Rendkívül megható pillanat volt az első, amely a Veszprém Arénánál ért minket. Dejan Perics, a szerbek kapitánya, aki 6 éve töltött el Veszprémben, és a helyi kézilabdabarátok egyik legnagyobb kedvence volt, miután leszállt a szerbek buszáról, A szoborhoz igyekezett. A barátja, Marian Cozma szobrához. Keresztet vetett, meghajolt, majd megölelte a szobrot.
Sokak Perkéje egyébként nem a legjobb állapotban érkezett a Veszprém Arénába, ugyanis másfél napja lázas, nem aludt az éjjel, hányás is kínozta, még az is kérdéses volt, hogy egyáltalán eljön a meccsre.
Ami a meccset, a vb-selejtező visszavágóját illeti: telt ház várta a csapatokat, Perics természetesen hatalmas tapsot kapott, Nagy László pedig a MOB fair play-díját a kezdés előtt. Aztán indult a mandula. Az első, pénteki mérkőzésen nyolcgólos előnyről „csak” egy góllal, 26-25-re nyert a magyar válogatott Szerbiában, nagy kérdés volt, ez mire lesz elég.
A szerbek szereztek vezetést Nenadics révén, de Zubai Szabolcs egyenlített Ivanisevics kapus bravúrja után. Sőt, Harsányi indult meg Lékai passza után, máris magyar vezetést jegyezhettünk fel, hogy aztán Lékai még egy lapáttal rátegyen (3-1, az 5. percben). A szerbek labdavesztése után villámgyorsan támadott a magyar válogatott, jól kezdtünk – Mikler Roland is bemutatott néhány bravúrt.
A 10. percben Harsányi Gergely gólja 6-3-as vezetést hozott, és a félidő közepén is mi irányítottunk. Ha a szerbek betaláltak, jött a magyar válasz is. Nagy volt a rohanás, Ancsin Gábor a 18. percben először növelte négygólosra a magyar előnyt (10-6), ami kisvártatva Lékai góljával ötgólos lett.
Remekül játszott Ancsin Gábor is, ő éppen Veszprémbe teszi át székhelyét Szegedről, szépen haladt előre a magyar válogatott. A félidő legszebb gólja Lékaié volt, 14-7 lett vele. No, nem volt egy csodagól, viszont hatalmasat mentett az indítás után a magyar csapat „66-osa”.
Császár Gábornak nem ment igazán a mieink közül, labdavesztések után közeledett Szerbia, de a félidőre megmaradt az ötgólos előny.
Majdnem a második félidő is Nenadics-góllal indult, de Mikler résen volt. 3 és fél percet kellett várni az első gólra, a szerbek lőtték emberelőnyben, a 6. percben pedig már csak kettő volt a differencia, 17-15-nél Sabate kapitány időt kért.
A közönség érezte, hogy rá kell tennie egy lapáttal, reméltük, a fiúk is így tesznek. Ehhez kellett egy 7 méteres, Iváncsik Tamás lőtte be (18-15). Csakhogy jött egy labdaeladás, Bánhidi két rontott ziccere, egy szerb gól, egy visszavont Bánhidi-találat és egy kihagyott Iváncsik-büntető, hogy egy kicsit nagyobb legyen az izgalom…
Nenadics használta ki a magyar rövidzárlatot (ami hosszú volt), a 10. percben már csak egy volt a különbség, összesítésben kettő. Nagyon kellett Nagy Kornél átlövés gólja, Mikler újabb bravúrja, majd egy labdavesztés után Iváncsik Gergő labdaszerzése és Harsányi hetese: 20-17!
Aztán a szerbek lehozták a kapust, Nenadics betalált, de Lékai eszmélt, és a félpályáról válaszolt! Izgalmas, tartalmas, jó szórakozást nyújtó meccs volt a szerdai.
Lékai szenzációs volt, meg kell vallani, átszáguldott egy labdaszerzést követően a 15. percben a pályán, 22-18-ra alakítva az állást, vezéregyéniség volt a mérkőzésen, ha kellett 3 méterről csúszott a labdáért.
Mikler is felzárkózott hozzá, majd Balogh Zsolt lépett elő főszereplővé fontos góljaival, tudott tehát a hullámvölgy után váltani a válogatottunk, ez jó jel az elmúlt hetek történései után. A 22. percben Iváncsik Gergőt kellett letámogatni a pályáról, megsérült a lába, a belorusz játékvezetők ne vették észre az ütközést.
Az utolsó tíz percben aztán már nem változott a játék képe, hála az égnek uralta a magyar csapat a meccset (26-19, 23. perc), még kisebb hibák is belefértek.
A hajtós meccs végén tehát magyar győzelem született (a közönség még hullámozásba is kezdett), ezzel a válogatott kijutott a franciaországi világbajnokságra.
A vb sorsolását június 23-án tartják Párizsban!
