Nirmal Purdzsa hegymászótörténelmet írt: a nepáli férfi hét hónap alatt mászta meg a világ 14 legmagasabb csúcsát. Ezzel eléggé túlszárnyalta a korábbi rekordot, ami hét év volt. A L’Équipe három hegymászót kért meg arra, hogy értékeljék Purdzsa teljesítményét.
„Sok szempontból maradandó projekt volt, ugyanakkor, ha csak pusztán a sport oldaláról közelítem meg, akkor engem kevésbé nyűgöz le. A hegymászásnak mindig is az intimitás volt a lényege, ami közted és a hegy között van. Ha helikopterrel repülsz át egyik alaptáborból a másikba, és a legjobb serpák segítenek végig, akkor az nem csak a te sikered. Számomra a legfontosabb a hegymászásban nem a cél, hanem az odáig vezető út” – mondta a spanyol Kilian Jornet, aki legenda a hegymászásban.
Mathieu Maynadier is osztja Jornet véleményét, őt sem hozta annyira lázba a dolog, de azért elismeri a nepáli teljesítményét.
Purdzsa azért felszaladt 14 hegyre és még mindig életben van
– mondta, kiegészítve azzal, hogy mindegy, valaki milyen segítséggel megy fel 8000 méter fölé, ugyanazok a veszélyek leselkednek mindenkire abban a magasságban.
Helias Millerioux-ban leginkább olyan kérdések fogalmazódtak meg, hogy Purdzsának mennyi oxigénre volt szüksége ehhez, milyen táplálék kiegészítőket használt és hogyan készült fel az egész kihívásra.
„Az ország legjobb serpái segítették, nem kérdés, hogy az egész ezért volt sikeres, ő csak az arca volt mindennek. Egy nagy show volt az egész, az ilyen rekordok inkább a közvéleménynek szólnak és egy kicsit a hegymászásra terelik a figyelmet” – mondta Millerioux.
Millerioux szerint Purdzsa bebizonyította, hogy az álmok teljesíthetőek. Ugyanakkor nem tartja őt követendő példának, mert a projektje épp az ellenkezőjét képviseli annak, amit szerinte a hegymászók képviselnek.
Kiemelt kép: Handout / Nirmal ‘Nims’ Purja – Bremont Project Possible / AFP
