A Szombathelyi Kézilabda Klub és Akadémia a megoldatlan helyzet miatt úgy kezdte az idényt, hogy az első öt bajnokija közül mindössze egyet rendezhetett pályaválasztóként. Ahogy még a bajnokság kezdete előtt a vezetők elmondták, az alapcél a biztos bennmaradás kivívása, az eddigi meccsek azt mutatják, a csapat jó úton jár.
Az első fordulóban Kisvárdán csupán 25-23-ra kapott ki, a siófoki 40-21-es vereség után 28-24-re győzött a másik újonc, a Szent István SDE otthonában, aztán az Aréna Saváriában bravúros 29-29-es döntetlent ért el az Alba Fehérvár ellen.
Városi cél a működőképes együttélés
Pődör Zoltán, a Szombathelyi Kézilabda Klub és Akadémia elnöke nagyon bizakodó a jövőt nézve, akkor is, ha nem titkolja, vannak nehézségek, amelyeken valahogy túl kell jutni. Szerinte a kézilabdát be kell illeszteni a szombathelyi sportéletbe, és azon vannak, hogy az együttélés működőképes legyen.
„Így is lesz!” – mondta határozottan a sportvezető, aki szeretne minél több meccset bevinni az Arénába.
„A hétvégén a következő, Siófok elleni hazai bajnoki miatt tárgyaltunk az ottani vezetőkkel, akik pozitívan állnak hozzánk. De szombaton a Falco játszik, vasárnap pedig már egyéb rendezvények vannak. Így marad Répcelak. Pedig lenne rá igény, az első hazai mérkőzésünkre kijött 2000 ember. Ennyien voltak kíváncsiak arra, milyen a női kézilabda. És még csak nem is topcsapat ellen – bár a Fehérvár is nagyon jó, és vannak sztárjaik – megtelt a csarnok, hihetetlen hangulat és szurkolás volt. Pont ilyen kell Szombathelynek.”
A másik megoldást a Haladás sportcsarnoka jelentené. Az elnök elmondta, abba az irányba is letettek egy megoldást jelenthető tervet: a klub felveszi a Haladás nevet névadó szponzorként (ebbe beleférne a csarnokhasználati díj is), azaz nem pénzt kérnek, hanem egy százéves klub hírnevét öregbítik.
Július közepe óta erre várok választ, akkor annyit mondtak, ez nem rossz ötlet. Azóta írtunk ismét egy levelet. Erre jött az a válasz, hogy az elnökség elé lett terjesztve a kérést. Bizakodva várom a döntést.
Példát és életpályamodellt mutatnának
Szakmailag problémás, hogy nincs otthonuk, mind az edzések és mérkőzések megszervezése, mind a játék miatt.
„A szurkolók petíciót akarnak beadni, aláírásgyűjtésbe kezdtek az érdekünkben, a szülői munkaközösség is az ügy mellé állt – három nap alatt 2000 aláírás össze is jött, ami őrület. Nem ideális, hogy a játékos azt sem tudja, hol játssza a következő mérkőzést. Répcelakon is edzünk, annak a hátránya a sok utazás, ami plusz megterhelés. De bízom benne, hogy ez a helyzet még erősíthet is bennünket mentálisan.”
A legnagyobb gondot a vax jelenti, hiszen emiatt a pálya is tele van a ragacsos anyaggal, amit nehéz takarítani, így más teremsportágaknak problémát okoz. Pődör szerint a város tervei között szerepel az is, hogy hosszútávon legyen egy kézilabdaotthon. Egy csarnok, amelyet a sportág a helyi iskolákkal együtt használhat.
Mi ezt az NB I-et nem azért találtuk ki, hogy elmondhassuk, milyen ügyesek vagyunk. Hanem azért, mert rengeteg utánpótlás-játékosunk van. Szeretnénk nekik példát és életpályamodellt mutatni nekik, hogy itt tartsuk őket. Sok tehetség elment a városból, mert nem volt végkimenetele az egész sportpályafutásnak. Most van! Bízunk abban, hogy egy olyan működési modell valósulhat meg, ami fenntartható lehet hosszútávon.
„Olyanok vagyunk, mint Rocky”
Hogy mi lesz a csapattal? „Nagyon korai bármit is mondani. Kicsit aggódom, hogy ez a huzavona a játékosokra milyen hatással van, próbáljuk mentesíteni, elzárni őket a körülöttünk zajló anomáliától. Ha tudunk normálisan készülni, akkor a mostani meglátásom szerint tartható a célkitűzés, a biztos bennmaradás. De ezt igazából a bajnokság felénél tudjuk majd megmondani biztosan.”
„Olyanok vagyunk, mint Rocky, aki kiment Oroszországba megvívni a világbajnoki címét. Tényleg a szteppén készülünk, és úgy is nyerünk. Ebben partnerek a szülők és a gyerekek, bízom benne, hogy ez a kitartás megmarad.”
A harcostársnak érkezett edző
A csapat edzője Marosán György, aki fiatal kora ellenére már komoly sikereket tudhat maga mögött, hiszen a Szeged és a Kecskemét után Szombathelyen is NB I/B-s bajnoki címet nyert.
„Örülök, hogy ilyen meccset tudtunk játszani Vácon, de sajnos ezért nem kaptunk pontot. De látszik, hogy épül a csapat. Ahogy ez a csapat taktikailag, fegyelmezetten játszott az első 30 percben, ahogyan uraltuk a mérkőzést, az nagy boldogsággal tölt el. Mindig győzni akar az ember, nem jó érzés veszíteni, de talán így ki lehet kapni” – nyilatkozta a szerdai, háromgólos idegenbeli vereség után.
„Jelenleg ott tartunk, ahol szerettem volna. Nagyon sok pozitív visszaigazolást látok. Óriási hátrány, hogy nincsen hazai pályánk. Nekem hiányzik az edzésrendszeremből heti kettő, de minimum egy labdás edzés. Az egy hónapban négy, tíz hónapban negyven – ennyi lesz az éves hiányunk.
Én ezt így vállaltam, ezzel együtt kell dolgoznom, erre sohasem mutogatok vissza. Egy éve vagyok itt, de ahogy hallom, ezeket a harcokat mindig is meg kellett vívni. Én harcostársnak érkeztem az elnök úr mellé. Csináljuk, dolgozunk!
Kiemelt fotó: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu
