Millió ismétlésszámmal készségszintre fejleszteni az egyén tudását, és azt a csapatösszjáték szolgálatába állítani a legszebb, egyben a legnehezebb edzői munka
– vallja a 92. életévét idén május 31-én ünneplő Dr. Kotsis Attiláné, született Kincsessy Gabriella.
Az edzőlegenda tézisének megkérdőjelezhetetlen hitelességét az garantálja, hogy 1970 elején, amikor felkérték a női röplabda-válogatott irányítására, a sportág még nem szállította a nemzetközi eredményeket, ám pár hónapos kőkemény felkészülést követően, a szeptember 22. és október 2. között, a bulgáriai Várnában rendezett világbajnokságon negyedik helyen végzett csapatával.
Ha hozzátesszük, hogy a nem várt extra szereplés majd’ másfél évtizedes sikersorozatot indított útjára, benne
- benne három olimpián elért pontszerző hellyel (1972-ben ötödik, 1976-ban és 1980-ban negyedik),
- egy Európa-bajnoki ezüsttel (1975) és három bronzzal (1977, 1981, 1983),
- és hogy 1982 óta a magyar női röplabda válogatott se olimpián, se világbajnokságra nem jutott ki,
úgy nyilvánvalóvá válik, ilyen magasságokban a magyar női röplabda fél évszázada nem járt. A sportági almanach legszebb oldalait a sportolóit tyúkanyóként terelgető, tavaly Prima Primissima díjjal kitüntetett Dr. Kotsis Attiláné írta.
De minek köszönhették a sikert?
A női röplabda-válogatott igazi meglepetéscsapatként robbant be Várnában a nemzetközi elitbe. A szakemberek szerint a sikert leginkább váratlan húzásaiknak köszönhették. A világbajnokságon a csoportkörben Brazíliát és Perut is legyőzték, csak a a bombaerős Szovjetuniótól kaptak ki, második helyen jutottak be a nyolc csapatos döntőbe. Itt Románia, Bulgária, Csehszlovákia és Kuba legyőzése mellett csak Japántól és Észak-Koreától szenvedtek vereséget.
„Az ázsiaiak ellen azért nem ment, mert ritkán találkozhattunk velük, ezért keveset is játszottunk ellenük. E kevés alkalmak egyikén a kombinatív támadójátékot pont tőlük tanultam. Ugyanis mindig nyitottan fordultam a külföldi edzők felé. Amikor nagy ritkán találkoztunk, a torna végi banketten egy-egy sör mellett sokat beszélgettünk, és meghallgattam a tanácsaikat.
De mindig is a pontos technikai kivitelezésre fektettem a hangsúlyt, mert a röplabda döntően az egyének technikai tudásán alapszik, amely aztán a pályán lévő hat ember harmonikus együttműködésétől válik tökéletes csapatjátékká
– emlékezett vissza a 24.hu megkeresésére Gabi néni, aki sportolói pályafutását atlétaként kezdte.
Mivel később, már válogatott röplabdázóként tapasztalatból ráébredt a vörös salakon megszerzett alapok fontosságára, edzőként a vb előtti iszonyatosan kemény alapozó időszakban sokat futtatta, erősítette a lányokat. Előfordult, hogy napi 8,5 órát edzettek a mátraházi vagy a tatai edzőtáborban. Ezeken az erősebb napokon hét órától futóedzés, majd gyors reggeli szerepelt a programban, utána 8-12 között jöhetett az első labdás edzés. Az ebédet és a kötelező két órás csendes pihenőt követően 16-20 között indult a napi harmadik edzés. Egy-egy ilyen nap végén a lányok alig tudtak felmenni a lépcsőn.
„Tatán, ahol akkoriban még számos sportág készült együtt egy időben, a szemrevaló lányaimat különösen szerették. Előfordult, hogy szabadidőnkben a birkózó fiúkkal röplabdáztak, vagy éppen a dózsás focisták jöttek be az esti edzésünkre. Volt is mit nézni rajtunk!
Emlékszem Baróti Lajos egyszer megkérdezte tőlük: »Mit szólnak uraim, egy ilyen bemelegítés hogy nézne ki?« »Nem tud annyit fizetni, hogy ezt végigcsináljuk« – felelték. Az edzésünket tátott szájjal nézték végig, majd megkérdezték utána a lányaimtól, hogy mennyit edzenek. »Sokat« – válaszolták. »És mennyi pénzt kaptok ezért?« – érkezett az újabb kérdés. »Semennyit, szeretetből csináljuk!«
– emlékezett az edzőnő, akit 2010-ben a Nemzetközi Röplabda Szövetség beiktatott a sportági Hírességek Csarnokába.
Lányok, ez annyira nem jó ötlet
„Gabi néni hatalmas lelkesedéssel, irdatlan sok munkát kért tőlünk. Már a bemelegítései is kőkemények voltak. De becsültük, mert szinte mindent végigcsinált velünk, olykor szégyelltük is magunkat, nehogy már jobban bírja az edzőnk, mint mi. Az akkori módi szerint hétfőn mindannyian vonatra ültünk, úgy mentünk Tatára, majd péntek délután vissza. Egyik ilyen alkalommal a heti edzéstől holt fáradtan kisétáltunk a pályaudvarra, és gondoltuk, az indulásig beülünk a restibe, és lazításképp iszunk egy fröccsöt. Ahogy beléptünk, mit látunk? Gabi néni szemben a bejárati ajtóval már ott ült, kezében az elmaradhatatlan korsó sörével, amit köszöntésképp felemelt, és fejét ingatva csak annyit mondott: »Lányok, ez annyira nem jó ötlet, majd a vb után!«
Az összes csínytevésünket hamarabb kitalálta, minthogy mi megfogalmaztuk volna. Szóval sok vidámság nem történt a felkészülés alatt, keménység annál több
– emlékezett Hazsikné Fekete Judit, aki 1962-72 között 162-szer lépett parkettre a válogatott mezében. Hozzátette, a világbajnokság végén azért nem tudtak tiszta szívvel örülni a negyedik helynek, mert Észak-Korea ellen 2-0-ra vezettek és onnan kaptak ki 3-2-re.
