Két év múlva Budapesten rendezik a – nagy levegő – úszó, műúszó, műugró, hosszútávúszó és vízilabda-világbajnokságot, valamint, ne feledjük, a masters világbajnokságot. Uszodánk még nincs hozzá, igaz, lesz (a vízilabdatornát a Margitszigeten bonyolítják majd), és még akad egy s más, amit nem ártana elsajátítani.
Meg kell tanulnunk…
1… mosolyogni.
Fotó: sport24/Dobos Sándor
A világbajnokság előtt egy orosz barátom útravalóként elmondta, ne lepődjek meg, ha az orosz emberek nem mosolyognak, attól még kedvesek, nyitottak, ellentétben velünk, akik általában valóban őszintén is gondoljuk egykedvűségünket. Ahhoz képest, hogy felkészültem a fenti fogadtatásra, kellemesen csalódtam.
A szervezők és az önkéntesek is bájosak, kedvesek, mindenben segítőkészek. Hovatovább: köszönnek, érdeklődnek, honnan jöttünk. Az ember máris kényelmesebben és jobban érzi magát.
2. … rugalmasnak lenni.
Habár vannak szabályok, amiket illik betartani a világbajnokság ideje alatt, ha a szervezők azt látják, semmilyen következménye nincs azok áthágásának (bár, ez is túlzó kijelentés), nem gördítenek akadályt afelé.
Csak egy-két példa: ha egy kapun nem lehet átmenni, ehelyett több száz métert kell gyalogolni feleslegesen, hogy lényegében ugyanoda visszajussunk, egy udvarias megközelítés és kérés után kinyitják a kaput, természetesen egy mosoly kíséretében.
Ha egy csapattag vagy delegáció tagja lekési az úgynevezett shuttle-buszokat (ezek félóránként közlekednek a létesítmények és a sportolói falu között), egy kis „könyörgés” után máris szolgálatba áll az egyik Lada, és már indulhat is az illető a célállomásra.
Pluszmegjegyzés: a biztonsági őrök között egyetlen tetovált vagy kigyúrt, esetleg kopasz (vagy ez így mind együtt) fickót nem láttunk. A sorok írójának volt szerencséje a nyáron több világversenyen is járnia, egyik helyszínen sem volt hasonló „típus”, úgy tűnik, ez hungarikum. Csak azért jegyezzük ezt meg, mert egy néző, egy sportszerető drukker vagy egy vb-re érkező hivatalos személy komfortérzetét bizony alapjaiban befolyásolja, hogyan fogadják.
3. … kiszolgálni az igényeket.
Fotó: sport24/Dobos Sándor
A világbajnokság három fő helyszíne egymás mellett helyezkedik el. A Rubin Kazany futballstadionjában kialakított versenymedence és a hozzá kapcsolódó lelátó hatalmas élményt biztosít. A műugró-versenyeknek otthont adó óriási uszoda a vízilabdatorna bemelegítőmedencéje is egyben, edzéseket is tartanak ott, a kettő között helyezkedik el a csak a vb-re épített alkalmi vízilabda-aréna.
Ez önmagában az orosz szervezők és a FINA együttes szándékából fakad, nem kell lemásolni 2017-re. Viszont, ami körülveszi ezeket a létesítményeket, az követendő.
A stadion tövében alakították ki az úgynevezett FINA Parkot, ahol egy hatalmas színpadot állítottak fel, ott egész nap, délelőttől késő estig koncertek zajlanak, a legkülönbözőbb stílusú zenei műfajok képviselőitől. Más kérdés, hogy behallatszik a vízilabdameccsekre a zene, ez a kispadokat kicsit zavarja. A vizes sportok (orosz) történetét bemutató pavilonok, a következő évek világeseményeinek házigazdái által felállított standok mellett utcai mutatványosok szórakoztatják a szurkolókat, interaktív játékokkal lehet elütni az időt, és persze a vásár mellett gasztronómiai sarok is kiszolgálja az igényeket.
A nagy tömeget rengeteg önkéntes irányítja el, többen megafonba beszélve igazítják útba a szurkolókat. Az információs táblák egyértelműek, a fű mindenhol gyönyörű zöld (figyelnek rá, állandóan nyírják), a szurkolóknak semmi másra nem kell figyelni, mint arra, hogy jól érezzék magukat.
4. … ellazulni.
Fotó: sport24/Dobos Sándor
Nagyon bájos, hogy az arénákban (a vízilabdameccseken főleg), mennyire felszabadultak és lazák a nézők. Egyáltalán nem jönnek zavarba, ha táncolniuk „kell”, ha erre kérik őket a hangulatfelelősök, működik a csókkamera, a gitározást imitáló móka, mindenre könnyedén és őszintén reagál az orosz közönség.
Kiváló hangulat uralkodik a vízilabda-arénában, meglepően sokan vannak a délelőtti meccseken (főleg a fiúkén persze), és este is. Mindenki jó kedvű, élvezik, hogy a világ legjobb sportolóit láthatják.
Ami pedig az úszóversenyeken zajlik, egészen lenyűgöző. Még a stadionon kívül ingyen osztogatják a felfújható – természetesen orosz színekben pompázó – rudakat, de nem is az ebből fakadó látvány az igazán felemelő, hanem az orosz közönség értő viselkedése. Minden világklasszisnak szurkolnak, legyen az orosz vagy éppen magyar, amikor pedig a világcsúccsal versenyez az illető, szinte felrobban a stadion.
5. … felkészülni.
Fotó: sport24/Dobos Sándor
Az első naptól kezdve minden ugyanúgy zajlik Kazanyban, azaz nem magán az eseményen tesztelték az oroszok magukat, a szervezést.
Az első versenynap olyan volt, mintha a hatodik vagy nyolcadik lenne, nem menet közben alakították a programot, a helyszínt, a létesítményeket, a hangulatot ideálissá. Nyilván, van gyakorlatuk a nagy sportesemények szervezésében.
Kiegészítés: mielőtt azt gondolná bárki is, hogy a szerző szerint mi, magyarok totálisan dilettánsok és felkészületlenek vagyunk a fentiekben, jelzem, nem ezt gondolom, ezek pusztán kazanyi tapasztalataim.
Dobos Sándor, Kazany
