Lukács Viktória tíz év után elhagyja a Ferencváros női kézilabdacsapatát és a legnagyobb riválisnál, a Győrnél folytatja. Mivel a hazai bajnokságokat és kupákat már leállította a szövetség, a szélső így már lejátszotta utolsó meccsét a Fradiban, így gyakorlatilag egy búcsúinterjút közölt vele a klubhonlap.
Azt mondta, legszebb emlékként a bajnoki cím, a kupa- és KEK-győzelmek, amik beugranak neki, valamint az, hogy a Ferencvárosnál kupálódott ki, Elek Gáborra mint második apjára tekintett. Úszásról váltott a kézilabdára, az egyéni sportot unalmasnak találta, majd a kézilabdában találta meg magát, fokozatosan tűzött ki maga elé célokat, most úgy érzi, hogy a klubjában húzóemberré vált és a válogatottnak stabil tagja tud lenni. Ami a jövőt illeti,
A váltás mellett az döntött, amit már korábban is elmondott: változásra volt szüksége. „A tíz év… Iszonyúan sok idő. Tíz éven át ugyanoda járni edzésre, ugyanakkor kelni, ugyanazokkal az emberekkel lenni. Félre ne értse senki, ennek is nagyon sok pozitív része van, és nagyon szerettem is, de úgy éreztem az elmúlt időszakban, hogy valamilyen új impulzusra van szükségem” – mondta a fradi.hu-nak.
Rettenetesen sajnálom, hogy így lett vége, szerettem volna elköszönni rendesen, elbúcsúzni azoktól, akik tíz éven át szurkoltam nekem is, szerettem volna lejátszani normálisan az utolsó meccset Fradi-mezben, nagyon bánom, hogy erre nem volt lehetőségem
– nyilatkozta, és azt is hozzátette, tudja, hogy sokaknak okozott csalódást a döntésével, de azért rosszul estek neki a bántó szavak, úgy érzi, hogy sok kritikusa mintha elengedte volna az elmúlt tíz évet. De megérti, mert a szurkolók nem feltétlen tudják magukat az ő helyébe képzelni, valamint rengeteg támogató üzenetet is kapott.
Kiemelt kép: MTI/Kovács Tamás
