hogy fejlődjek az eltiltás alatt. Ezért amíg otthon voltam, Lakatos Tamás klubedzőmmel megbeszéltem, hogy mivel elég merev gyerek vagyok, feküdjünk rá a mobilitásom fejlesztésére. Az elmúlt öt évben próbálkoztam mindenfélével, de nem nagyon sikerült ezen a téren javítanom. A célirányos edzéseknek köszönhetően immár jobban érzem magam a jégen. Továbbá különböző edzésmódszerekkel teszteltük, hogyan lehetnék még jobb 1500 méteren, ahol a leghosszabb 2,5-3 perces terhelésnek vagyunk kitéve, illetve hogyan tudunk századokat, tizedeket lefaragni a sprintben.
Mire jött rá?
A sprintmeló kifejezetten fekszik. A korcsolya végül is sebességről szól. Azt szeretem, amikor két kört kell mennem ötvennel, nem pedig tizenhármat harminccal.
Azt szokták mondani, ha valaki sérülésen, betegségen esett át, erősebben kell visszatérnie. Az eltiltás miatt fizikailag nyilván nem szenvedett hátrányt, de lélektanilag is erősebben vág neki 2021-nek?
Jóval motiváltabb vagyok, mint korábban. Fizikálisan remekül sikerült ez az év, jó időket mentem teszteken, az edzők is azt jelezték vissza, hogy jól nézek ki a jégen. De nálunk
hiába mutat jó időt a stopper, nem úgy van, mint az úszóknál, hogy ha neked van a legjobb időd, a versenyen is te nyersz.
A jégen hiába mész tizenhárom kört egy tempóban, ha a végén nem tudsz ritmust váltani, előzni, nem nyersz. Nálunk végképp a verseny a lényeg, ezért ott is fog kiderülni, valóban erősebben jöttem-e vissza.
2021 az olimpiai kvalifikációs versenyek éve. Mi a cél?
Fejben úgy állok hozzá, 2021-ben száz százalékig össze kell raknom magam, hogy az olimpia évében már csak az extra 1-2 százalékot kelljen hozzá tenni. Így talán megpróbálhatjuk a lehetetlent.
Mit ért a lehetetlen alatt?
Egy évig a juniorokkal edzettem, ahol mindenki fejlődni akar, hogy végre elindulhasson egy nagy versenyen. Itt a hangulaton nem éreztem, hogy más lenne ez a szezon, mint korábban bármelyik másik. Ennek köszönhetően motiváltan tértem vissza, mondván: „de jó, egy hónap múlva Eb, utána vb!” Ezzel ellentétben felnőttként és csúcsszinten a többség azért edz, hogy formába kerüljön, utazzon és megnyerje a versenyt.
A visszatérésem után azt tapasztaltam, hogy versenyek nélkül a nagyválogatottakat lelkileg jobban összenyomta a vírus.
A többség még az előttünk álló Eb-re és vb-re is legyintett, mondván, úgysem lesz belőle semmi, mert egy éve ezt kapják.
Pedig ezeket a versenyeket még nem törölték.
Nem. De ettől függetlenül ők egy éve ezeket a híreket kapják. Ha nem is mindenkin, de van olyan társam, akin azt érzem, hogy a koronavírus miatt nehezen talál motivációt, kicsit elengedte ezt a szezont is fejben. Ettől persze még a sor eleje, a legjobb négy-hat magyar versenyző arra koncentrál, hogy a váltóaranyat megvédjük. Nekünk ez a saját elvárásunk. Ugyan nem tudjuk, hogy a többi országot miként viselte meg a járvány, milyen sorokkal jönnek majd ki, de nem nagyon tudok olyan váltót elképzelni, amelyikkel ne tudnánk felvenni a versenyt.
És egyénileg?
Egyéniben Eb-n, vb-n még nem szereztem érmet. Az a célom, hogy a formámat úgy stabilizáljam, ott is legyen esélyem odaérni.
