Se menedzser, se titkár. Szász Kitti magának intézi az ügyeit, fellépéseit, így nekem is ő vette fel a telefont. Már akkor szimpatikussá vált, mosolygós hangja mindent elárult személyiségéről.
Egy budaörsi pékséget választottunk a beszélgetés helyszínének. Szándékosan nem írok interjút, mert egy közvetlen, baráti szóváltás alakult ki belőle.
Fotó: Facebook
– Ez a törzshelyed?
– Sokat járok ide, aranyos kis hely.
– Mióta laksz Budaörsön?
– Másfél éve költöztem fel Budapestre, ez most csak ideiglenes. Sajószentpéteren nőttem fel, de onnan nagyon nehéz volt megoldani az utazást a fellépésekre, ezért döntöttem úgy, hogy a fővárosba teszem át a székhelyem. Anyagilag és logisztikailag is jobb itt lenni.
– Ezek szerint a freestyle-fociba még szülőhelyeden szerelmesedtél bele.
– Kilenc évig karatéztam, mígnem megszűnt az egyesület pénzügyi okok miatt. Ezzel egy időben láttam egy YouTube-videót a freestyle-ról, és nagyon megtetszett. Ez változtatta meg az életemet.
– Álljunk meg egy szóra. Lényegében te előtte sosem voltál jó barátságban a labdával?
– Furcsa ezt így kimondani, de nem. Magát a focit sem szerettem igazán soha, bár egy-egy jó meccset néha megnézek.
Fotó: Facebook
– Tehát, ha nem szűnik meg az egyesület, akkor sosem kezdesz el trükközni, és mondjuk karate-világbajnok vagy.
– Akár az is lehet.
– Csak sejtem, hogy a különböző trükkök nem sikerültek elsőre.
– Eleinte csak ámultam és bámultam. 16 éves tiniként a képernyőre meredtem és azt gondoltam, bárcsak nekem is lehetnének ilyen videóim. Elsőként labda nélkül próbáltam utánozni a látottakat, aztán kaptam egy lasztit és hobbiszinten elkezdtem űzni a freestyle-t. Dekázni egyébként tudtam harmincat, jobb lábbal. Meg kellett tanulnom ballal is, ami nagyon unalmas volt.
– Eltelt hat év, négyszeres világbajnok vagy.
– Anno egy találkozóra regisztráltam Prágába, és ott mondták, hogy indítanának női versenyt, ha már ilyen számú lánysereg összegyűlt. Az volt a legeslegelső világesemény ebben a sportágban. Nyilván a következők már fel voltak építve, azóta pedig a Red Bull is beszállt a freestyle-ba, így évente két világbajnokságunk van. A hivatalosat minden évben Csehországban rendezik, a Red Bullé nem hivatalos, mindig más a helyszín. Idén Brazíliában lesz, november 11. és 16. között.
– Kvalifikáció van, vagy annyi induló azért nincs?
– A Red Bull-os versenynél egyperces vágatlan videót kell beküldeni a jelentkezőknek, ahol első alkalommal a zsűri választotta ki a legjobb nyolcat. Most már csak hetet, hisz a címvédő, azaz most én automatikusan ott van a nyolcas fináléban.
Fotó: MTI
– Saját pénzből utazol a megmérettetésekre?
– A hivatalos vb-kre igen, mert szövetség bár van, igazából nincs pénz, mert nem nőtte ki még magát ez a sport. Igaz, a legutóbbin már az Adidas, mint szponzor fizette a költségeimet. A Red Bull-osnál más a helyzet, ott ők állják a kiutazás díját. A Red Bullból mindkettőt én nyertem, Csehországban pedig 2011 után idén diadalmaskodtam.
– Vetélytársaiddal jól kijöttök?
– Van egy francia lány, Melody, aki megsértődött, lányosan abbahagyta a versenyzést, mert így is tudja, hogy ő a legjobb. A riválisokkal amúgy sem lehet jó kapcsolatot ápolni.
– Mennyit edzel?
– Hát, változó. Azt tudod ugye, hogy nincs trénerem. Eddig mindig akkor mentem ki, amikor kedvem volt, nem volt semmi rendszer. Próbálok minden nap 1-2 órát nyomni, de van olyan nap, amikor négy órát, vizsgaidőszakban egyet sem.
– A tanulmányaidat ezek szerint a hírnév ellenére folytattad.
– Igen, sportszervezést, sportmenedzsmentet tanulok egyéni tanrendben Egerben.
– Mennyire fontos az állóképesség ebben a sportban?
– Különböző stílusok vannak, amikor fejjel csinálod, lábbal vagy épp ülve. Mindenhez más kell. Az ülős dolgokhoz nagyon nagy hasizom, az állós dolgokhoz elég jó kondi szükséges. Szerencsére most erre is edzem, megkeresett egy budaörsi lány, hogy szívesen edzene. Arany Gittának hívják, kétszeres junior duatlon-világbajnok második helyezett. Három hete kezdtük el, de már most érzem a fejlődést.
– Szoktál kitalálni trükköket?
– Mindenkinek az a célja, hogy kreatív legyen, de ez engem annyira nem vonz.
– Hogy kerültél a Hungaroringre?
– Vicces sztori volt. Nem tudtam aznap, hogy Vettellel és Ricciardóval fogok találkozni és trükközni. Felhívtak a magyar Red Bulltól, hogy nincs-e kedvem kijönni, meg hogy hozzak labdát. Meg hogy megmutatnak ezt-azt. Gondoltam kimegyek, egy programnak jó. Kivittek és akkor mondták, hogy össze kéne futni velük, lenne-e kedvem. Random dolog volt, de jól sült el.
Fotó: Facebook
– Jó fej volt a két pilóta?
– Nagyon. Mindenki arra készített fel, hogy igazából attól függ, hogy Vettel milyen lábbal kel fel, lehet, hogy nem lesz kedve labdázni. Megjelentek, két perc volt számomra erre a bemutatóra, de negyed óra után mondták a menedzsereik, hogy várják őket a sajtósok. Nem is láttak ilyet még lánytól.
– Sokan állítanak meg az utcán?
– Főleg labdával, amit szeretek. Gyakorlás közben gyakran odajönnek hozzám, majd megkérdezik a nevemet. Mikor elárulom, egyből leesik nekik, hogy ki vagyok.
– Meddig lehet a freestyle-t csinálni?
– Nem tudom, mindenki ezt kérdezi. Olyan új a sport, hogy még példát se tudok hozni, ki hány éves korig csinálja. Nyilván ötvenéves koromban is el tudok majd így dekázgatni, de komolyabb trükkökre már szülés után sem leszek képes. Egy darabig még akarom űzni, nem szoktam előre tervezni. Mindig megnézem, hogy a versenyek mennyire motiválnak még. Ha visszavonulok, akkor szeretnék a magyar közösséggel is kezdeni valamit.
– Hol lépsz fel legközelebb?
– Trondheimban, Norvégiában.
– Sokan irigyelnek amiatt, hogy világutazó vagy.
– Nehogy azt higgyétek! Repülök, bevisznek a hotelbe, ahol látok egy szobát, fellépek valami helyen, majd visszavisznek a reptérre. Amit eközben látok, annyi marad meg a városból. Olykor előfordul, hogy egy nappal korábban érkezem, vagy később jövök haza, de többnyire nincs időm a városnézésre.
