“Sok minden voltam már, de valamennyi minőségemben a sporthoz kötődtem. A sport hatja át az életemet mind a mai napig” – vallja Gallov Rezső, aki megfogalmazása szerint “legalább nyolc könyvnek” volt eddig a szerzője.
Tulajdonképpen ez, az írás, azon belül is a sportújságírás az egyedüli állandó, amely végig kíséri életútját – 1936. július 13-án Aradon született. 1956 és 1965 között több csapatban is vízilabdázott, a Szeged és a Szolnok után a fővárosban is, ahol a Bp. Honvéd, majd a Csepel Autó játékosa volt – és még “sportminiszterként” sem engedte ki kezéből a sajtóval kapcsolatos ügyeket. Mert volt az is.
Nemzeti Sporttal kel és fekszik
Forrás: nso.hu
Ezt megelőzően bő 25 évvel, 1964-ben vették fel a Nemzeti Sporthoz. Előbb munkatárs lett, később sportági ismeretségének okán a vízi sportok rovatának a vezetője. A sportújságírást a napilapnál olykor megszakította az élet, például amikor a vízből a partra kerülve a hetvenes évek elején az úszószövetség főtitkára lett, vagy amikor 1974-ben egy pályázat megnyerésével Kanadába költözött, ahol a helyi vízilabda szövetség technikai igazgatójaként vett részt a montreali olimpián.
Első felesége 1978-ban betegedett meg. Műtétek, kemoterápiák következtek. És a vége felé egy “(fél) világ körüli út”, körbe délen, amiről évek óta álmodoztak. Az asszony végig bízott a gyógyulásban. 1980 augusztusában kellett lefoglalni a decemberi Montreal-Budapest hazarepülőjegyet. Szeptemberben már gyászoltak. Ferihegyen a vámos szétszedte hat év holmiját, rábökött egy plasztikdobozra, nem ismerte fel az urnát: “Ebben mi van?” “A feleségem.” “Ja… Mehet” – emlékezett vissza egy interjúban élete egyik legnehezebb időszakára.
Hogy miért jött vissza? “Szavát adta. A kinti keresetet elvitte a betegség – az irdatlan költség miatt a fizetését néha pizzafutárként egészítette ki -, egy Ladára való maradt. Öt év itthonlét után 1985-ben újabb öt esztendőre visszament Észak-Amerikába. Egykori kanadai tanítványaim ekkorra értek be, edzőnek állt. 1990 nyarán Andrásfalvy Bertalan miniszter megkeresésére tért haza. 1990-96 között a sport első embere volt OTSH elnök, majd Belügyminisztériumi államtitkári rangban úgy, hogy soha egyetlen pártnak nem voltam tagja, nem voltam politikailag elkötelezett, ami annak idején azért kuriózumnak számított.
Éveken át napi 14-16 órát dolgozott, majd ezt megelégelve visszatért az újságíráshoz. 1997 januárjában a sportnapilap főmunkatársa lett. A mai napig bejár olykor a szerkesztőségbe, no és élem a kiöregedő pólósok életét. Naponta úgy tizedmagával, a régi játszótársak társaságában 30-40 percet úszik a Komjádiban, és persze meccsekre jár, képben van. Gallov Rezső, a hétfői Sportpálya vendége lesz.
