A vizes-vb egy ideje már közbeszéd szintjére silányult. Nincs ember, aki meg tudja pontosan határozni, valójában mennyibe kerül a rendezés, az uszoda, meg minden egyéb városfejlesztő beruházás együttvéve, amit hazánk történetének legnagyobb sporteseménye címén gyorsan megcsináltatott a kormány.
Ami biztos, az ékkő, a Duna Aréna már áll, egy ideje edzenek is benne legjobbjaink. A reménytelen pénzügyi kalkulációt sebesen félre is tesszük, mert ezúttal az figyeltük, első éles bevetésén funkcionalitás, és élmény szempontjából a magyar, szolnoki diadallal záródó vízilabda Bajnokok Ligája Final Six-en hogyan vizsgázott a létesítmény?
Minősítésünk csak azért nem csillagos ötös, mert az első napon a nézőtéren nem a légkondi, hanem a később lebontandó ideiglenes lelátórész felől besöprő szél okozott libabőrt olykor – de a második és a harmadik napra ez a probléma is megszűnt.
A Magyar Vízilabda Szövetség a szokásos nemzetközi tornákon túl négy év alatt négy nagy európai eseménynek adott otthont. A rendezésekre eddig sem lehetett panasz, de ezúttal kifejezetten nagyot durrantottak.
Budapesti szemüvegen át nézve két vidéki fellegvárunk csapata első olvasatra nem kifejezetten nézőcsalogató, ehhez képest az MVLSZ mérsékelt jegyárainak (is) köszönhetően igazi családi programmá vált az esemény.
Ők bő húszezren azt tapasztalták, hogy a holtidőkben külön csapat, soha nem látott technikai háttérrel dolgozott a szórakoztatásukon. Vízilabda tornákon – de gyanítjuk, itthon más sportágban sem nagyon találunk arra példát, hogy
- a homlokzaton futó 3D vetítésekkel csábítsák a nézőket,
- a mérkőzések előtt, alatt 20 kamera dolgozott, és az általuk rögzített képeket 16 ledfalon jelentek meg,
- ezeken a ledfalakon szünetekben további érdekes statisztikai adatok, emelték a nézői élményt.
Az a helyzet, még aki nagyon keresett, az sem talált fogást az eseményen. Az előttünk álló csütörtöktől vasárnapig Budapest Open néven az úszók rendezik meg a maguk főpróbáját.
