A labdarúgás világszerte tapasztalt hatalmas népszerűségének egyik oka, hogy a legfontosabb szabályait nagyon könnyű megjegyezni: két 11 fős csapat harcol a labdáért, és az nyer, amelyik többször juttatja azt az ellenfél kapujába, miközben a kezét csak a kapus használhatja.
Ma már természetesnek vesszük, hogy csak a kapus érhet hozzá kézzel a labdához, de ehhez az is kellett, hogy 1863 decemberében egy londoni kocsmában a nem sokkal korábban megalakult Angol Labdarúgó Szövetség tagjai megszavazzák, hogy a labda kézzel érintése szabályellenes.
Manapság furcsán néznénk arra a kapusra, aki fogná a labdát, és messzire kirohanna vele, pedig eleinte ez abszolút megengedett volt, 1912-ben született meg az a szabály, amely kimondta, hogy csak a 16-oson belül érhet kézzel a labdához a hálóőr.
A sportág hőskorában a legnehezebben a lesszabály kérdésében jutottak dűlőre a derék angolok, és a sportágat újonnan megismerők számára a les valami titokzatos rejtélyként hathat, hiszen a bennfentesek általában úgy beszélnek róla, mint egy nehezen megérthető dologról.
Az angol szövetség megalakulásakor a rögbiben is használt szabályt vezették be, vagyis mindenki lesen volt, aki közelebb tartózkodott a kapuhoz, mint a labda
Aztán folyamatosan jöttek a finomítások, bevezették, hogy csak az ellenfél térfelén lehet lesen valaki, majd később azt is, hogy bedobásból nincs les. A legfontosabb újításra 1925 került sor, amikor a futball szabályalkotó testülete, az 1886-ben megalapított International Football Association Board (IFAB) párizsi ülésén úgy határozott, ha a támadó és a kapuvonal között két védő található, akkor a támadó nincs lesen.
Manapság is ez a szabály van érvényben, persze azóta is történtek módosítások, így például, ha a támadó egyvonalban helyezkedik az utolsó előtti védővel, akkor nincs lesen, és bevezették az aktív leshelyzet fogalmát, ami azt jelenti, hogy csak akkor kell a sípjába fújnia a játékvezetőnek, ha a lesen álló játékos egyértelműen beavatkozik a játékba, ideértve azt is, hogy mozgásával vagy helyezkedésével megzavarja az ellenfél kapusát.
Az IFAB amolyan védelmezőként funkcionál a sportág számára, eredetileg a négy brit szövetség, az angol, az északír, a skót és a walesi delegált egy-egy tagot, majd a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) megalakulása néhány évvel a FIFA képviselői is helyet kaptak a szabályalkotó testületben, de akkor még csak ketten.
Az IFAB alapvetően konzervatív szervezet, de többször is hozott már forradalmi változtatást a játék látványosabbá tételé érdekében, így történt ez a lesszabály 1925-ös átírása esetében, valamint 1992-ben is, amikor a 2,21-es gólátlagot produkáló 1990-es vébé alacsony színvonalából okulva eltörölték a hazaadást.
Az utóbbi években rengeteg vita ment arról, mennyire érdemes a technikát bevonni a futballba, de több nagy vihart kiváltó bírói baki után az IFAB végül beadta a derekát, így a mostani világbajnokságon a gólvonal-technológia mellett immáron a videobíró is segíti a pályán lévő játékvezető munkáját, aki a vitás eseteket monitoron nézheti vissza.
Ez az, amire biztosan nem gondoltak az elődök abban a bizonyos londoni kocsmában.
Kiemelt kép: Vladimir Pesnya / Sputnik / AFP
