Szombaton este hatalmas tettet hajtott végre a magyar jégkorong-válogatott: a mieink a csordultig telt krakkói csarnokban győzték le egy szoros meccsen a házigazda lengyel válogatottat 2-1-re, így a divízió 1/A-s világbajnokság második helyén zártak, azaz 2008 után ismét kiharcolták a feljutást a világelitbe. Lássuk, hogyan értékelték a főszereplők ezt a fantasztikus sikert!
„Elvégeztük a feladatot, amit elterveztünk. Nagyszerű volt az elmúlt három hét, a csapat és a szakmai stáb tagjai is mindent megtettek a siker érdekében és büszke vagyok rá, hogy a részese lehettem mindennek. Pályafutásom egyik legnagyobb sikere ez, hihetetlen érzés, amikor eléred a kitűzött célt. A lengyel csapat harcos, most is a végsőkig küzdött, tudtuk, hogy nem fogják feladni – mondta Frank Banham, aki a magyar szurkolókat is kiemelte. – A szurkolóink olyanok voltak, mint a csapat hetedik tagja, ott álltak mögöttünk végig, lendítettek az együttesen, ha éppen nem alakultak jól a dolgok, egészen hihetetlen légkört varázsoltak.”
Fotó: iihf.com
Vas János 2008-ban, Szapporóban is csapat tagja volt már:
„Első az tényleg feledhetetlen élmény volt, de ugyanezt átélni talán még jobb. A srácok már április eleje óta ezért dolgoztak – én is csatlakoztam hozzájuk kicsit később -, fejben mindenki ott volt, a kezdetektől egy célért küzdöttünk és az, hogy összejött, az a legjobb dolog a világon. Nem fordult meg a fejünkben, hogy >>na, akkor most feljutunk<<, hanem meccsről meccsre dolgoztunk, mert nagyon nehéz ellenfelekkel találkoztunk és bármi lehetett volna. Ahogy fókuszáltunk mindig a következő csapatra, úgy lettünk jobbak mérkőzésről mérkőzésre és megvertük azokat, akiket meg kellett. Bíztunk magunkban, tudtuk mi a célunk és mit kell csinálnunk ahhoz, hogy ezt elérjük. Mindenki azt csinálta, amihez ért, jól össze lett rakva a csapat, nagyon jó volt a kémia. Felemelő érzés volt, de teljesen megérdemeltük.”
Kóger Dániel volt a magyar csapat legeredményesebb játékosa a világbajnokságon, három góllal zárta a tornát.
„Nem voltak egyének, nem voltak egyéni érdekek, nem számított, hogy egyenként ki hogyan szerepel, csak az, hogy egy csapatként mozgott az egész társaság. Folyamatosan bíztattuk egymást, eszméletlen jó hangulat volt, nem volt széthúzás. Ez lett a vége. Tudtuk azt, hogy szoros meccs lesz, a lengyel csapat nagyon felkészült, jó játékosokból áll, nagy darabok, jól korcsolyáznak, jól ütköznek, de tudtuk, hogy nem kell csodát tennünk, csak tartani magunkat a megbeszéltekhez és akkor jól fog alakulni a vége. A helyzetek nem nagyon mentek be, de nem görcsöltünk rá. El sem tudom mondani mit éreztem, amikor Bence (Szirányi – a szerk.) korongja becsúszott. Nem foglalkozok most a jövőmmel, ki akarom élvezni ezt a pillanatot.”
Kovács Csaba is azon kevesek közé tartozik, akik már másodszor élik át a feljutás okozta örömet:
„Elképesztő, hogy ezt az élményt meg tudjuk osztani a szurkolóinkkal. Nagyon hálásnak kell lennünk a sorsnak és nekik is, hogy így alakult. Megint tudtunk egy családot alkotni, ez kellett a győzelemhez. Ami történt, az egy jó csapat tulajdonsága: bárhogy alakultak a dolgok, tartottuk magunkat a tervhez. Csak ez hozhatta meg a sikert számunkra.”
Sofron Istvánnak egy eltiltás miatt ki kellett hagynia az első két meccset, utána azonban fontos gólokkal tért vissza és nagyot lendített a csapat játékán:
„Rengeteg érzés kavarog ilyenkor az ember fejében, nem is csak a legutolsó mérkőzés kapcsán. Ekkora tét mellett apróságok döntenek és nagyon nagy a differencia ekkor már aközött, hogy nyersz, vagy veszítesz. Az első két meccsen nem játszhattam, azután pedig mindhármat megnyertük, hihetetlen érzés, nem is találom a szavakat, nagyon-nagyon boldog vagyok. Sokat változott a magyar válogatott, a szapporói hősök közül már csak páran voltak itt és a világbajnokság mezőnye is kicserélődött. Ezért vagyok nagyon boldog, hogy be tudtuk bizonyítani: mi is meg tudjuk csinálni, hogy ott legyünk a legjobbak között. Ocskay, Palkovics, Ladányi, Szélig hozták fel a csapatot a C csoportból az A-ig, nekik annyit köszönhetünk, amire nehéz lenne szavakat találni. Most mi is elindultunk azon az úton, hogy a magyar jégkorongot minél feljebb vigyük. Olyan emberek ellen fogunk játszani jövőre, akikre felnézünk, akik meghatározták a pályafutásunkat. Ez egy olyan érzés, amit el se hisz az ember.”
Rich Chernomaz, a magyar válogatott szövetségi kapitánya így értékelt:
„Az volt az erősségünk, hogy csapatként játszottunk nyomás alatt is, elképesztő munkát végeztünk és a kiállításokat is minimalizálni tudtuk. Kazahsztánt leszámítva nagyon közel voltak egymáshoz a csapatok, az billentette felénk a mérleg nyelvét, hogy nagyon együtt voltunk a meccsek elejétől a végéig.”
Videó – A lengyelek elleni mérkőzés összefoglalója:
