Sport

Érik a pofon, Djokovic!

Itt egy ember, akit lényegében már mindenki leírt, még saját maga is azt nyilatkozta tavaly, hogy nem olyan jó, mint régen. Erre tessék, újjáéledt!

Rafa Nadal Monte Carlo-i tornagyőzelme után a barcelonai ATP500-as férfi salakpályás tenisztornát is megnyerte vasárnap. A döntőben a japán Kei Nishikorit múlta felül két szettben,  6:4  7:5-ös arányban. Ezzel egyszersmind beállította  Guillermo Vilas 49 győzelmet számláló  salakos tornagyőzelmi rekordját.

Egyre inkább úgy tűnik, Rafát hiába hátráltatták sérülések az utóbbi időben, újra visszavágyik a csúcsra és ha megnyeri az 50. tornáját is salakon, azt a rekordot egy darabig aligha döntik meg.

ATP TOP5:

Novak Djokovic (ATP 1.):
A  teniszvilág Vlagyimir Klicskója. Tökéletes, legyőzhetetlen, de ez már de unalmas.  2011-ig „csak” nagy tehetség volt aki épphogy nem ért fel az akkori nagy kettős Roger Federer és Rafa Nadal szintjéhez. Aztán a szerb teljesen megreformálta játékát, életmódját, ezzel pedig megszűnt addigi mentális és fizikai sebezhetősége. 2011-ben legyőzte Federert az Ausztrál Openen, amit három egymást követő Grand Slam győzelem követett Nadal ellen. Robotszerű, gépies és kétségkívül villámgyors játékával uralja a sportágat, de játékából hiányzik az esszencia amitől igazán egyedi és különleges lesz.

Andy Murray (2.)
A brit stílusát kitűnő alapvonaljáték jellemzi és nagy tenyeres, de a hálónál is magabiztosan mozog. Imázsához kétségtelenül hozzátartozik a hiszti, néha balhés de többször bizonyította, hogy hihetetlen küzdő.

Roger Federer (3.)
A klasszikus elegancia. A svájci kicsit talán a hagyományokhoz is visszanyúl,  elég megnézni szerva röptéjét, amivel a többieknél gyakrabban rövidíti le labdameneteit. A sportág ikonja, igazi példakép.

Stan Wawribka (4.)
A karján lévő tetováláson a következő szerepel:   „Mindig a próba. Mindig a bukás. Nem számít. Kezdd újra. Bukj újra. Bukj jobban.” Ez pedig tökéletesen körülírja a kétszeres Grand Slam, továbbá Davis-kupa győztes és olimpiai bajnok svájci teniszező karakterét. A „nagy Négyes” árnyékában küzd, hajt és harminc fölött képes sikereket elérni. Legnagyobb erőssége az egykezes fonák.

Rafa Nadal (5.) l
Lassú borításon utánozhatatlanul pörgeti magasra labdáit, fogadóként pedig nagyszerűen kezeli azokat. Hihetetlen eredményei ellenére mindig szerény, szimpatikus.

Vajon a május elsején kezdődő madridi, vagy a nyolcadikán rajtoló római tornán lesz ez meg? Netán utána Párizsban? E két verseny előzi meg ugyanis az év legfontosabb salakeseményét a párizsi Grand Slamet, egyúttal ezek a tornák jelenthetik az egykori spanyol világelső számára a nagy visszatérés igazi főpróbáját.

Dinamikusan felfelé ívelő formáját látva Vilas csúcsának megdöntésén kívül milyen más cél lebeghet Nadal szeme előtt, minthogy javítson Novak „Nova” Djokovic elleni 25-23-as mérlegén, egyúttal megakadályozza a világranglistát pontrekorddal vezető szerbet abban, hogy megszerezze a gyűjteményéből egyedül hiányzó Roland Garros serleget.

Idén kétszer találkoztak egymással. Dohában Djokovic meggyőző játékkal, 6-1, 6-2 arányban mosta le a pályáról a haloványan játszó Nadalt, de az Indian Wells-i elődöntőben már jobban megszenvedett a spanyollal. Megjegyzendő, mindkét verseny kemény pályán zajlott. Így az elmúlt hetek salakos eredményeit látva kijelenthetjük, a világranglista jelenleg ötödik helyezettjét hiba lenne lebecsülni.

A 14 Grand Slam győzelemmel rendelkező spanyolt Párizsra mégsem jelöli már senki igazi favoritként. De esetében nincs helye az átlagos esélylatolgatásnak. Egy sikeres madridi vagy római szereplés tovább növelheti az önbizalmát az év második Grand Slam-e előtt, amire nem csak neki van nagy szüksége. A teniszrajongók is örülnének neki.

Félreértés ne essék. Djokovic elképesztő. A sportágnak ugyanakkor szüksége lenne arra, hogy valaki megtörje a szerb szinte gépies győzelmi sorozatát, ami megsüvegelendő, de nézőként talán kevésbé szerethető, mit a keretesben felsorolt közvetlen vetélytársaié. A nagy küzdő Rafa Nadal pedig pont ezt a reményt, közönségigényt testesíti meg látványosan javuló játékával.

Ezt támasztja alá edzője Toni Nadal nyilatkozata, aki már a Monte Carlo-i tornagyőzelem után bizakodva tekintett a következő versenyekre. 

Igen, Rafael olyan szinten van, hogy esélyesnek számít majd a Garroson. Az első számú favorit Novak Djokovic lesz, de Rafa olyan teniszt játszott a múlt héten, amivel mindenképpen a torna egyik esélyese lesz. A játéka és az önbizalma szempontjából Monte Carlo több volt, mint egy puszta tornagyőzelem. Úgy mozgott, mint régen, fejben is hihetetlenül erős volt és nagyon jól kezelte azokat a helyzeteket, amikor egy kicsit gondba került. A Murray elleni meccs például, ahol emelni kellett a színvonalon, igazi pluszt jelentett a számára

– fogalmazott a nagybácsi. A barcelonai verseny első helye után kijelenthető, ha tovább emelkedik Nadal formája, az önbizalma is egyre nagyobb lesz. Így „Novának” a vártnál sokkal nehezebb dolga lesz. Kérdés, sikerül-e egyáltalán a gyűjteményéből egyedüliként hiányzó Roland Garros trófeát a magasba emelni.

Oltárczy József

Ajánlott videó

Olvasói sztorik