Már a világ legjobbjait szorongatja, a ranglistán pedig a 32. helyen áll a szerb színekben induló, de magyar származású Laslo Djere (Györe László). A 23 éves teniszező 2018-ban robbant be, legnagyobb sikerét a 2019-es riói 500-as tornán aratta.
A világsajtó is felkapta a kis túlzással a semmiből feltörő játékost, a világelső, 15-szörös Grand Slam-győztes Novak Djokovic Davis Kupa-csapattársát. Györe most az ATP oldalán, egy hosszabb esszében mutatkozik be a nagyközönségnek, ahol szülei elvesztéséről, mélypontjairól, felemelkedéséről, motivációiról ír.
Nyugodtnak és magabiztosnak kellene lenned életed legnagyobb pillanata előtt, igaz? Na, én nem voltam. (…) Tényleg döntőt játszhatok két hónappal életem egyik legrosszabb napja után? (…) A riói napsütésben a gondolataim messze jártak: vajon mit szólnak ehhez a szüleim? Mit mondanának nekem? Édesapám, aki mindig ott volt, elégedett? Hiába próbáltam koncentrálni, esélyem sem volt
– kezdi írását Györe.
A 23 éves, vajdasági sportoló elmeséli, hogy édesapja gyerekkora óta követte, kísérte, tanította – majd’ minden emléke vele kezdődik és végződik. Caba Djere, azaz Györe Csaba, nem akart teniszező lenni, csak a kilencvenes években beszippantotta a sport, Pete Sampras, Andre Agassi és Goran Ivanisevic sikerei, telesítménye.
Édesapa és fia egyszerre kezdett teniszezni, László pedig egyre jobb lett, saját edzőt fogadtak, versenyekre jártak. 15 éves korára az ország egyik legtehetségesebb teniszezőjének tartották, amikor jött az első rossz hír.
15 éves voltam, amikor édesanyámnál diagnosztizáltak. A vastagbelében fedezték fel a daganatot, de mire sikerült megtalálni, mi a gond, már késő volt. 2010 novemberében már visszafordíthatatlan volt az állapota, 17 hónappal később, 44 évesen elhunyt. Én pedig ott álltam 16 évesen, édesanya nélkül
– írja Györe.
Az idő közben profinak álló Györe 2017-ben addigi karrierje legjobb évét zárta: közel került a top 100-hoz, volt egy-két nagyobb győzelme. A jövő fényesnek ígérkezett számára. Aztán az év végén jött az újabb rossz hír, édesapját is vastagbélrákkal diagnosztizálták.
Azt gondoltam: miért történik ez velem? Miért kell ennek így lennie? Egy szülőt elveszteni nem volt elég?
Györe hangsúlyozza, gyógyíthatatlan fájdalmat érzett a hír hallatán, de akkor felismerte, hogy felelősséggel tartozik édesapja és a testvére felé. Két verseny és két utazás között mindig hazament Szerbiába, hogy segítse a családját, levegy a terhet a testvére válláról és ott legyen édesapjának.
Györe Csaba 2018 decemberében, 55 évesen hunyt el.
Minden egyes nap gondolok a szüleimre, ők formáltak azzá, aki ma vagyok. Édesapám miatt teniszezem, szabadidőmben, pihenésként pedig édesanyám miatt szeretek sütni. Tudom, hogy mi a célom, és hogy mit kell tennem: a családomért teszek mindent továbbra is, ahogy az elmúlt 20 évben tettem. Noha kimerítő azért, és néha azt hiszem, 50 éves vagyok, tudom, hogy vannak nálam sokkal rosszabb helyzetben lévő emberek a Földön. Tudom, hogy látom még a szüleimet, de amíg itt vagyok, mindent megteszek azért, hogy büszkék legyenek rám
– zárja sorait Györe László.
Györe, noha elmondása szerint nem tudott fókuszálni, a riói tornát végül két szettben nyerte. A győzelmet könnyek között a szüleinek ajánlotta.
Kiemelt kép: Getty Images
