A férfi tornászválogatott kedden csapatbronzéremmel tért haza Törökországból. A szövetség honlapja a Magyar Zoltán elnököt születésnapján köszöntő cikk fölött pár sorral történelmi sikerről írt, és Csoda született címmel számolt be a hétvégi Európa-bajnoki dobogóról, majd az írás – nem fukarkodva a jelzőkkel – így folytatódott:
soha nem látott bravúrt hajtott végre a Bátori Szabolcs, Kiss Balázs, Mészáros Krisztofer, Tomcsányi Benedek, Vecsernyés Dávid alkotta férfi tornászválogatott azzal, hogy a harmadik helyen végzett a felnőttek mezőnyében.
Tulajdonképpen örülni kellene, hiszen az állítás valós, egyetlen szavával sem lehet vitatkozni. Az öt magyar tornász valóban olyan eredményt ért el, amilyet a magyar férfi tornasport eddigi története alatt még senki. A szövetség honlapján megjelent beszámoló azonban arról a tényről nem tesz említést, ami a sikert némiképp árnyalja: pont a koronavírus-helyzet miatt meglehetősen foghíjas mezőny gyűlt össze Mersinben.
Az elitemensgymnastics.wordpress.com oldal egészen pontos ábrán szemlélteti, hogy a 2020-as Európa-bajnokságot tán nem is lehetne Európa-bajnokságnak nevezni, lévén
- a férfiversenytől 14 nemzet maradt távol,
- így összesen csak tizenhat ország nevezett legalább egy sportolót.
- A 2018-as 149 versenyzővel szemben Mersinben pusztán 62 férfi tornász állt oda a szerekhez.
- A csapatversenyben írd és mondd tíz nemzet állt rajthoz (lásd itt a 15. oldalon), Litvánia az öt helyett csak három fővel, Horvátország szinte értékelhetetlen teljesítményt nyújtva (76,032 pont – lásd itt a 65. oldalon) nem került be a nyolcas döntőbe.
A 2018-as kontinensbajnokság első kilenc válogatottja közül Oroszország, Nagy-Britannia, Németország, Svájc, Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Hollandia el sem utazott az idei Eb-re, az elitből egyedül az akkor ötödik, most házigazda törökök képviseltették magukat.
„Kedden este tapsvihar és ujjongás közepette érkeztek haza tornászaink” – lelkendezik tovább a szövetség honlapja.
Más kérdés, a Magyar Torna Szövetség tán kezelhetné jóval szerényebben, visszafogottabban ezt a „háztömbkörüli versenyt”, jó esetben egy „B kategóriás tíz nemzet-bajnokságot”, kiváltképp, mert
- a nemzetek éremtábláján (lásd itt a 19. oldalon) Magyarország a 9. helyen zárt.
- Ez az Európa-bajnokság nem kvalifikált az olimpiára, a sok visszalépés, a gyenge mezőny miatt a nemzetközi szövetség még az egyéni összetett nyertesétől is elvette a kvótalehetőséget.
- Hovatovább a Magyar Torna Szövetségbe lassan évtizede befolyó több milliárd forintos állami támogatás (csak 2019-ben 1,3 milliárd költségvetési támogatást kaptak) ellenére férfi tornasportunk olyan mélyre süllyedt, olyan alacsony szintet képvisel immár, hogy e „történelmi siker”, az Eb-bronz ellenére a jövő évi tokiói olimpiára nemhogy a csapat, de egyetlen férfitornászunk sem kvalifikálta magát – és már nem is valószínű, hogy tudja.
Mindezek után kíváncsian várom, hogy a szintén Mersinben, ezekben a percekben is zajló női tornász Európa-bajnokság után, ahol eggyel több, azaz 15 (!) nemzet mondta vissza a részvételt, hogyan kommunikálja, állítja majd be a szövetség az elért, várhatóan a férfiakénál sikeresebb eredményt.
