A vlv.hu talált rá arra a gyöngyszemre – ezt ki kell emeljük itt az elején – amire aztán a szaklapban maga a “szerző”, Gerendás György adott magyarázatot, lévén sokan félreértették a válogatott másodedzőjének azon mondatát, amit a Magyar Vízilabda Szövetség Szakmai Testületi ülésén eresztett el:
Varga Dénes Picasso. Hozzá képest Vámos Márton szobafestő, de a világ legjobb szobafestője!
A fenti összefüggést maguk az érintettek sem értették, nemhogy az olvasóközönség, ezért a vlv.hu lehetőséget biztosított gerendásnak, hogy megvédje magát, kifejtse bővebben a gondolatait.
Montreal olimpiai bajnoka írását inkább teljes egészében közöljük, mert kár lenne belőle egy-egy részletet kiragadni:
Dumi kikéri magának…
Kikéri magának, hogy Picassohoz hasonlítom, mert, mint írja, Picasso szögletes. Ami a lényeg, azt vagy nem látja, vagy nem akarja látni! Ez pedig nem a szögletesség, hanem a zsenialitás! Egy zseni zseninek jön a világra, a többi ember meg – tanul! Egy vízilabdás zseni – és akkor mostantól Kásásról beszélek, aki vélhetően ezen nem sértődik meg – bárhogy tud gólt lőni, ez nála ösztönös. Én például – aki szintén csak “szobafestő” voltam Faragóhoz, vagy Szivóshoz képest – és az összes többi “szobafestő” (értsd: a játékosok 99%-a) csak úgy tudunk (tudtunk) gólt lőni, ahogy megtanultunk, ahogy a zseniktől ellestük. Kásás nem! Ő úgy lőtt gólt, ahogy akart! És Vámos nem zseni! Nem, mert a zsenit már kora ifjúságában felismeri a szakma, mint történt ez Faragó, Szivós Pista, vagy Kásás esetében is. Marci csak egy nagyon tehetséges játékos volt, akit Kemény Dénes 18 évesen kiemelt az ismeretlen fiatalok közül, és aki Benedeknél már a riói olimpia egyik legjobb játékosává érett. Többek közt azért, mert – és itt idézném magamat – “a neki megfelelő lövőstílust próbálta tökéletesíteni, többféleképpen”. És azért, mert “ha Vámos úgy akarna lőni, unott fejjel, mint a Dumi, akkor lenne belőle egy szürke kis játékos”. De nem az! Hanem a magyar csapat egyik legtöbbet játszó alapembere lett Rióban! Mert ő Vámos lett, nem pedig egy kamukásás, vagy egy álvargadani!
És Dumi kikéri magának Marci nevében is, hogy Vámost szobafestőhöz hasonlítom. Valóban, mondhattam volna, hogy ha Dumi Picasso, akkor ő Saura, Tápies, Feito, esetleg Millares. Nyilván mindenki tudja (Dumi egész biztosan), hogy ők Picasso kortársai, kiváló, ám mégsem zseni festők! Igen, ezt kellett volna mondanom, és akkor senki nem nézett volna értetlenül, akkor mindenki, az egész Szakmai Testület, a waterpolo.hu, és a Vlv olvasói is rögtön megértettek volna!
Nem ragozom tovább! Dumit egy zsenihez hasonlítottam, Marcit a tanult szakmája legjobbjának neveztem. Ez – úgy gondolom – nem sértő! Ugyanakkor, ha valaki meg akar sértődni, az meg is fog! Dumi meg akart! Neki sértő, hogy “lepicassoztam”, mert Picasso “szögletes”. Hasonlíthattam volna Dalíhoz, de akkor vélhetően sérelmezné, hogy ő nem olyan elfolyós, mint a híres óra! Lehetett volna Monet, bár akkor kikérhetné magának, hogy ő nem olyan ködös. Még szerencse, hogy nem Michelangelohoz hasonlítottam! Biztos kikérné magának, hogy ő sosem csinálna Dávid szobrot olyan kis pénisszel…!
Gerendás György volt “szobafestő”
