Szilágyi Liliána a lilianaszilagyi.com oldalon tett közzé egy meglehetősen hosszú, angol nyelvű posztot. Az írás olyan, mint ahogy az úszónőt egy-egy világverseny után elhangzott nyilatkozatai alapján megismertük: szenvedélyes.
Az Eb-ezüstérmes és kétszeres ifjúsági olimpiai bajnok úszónő bevallotta, hogy évek óta súlyos pszichés betegségektől, szorongástól szenved, bulimiás és még közvetlen környezetében is csak keveseken tudtak eddig problémáiról.
Szilágyi lényegében a szüleit hibáztatja (édesapja Szilágyi Zoltán úszó – a szerk.), akik husi gyerek lévén egészen kis korától kezdve állandóan sportoltatták, a balettől, a ritmikus sportgimnasztikán át az úszásig mindenhova beíratták, csak hogy lefogyjon.
Mindenhonnan arra sarkalltak, hogy okos, ügyes, vidám, sikeres, tökéletes legyek. Tökéletes kezdés, hogy idővel rossz énkép alakuljon ki a testemmel kapcsolatban
– emlékszik vissza a posztban az úszónő, aki állítja, a napi nyolc óra edzés, a stressz, a helytelen táplálkozás, a munka és a pihenés aránya miatt elfelejtettem hallgatni a testére, amely jelezte, hogy ereje végét járja, és ha így folytatja, annak nem lesz jó vége. Tönkre is ment a bioritmusa.
A testsúlya folyamatosan ingadozása miatt testében állandósult a fájdalom, az iskolába élő halottként járt be. Amikor először szólt, hogy kihányja az ételt, azt a választ kapta, inkább küzdjön tovább. Közben múlt az idő, sikeres lett mind a sportban, mind a tanulásban, próbált megfelelni, örömet okozni mindenkinek. Közben az önmaga hánytatása már rendszeressé vált, akár versenyeken is.
Két évvel ezelőtt vallotta be magának, hogy beteg. Az elején úgy gondoltam, hogy egyedül is meg tudja oldani, ám mivel egyre rosszabbra fordult a helyzet végül orvosok segítségét kérte. Az eredmények sokkolták.
A májam , a vesém, az inzulinom, a hormonjaim sem mutatnak normális értékeket, az immunrendszerem gyenge, a bőröm védtelen, az arcom pattanásos. Egészségtelen vagyok, mert másoknak akartam megfelelni. Ezzel elárultam a testem, elárultam saját magam
– állapítja meg írásában a tényt Szilágyi, aki egyúttal útmutatást is ad magának a jövőre nézve:
Jelenleg is küzdök a bulémiával, de mivel újragondoltam céljaimat, a kapcsolataimat, álmaimat, jobban érzem magam, mert nem félek szembenézni a betegségemmel. Jó úton járok. Azt tudom üzenni a hasonló cipőben járóknak, hogy ne féljenek a változástól és szeressék magukat.
