Szombaton este Düsseldorfban a királykategória tizenegy éve regnáló uralkodója elvesztette a világbajnoki címeit és átadta helyét egy eddig a szakmai berkeken kívül szinte ismeretlen kihívójának, Tyson Luke Furynak. De ki ez a Tyson Fury és miért pont ő?
Ha az életrajzát, ökölvívó pályafutását nézzük, akkor elmondhatjuk, hogy Vova (Vlagyimir Klicsko beceneve – a szerk.) nagyságrendekkel meggyőzőbb, sikeresebb nem mellesleg pedig az egyik legeredményesebb bunyós volt. Fury a felnőttek között nem ért el említésre méltó eredményt, az amatőr pályafutása csúcspontja egyetlen Uniós EB aranyérem, az is a juniorok között.
A profi karrierjére ugyanez elmondható. Míg Klicsko gyakorlatilag a súlycsoport legjobbjai ellen meccselt és nem talált légyőzőre, addig Fury 24 ellenfelei közül maximum Chisora kétszeri legyőzése és a cirkálósúlyban még eredményes, de a „nagyfiúk” között már botladozó Cunningham elleni diadal emelhető ki. A legutóbbi mérkőzését egy fiatal román srác ellen döntő fölénnyel nyerte, de a teljesítménye, harcmodora minden volt, csak meggyőző nem. Ezzel szemben Klicsko az elmúlt 3-4 évben menetet is alig veszített. De akkor miért pont ő?
Talán pont ezért. Mintha a Klicsko csapat még azt a keveset is alul értékelte volna, mint amire számíthatott. Arra gondoltak, Fury nem lesz képes 36 percen keresztül az ütőtávon kívül maradni, előbb utóbb lelassul és megáll, azaz célpontot kínál majd Vovának.
Már az első menetben látszott hogy Furynak esze ágában nincs felvenni a harcot, nem érdekelte a közönség vagy a szurkolók vágya, azaz üssünk össze aztán majd kiderül ki a legény. Megelégedett a menetenként két-három beugrásból indított akcióval, amivel szépen el is vitt a kezdeti menetekből jó párat. Mire rádöbbent a bajnok csapata hogy ez a találkozó szépen lassan kicsúszott a kezükből, és pontozással már semmiképp sem lehet megfordítani a találkozót, addigra Vova olyan szinten elbizonytalanodott, hogy már az álló célpontra se mert kezdeményezni, a kombinációkról, felépített sorozatokról pedig végképp lemondott. Kapura lövés nélkül pedig soha nem lesz gól.
Ez már lehet a súlycsoport értékelése is egyben. A találkozó élesen rámutatott arra, picit „meztelen a király”. De igazságtalan lenne egyetlen mérkőzés alapján kijelenteni, hogy Vova nem tud bokszolni. Húsz évesen olimpiát nyert, több alkalommal hódította el, vagy vissza a világbajnoki címet, minden idők legeredményesebb nehézsúlyú bajnoka. Ez nem kérdés, ezek a tények.
De már 40 éves. Több mint 30 éve a szorítóban él. Nem tudom mi az, ami még mindig motiválja, mi viszi le nap mint nap az edzőterembe. Mondom ezt azért, mert a harcmodorára soha nem volt jellemző a szórakozás, a könnyed és élvezetes bunyó. A kiütéses vereségei okán elvesztette azt a bátorságot, ami ahhoz kellett volna, hogy szégyen ide, szégyen oda, de nekiugorjon az ellenfélnek, akkor is ha nem talál, akkor is ha válaszütéseket is kaphat.
Persze lehet hogy ennél is egyszerűbb a megoldás. Az elmúlt jó pár év alatt olyan szinten elszokott a megoldás kereséstől, hogy egy viszonylag egyszerűnek tűnő képlet is megakadt a torkán.
Az mára kiderült, a szerződésben rögzítette a mérkőzés promótere, jelen esetben a Klicsko-csapat, hogy egy esetleges trónfosztás esetén van lehetősége Vovának revánsra. Ha akarja, Fury köteles visszavágót adni. Az már más kérdés, a világ, a közönség is vevők lennének egy visszavágóra? Vajon szeretne egy ehhez hasonló meccset, hasonló méretekben (súlyos euró vagy font tízmilliók) finanszírozni a német és angol televízió?
Vajon Vova negyven évesen több mint harminc éves bokszpályafutás után képes-e újabb motivációt, erőt, hitet találni az újrakezdéshez? Vajon a szervezete milyen jelzést küld majd, ha nekiáll egy újabb felkészülésnek? Mit szólnak majd a világszövetségek képviselői, hiszen hamarosan ott kopogtatnak az ajtójukon a jelenlegi bajnokot legyezhetőnek tartó kihívók, akik csak erre a pillanatra vártak? Sok, sok kérdés, amelyre a választ nem lehet pár nappal a vereség után megtalálni.
Jelen állás szerint Klicsko mégis úgy érzi, megpróbálja. Azt írta szerdai Instagram bejegyzésében:
„Már négy nap telt el, de még, mindig kell egy kis idő, hogy megértsük, mi történt, és, hogy eldöntsem, mi legyen a következő lépés. Számos üzenetet kaptam az elmúlt néhány napban. A kedves, biztató szavak segítenek át ezen a nehéz időszakon. A Klicsko történet folytatódik. A kudarc nem opció.”
