Az országos bajnokság előtt azt nyilatkozta, a verseny eredményességétől teszi függővé, folytatja-e. Az egyhetes szünetet követően épp hajnali tempózás után találkoztunk. Ezek szerint folytatja.
Hiába edzek, ha nem megy a versenyzés. De ha már az edzések sem mennek, akkor tényleg nincs értelme az egésznek. A versenyzéssel vannak fennakadások, ezt az országos bajnokságon mindenki láthatta, de az edzések nagyon is jól mennek. Élvezem, szeretem csinálni, ezért egyelőre folytatom. Valahogy a versenyeket kellene jobban összerakni.
Szó, mi szó, az országos bajnokságon kedvenc számában, a 200 méter pillangón kiderült, a Milák Kristóf, Kenderesi Tamás, Biczó Bencze trió a fejére nőtt.
Momentán konkrétan sokkal jobbak nálam. Ezt el kell ismerni. Elfogadni azért nem fogadom el, mert érzésem szerint lehetek még gyorsabb náluk. Talán most nem is baj, hogy a 200 pillangót egy évig pihentetem.
Más is történt ezen az országos bajnokságon: aki fogékony az apró részletekre, észrevette azt is, más felszerelésben úszott, mint az utóbbi években.
Ettől az évtől új dressz-szponzorom van. Itt is kellett egy váltás.
A sportolónak nincs szava
Miért cserélt? Jobb, modernebb, gyorsabban szeli az ember benne a vizet az újban?
Ma már az anyaghasználatban nincs nagy eltérés, olyan például, mint régen a „cápamezeknél”., ahol másodpercekben volt mérhető a különbség egy-egy márka között. A dressz rendkívül szoros, hogy a víz ne tudjon belemenni. Eközben 30-60 percet kell magadon viselned egy-egy versenyen, így fontosabb a kényelem.
Az új úszógatya márkája viszont ütközik a szövetség évtizedes szponzorával. Nem okoz ez problémát?
Ebből volt fennakadás. Jelen állás szerint a FINA-, LEN-világversenyeken nem használhatom. Vagy legalábbis én így értelmezem. Egy versenyzőnek joga lenne választani – és itt kifejezetten nem a melegítőre, köntösre gondolok, hanem kizárólag a dresszre.
Magyarországon ettől még az a trend, hogy minden szövetségnek van sportruházati szponzora, amely kötelező jelleggel viselendő valamennyi olyan eseményen, ahol Magyarországot képviseli a versenyző.
A MÚSZ is elvárja, hogy ahova a finanszírozásában utazik a versenyző, ott Arenában ússzon. A világversenyeken kívül általában csak meghívásos versenyeken veszek részt. Így aztán az elmúlt években a szövetségnek nem sok versenyt kellett finanszíroznia számomra. Úgy általában nem kellene, hogy ez ekkora problémát jelentsen.
Pedig szerencsés lenne, ha a nagy versenyen is magam választhatnám meg, miben érzem komfortosan magam úszás közben. Akárcsak a futballisták a futballcipőt. Ők is egységes válogatott mezben lépnek pályára, pont ahogy kigyalogolunk a rajtkőhöz, de mindenki más és más cipőben játszik. A dresszek tökkülönböző színűek, vízben ráadásul úgysem látja senki sem a márkát. Azaz a közvetítések alatt a legkevésbé a dressz szól a reklámértékről. Én például egy sima jelöletlen nadrágban is örömmel rajthoz állok, ha az nekem megfelelően kényelmes.
„Az ember érezheti azt, hogy már nem olyan fontos”
A szövetségi megállapodáson kívül egyéni szerződése is volt az Arena sportszergyártóval.
Hosszú időn keresztül.
Jól hangzik a kényelmi szempont, de ha az embernek reklámszerződése van, értsd, pénzt kap érte, hogy olyan gatyában ússzon, amilyenben akarják, akkor tán könnyebben tűr, még ha kényelmetlenebb is. Miért szűnt meg az egyéni reklámszerződése?
Talán 13 éven át működtünk együtt, aztán tavaly már úgy érezték, nincs több ebben a közös munkában.
Jól értem, ők érezték úgy?
Igen.
Megdöbbent. Cseh László nemzetközi téren is emblematikus úszó. Lassan 20 éve állócsillag. Márkanév.
Én sem vertem az ajtót, hogy mindenáron szerződjünk, de az olasz központból sem kerestek a hosszabbítás ötletével. Nincs ezzel probléma. A szponzoráció üzlet, ahol az adott márka mindig próbálja a piacon fellelhető legjobbakat megszerezni. Nem mindig ugyanarra az arcra van szükségük.
Ezzel lényegében azt állítja, állítják, már nem a legjobb.
Kétség kívül van ilyen olvasata is. Ha egy ilyen hosszú együttműködést nem folytatunk tovább, az ember érezheti azt, hogy már nem olyan fontos.
Mélyütésként élte meg?
Volt más szponzorom is, a Telekom, amellyel megszakadt az együttműködésünk, ott mégsem érzem azt, hogy azért nem szerződtünk, mert nincs rám szükségük. Ez mindig változik. Nem kellene az embernek a szívére vennie ezt. Élsportoló vagyok és tudom, ez is egyfajta fokmérője a karriernek. Ezért is örülök, hogy a szintén olasz Aquarapid céggel van új szerződésem, ahol rendkívül hasznos tagja tudok lenni a csapatnak.
Mitől?
Mert nem csak arra kellek nekik, hogy a nadrágjukban, szemüvegükben versenyezzek, hanem támaszkodnak a visszajelzéseimre is.