Bocsi, történt egy kis baleset
A 171-szeres válogatott Királyné Siry Emerencia (kép bal szélén háttal) 21 éves fiatal játékosként került a csapatba.
„Gabi néni nagyon kemény feltételeket diktált a felkészülés alatt, például amikor egy feladat már ment egy labdával, és azt látta, hogy gyakorlás közben már a magánügyeinkről beszélgetünk, bedobott még egy labdát, csak hogy egyszerre kettőt levegőben tartva már ne tudjunk másra figyelni. Mindig nehezített, a végén már három labdával is ment egyszerre” – mesélte az Újpest korábbi játékosa.
A 171-szeres válogatott röplabdázónő a vb kapcsán azt a jelenetet elevenítette fel, amikor a Brazília ellen végül 3-2-re megnyert nyitómeccs döntő játszmájának végén, kiegyenlített állásnál a szövetségi kapitánynak már nem maradt lehetőség időkérésre.
„Hirtelen ötlettől vezérelve ráléptem a tornacipőm sarkára, majd jeleztem a játékvezetőnek, hogy bocsi, történt egy kis baleset. Technikai szünetet rendelt el, és amíg elvacakoltam a cipőfűzővel, meg a szándékosan letaposott cipőm sarkával, Gabi néni el tudta mondani a taktikai utasításait.
Innen szárnyra kaptunk, 15-12-re megnyertük a játszmát, ezzel az első meccsünket is. Mai napig itt cseng a fülemben, amikor az öltözőben megölelt és azt mondta: »Rena, te vagy a legrafináltabb játékosom!«.
Mit keresel itt?
Torma Ágnes (lenti képen álló sor jobb oldalán 9-es mezben) 407 alkalommal viselte a címeres mezt. 19 évesen, a csapat legfiatalabb játékosaként utazott Bulgáriába, később bő egy évtizeden át vette ki a részét a magyar női röplabda-válogatott világversenyeken elért sikereiből.
„Szerencsém volt, mert az a társaság, ahova hátulgombolósként kerültem, befogadott, de ettől még a hierarchiát betartva a labdákat mindig én szedtem össze, hoztam, vittem. Mégis segítőkészen álltak hozzám. Amikor Gabi néni a vb-n fiatal titánként becserélt, az idősebb, rutinosabb játékosok nem húzták a szájukat, biztattak. Ennek az lett a hozadéka, hogy a pályán szinte minden bejött, hozzá tudtam tenni a csapathoz” – emlékezett a korszak tán legnagyobb nevű játékosa.
„Emlékszem, a nyolcas döntő utolsó, Kuba elleni meccsén Gabi néni a válla fölött hátraszólt, hogy: »Melegítsen«. Pár pillanattal később időt kért, hogy cserélhessen. Fogalmam sem volt, hogy valójában Juninénak szólt, mert be akarta hozni feladóposztra. Csak annyit kiáltottam: »Értettem, jövök!« – és azzal a lendülettel pályára futottam ütőként. Gabi néninek elkerekedett a szeme: »Mit keresel itt?« – kérdezte, miközben már felálltunk az újrakezdéshez. »De hát Gabi néni hívott, hogy melegítsek, mert csere van!« – feleltem, de már jött is a labda. Szerencsére jól sült el számomra, behúztuk az utolsó játszmát és 3-0-ra a meccset is. Csak szegény Juninét sajnálom azóta is, mert ez volt az utolsó válogatott fellépése, én meg magamat becserélve elvettem tőle a vb-zárómeccsének a hajráját” – mesélte Torma Ágnes, aki 1970-87 között tizenhét éven át volt a válogatott meghatározó játékosa.
Ha már Gabi néni egyik örök érvényű alapvetésével kezdtük, zárjuk e megemlékezést is a 92 éves mesteredző szavaival:
Összességében odaadó, jó játékosaim voltak. Azért lehettünk sikeresek, mert nem egyénieskedtek, csapatként működtek a pályán és azon kívül is.
Kiemelt kép: Magyarország válogatottja az 1970. évi női röplabda vb-n, a képen balról-jobbra: JUNINÉ NAGY MARGIT csapatkapitány 136-szoros válogatott, SEBŐK ÉVA 236-szoros válogatott, ÉNEKES EMŐKE 115-szörös válogatott, GÁL MÁRIA 104-szeres válogatott, TORMA ÁGNES 407-szeres válogatott, SIRY EMERENCIA 171-szeres válogatott, GERHARDTNÉ KISS JUDIT 201-szeres válogatott, BOKROS ZSUZSA 93-szoros válogatott, DR. BÁNHEGYINÉ RADÓ LUCIA 364-szeres válogatott, HAZSIKNÉ FEKETE JUDIT 162-szeres válogatott, BLAUMANN-NÉ SCHLÉGL JUDIT 332-szeres válogatott, NAGYNÉ MEDGYESI MÁRIA 91-szeres válogatott Forrás: Hunvolley.hu
