Mo Farah minden idők legnagyobb hosszútávfutóinak egyike. Ezt a tényt londoni és a riói olimpián öt és tízezer méteren szerzett aranyérme támasztja alá, no és a hat világbajnoki címe. Legutóbb pár hete a londoni vb-n kozmikus hajrával nyert tízezren, míg ötezer méteren pár századdal kikapott az etióp Muktar Edristől. Ilyen utoljára 2011-ben, Teguban (10 000 m ezüst) fordult elő világversenyen.
Az angol atlétika ikonjának egyes hírek szerint a londoni lett volna az utolsó pályaversenye, de úgy látszik nem tudta vereséggel abbahagyni. Így Zürichben, az idei Gyémánt Liga-sorozat döntőjében feltűnt a neve az 5000 méteres rajtlistán. Aztán csütörtök késő este olyan versenyt produkált, amelynek a befutóját még sokáig fogják emlegetni.
A 12 és fél körös rohanás utolsó négyszáz méterén majdnem ugyanaz a három futó szorongatta Farah-t, mint a világbajnokságon. A két etióp, Edris, és Yomif Kejelcha mellett az amerikai Paul Chelimo és ezúttal bírta a tempót egy harmadik etióp, Selemon Barega is. Az afrikaiak hiába fogtak össze, taktikáztak nem tudták megtörni, leszakítani Farah-t. Az utolsó métereken négyen zuhantak be a célba. Ketten szó szerint.
Edrist – miközben az utolsó méterekben Farah előzésébe próbálta utolsó erőtartalékait beleadni – a hátulról érkező Chelimo megtaszította, így beesett a célba, ezzel Kejelchát is földre vitte. Chelimót ezért kizárták.
Farah győztes ideje 13:06,05 lett. A berepülő, földön elterülő Edris, a második és az állva maradt, harmadik Kejelcha mindössze négy, illetve tizenhárom századdal maradt le az aranyról és az ezzel járó 50 ezer dollárról.
Farah ellenben mindezt behúzta, ráadásul immár tényleg és állítólag visszavonhatatlanul győzelemmel zárta le pályaversenyző korszakát és immár a maratonfutásra koncentrál.
