Hetényi Zoltán tavasszal kapott vírusos agyvelőgyulladást. A Fehérvár AV19 és a jégkorong-válogatott kapusa kemény időszakon ment keresztül, majd fokozatosan felépült a vírusos betegségből, szeptember közepén pedig engedélyt kapott orvosaitól a teljes intenzitású munkára. Úgy volt, hogy október elején, az utolsó MR-vizsgálatát követően újra játszhat, ám jött a bejelentés, hogy még várni kell a visszatérésére.
Fotó: MTI
Hetényi szerdán kereste meg a jegkorongblog.hu-t, hogy tájékoztassa a közvéleményt az állapotáról.
„Október elején elmentem az utolsó MR-vizsgálatra, ami alapján megkaphattam a játékengedélyem, és az volt az eredmény, hogy továbbra is folyamatosan gyógyulok, húzódik vissza a gyulladás. Nagyjából egy hét volt hátra a visszatérésemig, jól éreztem magam, visszahíztam, a védés is ment, készültem az első meccsemre. Utolsó túrájára utazott a csapat nélkülem, amikor egy edzést követően ismét rosszul lettem. Jöttek ugyanazok a jelek, mint első alkalommal, egyből tudtam, hogy nagy a baj.
Most éppen a negyedik hetet töltöm ismét kórházban. Szerencsére ezúttal nem olyan súlyosak a tünetek, mint első alkalommal voltak, végig tudatomnál voltam, tudok enni is, tehát le sem fogytam. Nem vagyok ágyhoz kötve, nem akadályoznak semmilyen tevékenységben, de haza nem mehetek, a kórházból csak felügyelettel engednek ki, mert az ő felelősségük, hogy mi történik velem. Amikor nem fáj a fejem, jó a közérzetem.
Mivel még mindig nem tudják pontosan megállapítani az orvosok, hogy mi okozza a problémát, úgy döntöttek, hogy biopsziát végeznek rajtam, erre tegnap került sor. Ez volt a legkeményebb vizsgálat a betegségem idején, egyszerűen egy fúróval kifúrták a koponyámat. Ráadásul nem lehetett altatás közben elvégezni a beavatkozást. Úgyhogy miközben egy lyukkal lettem gazdagabb, hallottam mindent, nem volt kellemes érzés még a negyedik érzéstelenítő után sem.
Azért vállaltam a műtétet, mert azt mondták, így 98% esélyem van arra, hogy megállapítsák a betegségem okát. Kérdeztem, miért nem csinálták ezt meg eddig, tudják, hogy profi sportoló vagyok, megy a szezon, játszanom kéne. Azt mondták, eddig azt hitték, hogy erre nem lesz szükség. Most nagyjából egy hetet kell még várnom az eredményre. Remélem, hamarosan kiderül, mi okozza ezt nekem. De az is lehet, hogy ez a tudomány egy olyan területe, ami a szakembereknek is új. Lehet, hogy a végén még tankönyvi példa leszek. Mindig is különleges ember szerettem volna lenni, de nem ezen a területen.
Ilyen az élet, a legjobb szezonom után kezdődött a kálváriám, ami még mindig tart. Még a vb-n is jól ment a védés, két hétre rá megbetegedtem, azóta a kórházak felszerelését tesztelem. 9 MR-vizsgálaton és 5 lumbáláson vagyok túl, folyamatosan szteroidoznak, de ettől gyorsabb és izmosabb nem leszek, csak a bőröm csúnyább. Szerencsére sokan támogatnak a nehéz helyzetben. Van 1-2 ember, aki mindennap bejön hozzám, Gábor bá is hívogat, ez jó érzés, hogy mellettem vannak és megértenek, és tudom, hogy a csapatom is számít rám. Jólesik minden biztatás, de sokszor jobb egyedül lennem, kizárni a külvilágot.”
