A négy évet Szegeden játszó kapuvédő áprilisban három évre szóló szerződést írt alá a nagy ellenlábas MKB-MVM Veszprém együttesével, de az idejét tisztességgel kitöltve még a Tisza-partiak színeiben lett májusban, Berlinben EHF Kupagyőztes.
Júliusban megnősült, szeptember 20-án pedig a nevezetes 30. születésnapját ünnepelhette. Azóta hétről hétre a bravúros, olykor meccseket eldöntő védéseivel hallat magáról. Olykor úgy, hogy a Bajnokok Ligájában a forduló legjobb kapusának választják meg, hol pedig a legnagyobb védés, vagy a leglátványosabb büntetőhárítás „előadójának”.
A Telekom Sporthír Szolgálat munkatársa arról kérdezte Miklert, hogyan gondol mostanában vissza arra a két évtizedre, amelyet Dunaújvárosban, a szülővárosában élt le, és ahol a kézilabda pályafutásak meghatározó időszakát töltötte el.
Fotó: MTI
„Soha nem felejtem el, hogy honnan indultam, az édesanyámtól, a nevelőapámtól, valamint az edzőimtől milyen útravalót kaptam. Nekik köszönhetem, hogy két lábbal a földön állok, nem vagyok fennhéjázó és önhitt, ezért soha nem is becsülöm magamat többre, mint ami valójában vagyok. Szerénységre neveltek, és arra is, hogy csak az elvégzett munkában bízzak, Büszke vagyok arra, hogy a Dunaferr, majd a Szeged játékosa lehettem, most pedig Veszprémben egy olyan csapatban játszhatok, amelyik egyszerre két nemzetközi kupában is őrzi a veretlenségét, és ezért is Európa egyik legjobbjának tartanak” – hangzott a közel 150-szeres válogatott, olimpiai negyedik helyezett kézilabdázó sok sportolótársa számára például szolgáló válasza.
Ahogy Mikler is mondja, Európa egyik legjobb együttesét néhányan már most – öt hónappal a jövő évi négyes döntő előtt! – a Bajnokok Ligája leendő „aranymérkőzésének” favoritjaként emlegetik.
„Ilyet csak megfontolatlanul nyilatkozó emberek mondhatnak. Tényleg jók vagyunk és még jobbak is leszünk, én például egészen biztos vagyok abban, hogy az egyik legjobban, ha nem a legjobban szervezett védelem biztonságát élvezhetem. Az út azonban meglehetősen hosszú még Köln felé. Ráadásul a Final Four egy olyan különleges torna, ahol 24 óra alatt kétszer is teljes gőzre kell kapcsolni. Tavaly a Hamburg, idén pedig a Flensburg cáfolt rá alaposan a papírformára, de arról sem szabad megfeledkezni, hogy Kölnben egy vagy két német csapat 2015-ben már megint félig-meddig hazai pályán fog szerepelni. Ezért is mondom,hogy Veszprémben is a „szegedi receptből” főzzünk. Mondjanak más csapatokat esélyesnek, ne hangoztassák, és mi se mondogassuk azt, hogy a Veszprémnek ott a helye az elsőséget eldöntő csatában, így bizonyára a ránk nehezedő teher is könnyebb lehet. Az EHF Kupa idei négyes döntője előtt a legkevésbé a Szegedtől vártak győzelmet. Aztán elmentünk Berlinbe, és a saját közönsége előtt megvertük a Füchsét, majd másnap a döntőben a francia Montpellier együttesét is…”
Fotó: MTI
Mikler Roland – Mirko Alilovics műtéte után, illetve a Katarban vendégszereplő Fazekas Nándor kiválását követően – azonnal első számú kapus lett Veszprémben, aki sokszor csere nélkül végig védi a mérkőzéseket. Hatalmas energiákat felhasználva igyekszik helyezkedni és hárítani, egy mozgalmasabb meccs végén olykor két kilót leadva hagyja el a pályát.
„Bevallom, nagyevő vagyok, bármikor és bármennyit képes vagyok elfogyasztani a kedvenc ételekből. Aztán nekigyürkőzhetek a felesleg ledolgozásához. szóval a torkosságnak mindig bűnhődés az ára. Felszedni könnyű, leadni annál nehezebb!”
Miklert elkísérte Szegedről Veszprémbe a bosnyák származású Porobic Haris, aki kapusedzőként eddig is nagyon sokat tett a játékos fejlődéséért.
„Nem titok, hogy én javasoltam a „leigazolását”, mert nélküle biztos, hogy nem tartanék ott, ahol vagyok” – mondta befejezésül a csapatával a szombati újabb BL mérkőzésre, a selejtező csoportban sereghajtó orosz Csehovszkije Medvegyi elleni találkozóra készülő Mikler Roland.
