Császár Gábor, a svájci Schaffhausen kézicsapatának magyar irányítója adott interjút a Sport TV Mai Helyzet c. műsorában, ahol elég sok minden szóba került. Elmondta, hogy
- amikor márciusban volt egy bokasérülése és nem játszott, akkor döbbent rá, hogy pályán kívül is tud vezéregyéniség lenni;
- bár 2021-ig szól a szerződése, már az aktív játék utáni időszakra is készül;
- és ehhez kapcsolódik, hogy érdekli az edzői szakma, Svájcban tanul tovább és a klubjával megegyezett, hogy a következő szezontól a második csapatnál fog edzősködni.
Nem lehetett megkerülni a januári világbajnokságon történteket sem: a 35 éves játékos úgy érezte, hogy már a felkészülés alatt sem mutathatta meg, mit tud, majd a tornán percek jutottak neki, végül kicserélték a keretben, így idő előtt haza is utazott.
Az egy megalázó kis helyzet volt számomra, ha szabad úgy mondanom. 20 évesen az ember még örül, ha egyáltalán elmegy egy ilyen helyre, hazajön, és azért dolgozik, hogy legközelebb ez ne forduljon elő. 15-16 év válogatottság után ez egy kicsit nehezebb, de nem is a helyzet maga, ahogyan történt ez az egész, hanem ami előtte történt
– mondta Császár, aki szerint fair módon szólt előre, hogy ha számítanak rá, akkor szívesen jön, mert úgy érzi, tud még segíteni. Egy hónappal korábban született meg a gyermeke, lett volna dolga otthon elég, de a szövetségi edzők, Csoknyai István és Vladan Matics jelezték neki, hogy szükség van rá.
Jött az első dániai edzőmeccs, ami borzasztóan sikerült az egész csapatnak, mindenkinek, és azt hiszem, körülbelül ennyi volt az én pozícióm. Ott mentek még azért háttérharcok, azt gondolom, de nem akarok személyeket most kiemelni, ki kit szeretett volna és ilyesmi, mert ezzel nem is érdemes szerintem foglalkozni.
Úgy érzi, a kelleténél több csalódottság maradt benne, azt hitte sikerült kibeszélnie magából a dolgot, de utána dacból játszott, úgy érzi, ezért is szerepelt olyan jól tavasszal a csapatában és ontotta a gólokat, mert bizonyítani akart magának. És végül emiatt hajtotta túl magát és sérült le szerinte.
A lényeg az, hogy nem esett jól, hazudnék, ha azt mondanám, hogy meg sem érintett. Van ilyen helyzet a sportban, tudom nagyon jól, tisztában vagyok vele, de én azt gondolom, nem így kellett volna történnie. Még ha nincs is rám úgymond szükség, értek a szép szóból, meg tudjuk beszélni ezt a dolgot. Azt gondolom, ennyi lett volna, és itt meg csak a legvégső, utolsó momentumban derült ki, amikor tulajdonképpen kicseréltek, hogy akkor most ez van. Szóval nem ezt vártam, de ezt kaptam. Ennyi.