Már-már, mint a Forma-1-ben a mérnökök a pilóták visszajelzéseire?
Inkább a kényelmi szempontokat veszik figyelembe, a megfigyeléseimet. Mit ítélek zavarónak, mit komfortosnak.
Nem megy úgy az utóbbi időben
Azt nem ítéli zavarónak hogy az ob-n hárman is legyőzték?
Március végén ilyen jó időket úszni 200 pillangón… Nem biztos, hogy akár húszévesen képes lettem volna erre, ahogy az sem biztos, hogy ez a megfelelő. Ettől még tény, valami miatt nem megy úgy az utóbbi időben a pillangó, ahogy előtte. Most a miértre próbálok választ találni.
Sikerül?
Valami miatt nem olyan hatékony a kartempóm és a delfinezésem, mint amilyennek lennie kellene. Az egész mozgássort újra össze kell rakni. Újra meg kell találnom önmagamat.
Furcsa ezt hallani egy harminchárom éves élsportoló szájából. Az ember azt gondolná, ez már rutinból megy, álmából felkeltve is hozza a tökéletes technikát.
Pont az a baj, hogy olyan régóta úszom, hogy átsiklok az apró részletek felett, amelyekből összeáll az egész. Edzésen megyek, erős vagyok, mint a bivaly, ezért számos dolgot erőből meg tudok oldani, de versenyen, azon a szinten, ahol a világ eleje, azaz ahol a magyar mezőny 200 pillangón van, már kevés. Amit edzésen jónak értékelek, az valójában nem biztos, hogy annyira jó. Muszáj a belső hangokra hallgatnom, sokkal többet kell technikázzunk az edzőmmel.
Legendásan rosszul rajtol, ezt az ob-n ezúttal is tapasztalhattuk például 50 pillangón. Mennyit segítene egy jó rajt?
Az, hogy 50 pillangón úgy tűnhetett, nagyon lerajtoltak, nem feltétlenül az én hibám, sokkal inkább mások extra reakcióképessége. Amúgy századmásodpercekről beszélünk. Lehet, nem mindig jön le, de fejlődött a reakcióidőm. A rajtom sokkal gyorsabb, mint régen. Az is igaz, hogy azok, akik iszonyatosan jól rajtolnak, inkább sprinterek, 50, 100 méterre készültek egész életükben, ezekben a számokban pedig a rajt meghatározó. Ezért más izomzatuk, más a testfelépítésük, mint az enyém, aki mindig is az állóképességi számokban, 400 vegyesen, 200 pillangón versenyzett, ott pedig messze nincs akkora jelentősége a rajtnál szerzett esetleges 10-15 százados előnynek.
Ehhez képest – és tán korából kifolyólag is – egyre rövidülnek a versenytávjai.
A 200 pillangó azért még mindig állóképességi szám és edzéseken sem úszom kevesebbet, mint a többi úszótársam. Az életkorom miatt persze vannak dolgok, amiket másképp csinálunk.
Például?
Jobban oda figyelek a regenerációra, a már említett, elmúlt évek rossz beidegződéseinek a kijavítására, kezelésére.
Ezért állította át a táplálkozását is? Az ob-n mit tapasztalt, bejött?
Igazából a hétköznapi életben, az edzéseken számít, hogy a korábbiakkal ellentétben nem érzem azt az edzés közben, hogy valamit mindenképp ennem kell, különben elájulok. Amióta átállítottam az étkezésemet, egy-egy kétórás edzés végére is marad energiám.
Hamarjában kevés olyan úszót tudok mondani, aki 33 évesen a világ élvonalába tartozik.
Akadnak páran, de inkább a rövidebb távokon próbálnak érvényesülni. De ma már nem kell 25 évesen abbahagyni a sportot. Az NFL-, NBA-, NHL-játékosok sokasága bizonyítja,
Ezért, ha erre valaki tudatosan, profi módon figyel, simán kitolható az élsportolói életkor.
Cseh László meddig tervezi kitolni?
Az olimpiáig tekintek előre, addig még mindenképp. Utána pedig? Amíg szeretem, élvezem, és ameddig úgy érzem, van értelme.
Ami biztos: nem kell a nyűg
Van már terve, mihez kezd az úszás után?
Még nincs. Nagyon az úszás van a fejemben.
Diplomás ember.
Nem vagyok még diplomás. Az i-re a pont várat magára. Műszaki menedzsernek tanultam, a diplomamunkám hiányzik, nehéz összehozni, de talán, ha kiszállok a medencéből, tényleg befejezem.
Mit érez? Inkább az úszóvilág felé terelődne, benne maradna akár edzőként, vagy…
Na, ebben biztos vagyok, hogy nem. Nem kell nekem mindenáron a sportágamban maradni.
Sportvezetőként?
Mit vezessek autón kívül? Nem kell nekem a nyűg. Látom, milyen, csináltam is, amíg elnökségi tag voltam, csak a bajom volt belőle. Sok pozitívum nem származott abból, amikor próbáltam másoknak segíteni.
Miért hasonlít felbolydult méhkashoz egy-egy sportszövetség?
Mert a sportoló mindig azt szeretné, hogy jobb, számára tökéletes legyen minden, míg a sportvezető, aki optimális esetben maga is sportoló volt egykor, látja a korlátokat, lehetőségeket is, vagy csak szimplán nem hajlandó meghallgatni a modernebb gondolatokat, szemléletet.
Kiemelt kép: Mohos Márton / 24.hu
