„Megtettem a tuti mixem, most már minden oké” – mondta az egyik TF-es hallgató haverjának a főiskola Hepp Ferenc Terembe érve. Ínyencségre érkezett több tucat társával, az egyik hátsó elválasztó ajtót szét kellett nyitni, hogy minden érdeklődő élvezhesse a házigazda egyetem, a Corvinus Egyetem és a BME Gazdaságtudományi Karának közös rendezvényét. Tényleg minden oké volt: csak le kellett ülni, és hallgatni, „enni a szavakat”.
Az első este főszereplői
Fotók: Sport24
A Sportmenedzseri Estek egyik ötletgazdája Sárközy Tamás professzor, ő is jelen volt az első alkalommal, amikor „Az edző, mint menedzser” jelszóval adott elő három sikeredző: Mocsai Lajos, Rátgéber László és Benedek Tibor.
Az elején Borbély Zoltán moderátor közölte, bizony mindig BL-napon lesznek majd az előadások, hogy tömény legyen az élvezet, és 8-kor véget is érnek majd, hogy mindenki elérje a meccset.
Mocsai Lajos: „a vereség benne van az élsportban, de lehetőleg az ellenfél veszítsen”
Az 1978 óta a TF-en tanító kézilabda-mesteredző Michael Jordan egyik gondolatára építette fel tömény előadását: „A jó és a kiváló között a szív a különbség.” A férfiválogatott szövetségi kapitánya elsorolta, mi szükséges ahhoz, hogy egy edző eredményes legyen.
Ha valakinek nincs energiaadó temperamentuma, és nem hiteles, valamint nem tudja motiválni a játékosokat, nem számíthat sok jóra. Az érzelmi intelligencia mellett elengedhetetlen, hogy az edzőnek legyen VÍZIÓJA. Az átlagember (és itt nem sportolókról van szó) 3-5 százaléka rendelkezik írásos célfilozófiával, nagyjából 20 százalék szóbeli célfilozófiával. Ez nem sok.
Mocsai Lajos, a férfi-kézilabdaválogatott szövetségi kapitánya
Az edzőnek meg kell teremteni azt a környezetet, amelyben a játékos ki tudja magából hozni a maximumot, a legkiélezettebb helyzetben is. A „napról napra jobb akarok lenni” szemlélet elérése az egyik kulcsa a sikernek, fenn kell tartani a küzdeni tudást, ez pedig tudatos nevelőmunkával érhető el.
Az egyéni kreativitást be kell szorítani a közös cél érdekében, de fontos, hogy az individuum is érvényesülni tudjon, és adott esetben a felelősség átvállalásával villanjon a zseni.
Michael Jordant hozta Mocsai példaként akkor is, amikor a MUNKA szerepét emelte ki. A tartós siker záloga, hogy már az edzéseken ismerős fogalom legyen a fájdalom- és a kínzóna a játékosoknak. Jordan többször is megállította az edzést, és felelősségre vonta az edzőjét, amiért nem izzadt le, amiért nem fáradt el. Egy igazi közösség tagjai megkövetelik egymástól a magas szintű munkavégzést.
„A működés minőségéért egyedül mi vagyunk a felelősek” – mondta Mocsai, aki azt gondolja, elitközösséget menedzsel, így minden történésnek súlya van. „Meccseket dönt el az a tény, hogy hogyan szeretik az edzőt. Amilyen az edző, olyam a csapata” – tette hozzá, majd Németh Lászlót idézte előadása végén: „egy ember általában annyit ér, amekkora erkölcsének az alakító ereje.”
Rátgéber László: Akik szeretnek minket, otthon vannak
A PVSK-val kilenc bajnoki címet szerző, a Fenerbahce és a Szpartak Moszkvával is sikeres kosárlabdaedző a menedzserek és az edzők viszonyáról beszélt.
„Sok harcot vívtam a menedzserekkel. Ha azok a fránya edzések nem lennének, akkor minden menedzser edző lenne “ – mondta, majd szomorúan emlékeztetett: „Az a klub, ahol dolgoztam, az eltűnt, az nem létezik.”
Rátgéber szerint jó dolog, hogy vannak menedzserképzések, hiszen fontos lenne, hogy az edző válláról terheket vegyenek le. De ehhez tervek kellenek. „Akármelyik edzővel beszéltem, beszélek, mindegyiknek van terve. A menedzserek csak sablonokban gondolkodnak”.
Rátgéber László, a Rátgéber Akadémia vezetője
„Szaktudás hiányával lehet eredményeket elérni, de őszinteség nélkül nem. Ha nincs filozófiánk, elveszünk a rengetegben” – mondta a pécsi legenda, lényegében megerősítve Mocsai Lajos vízióra vonatkozó megjegyzését.
„Mindenkivel másképp kell beszélni, de az elvek ugyanazok. Az edzőkollégával, a szülővel, a játékvezetővel, a klubvezetőkkel és az újságírókkal is másként beszélünk, de mindig ugyanazt mondjuk. Csak máshogy” – világított rá, és kiemelte az időkéréseket.
Szerinte az időkérés az edző mikroklímája, ahol csak ő tudja, hogyan kell adott helyzetben a játékosokat megszólítani. Ezért rugdosta mindig a mikrofont egy-egy tévés meccsen, mellesleg a tengerentúlon ez idő alatt reklámok futnak a tévében.
Talán a legsúlyosabb megjegyzést Rátgéber László tette a szerdai esten, amikor arról beszélt, mindig minden változik, a környezet átalakul.
„Régen, akik szerettek minket, kijöttek a meccsre, hangoskodtak, akik nem szerettek, azok otthon maradtak. Most fordítva van: azok jönnek ki, akik nem szeretnek. Akik meg igen, azok otthon maradnak.”
Éppen ezért kell minden elmondott szóra figyelni, mert az elmondott gondolatok elsősorban azokhoz jutnak el, akik otthon vannak…
„Olyanok vagyunk, mint amilyen emberekkel körülvesszük magunkat” – így az akadémiát vezető tréner, rögtön hozzá is tette: „Ezért jöttem ma ide jó szívvel”.
Beszélt isztambuli és moszkvai élményeiről is: „Semmi problémám nem volt a klubelnökkel Moszkvában, amíg le nem lőtték” – csalt mosolyt az arcokra az előadása végén, amikor az alkalmazkodó-képesség fontosságát emelte ki.
Benedek Tibor: “Nem lehet elveszíteni a kontrollt a csapat felett”
A vízilabdázók kapitánya a példaképek kiválasztásáról beszélt előadása elején. Elmondta, azért választotta a 7-es sapkát pályafutása elején, mert gyerekként sokat látta a 7-es mezben kézilabdázó Gódorné Nagy Mariannt. „Ilyenkor nem az embert ismerjük, csak látunk valakit. Nem tudom, milyen ember Gódorné Nagy Mariann, de így vált példaképpé. Amikor aztán olimpiai bajnokokká lettünk, elkezdtünk képviselni valamit, ami felelősség. És ezt egész életünkben cipeljük. Felelősek vagyunk azért, mit mondunk, hogyan élünk, hogy játszunk” – így Benedek.
A háromszoros olimpiai bajnok pólós a motivációval kapcsolatban elmondta, nem érdemes időszakokban gondolkodni, „négyévekben sem”.
Benedek Tibor, a férfi-vízilabdaválogatott szövetségi kapitánya
„Ha nem alkalmas arra egy sportoló, hogy minden edzésen vért izzadjon, akkor nem jut el egy siker megismétléséhez, de magához a sikerhez sem. Egyszer sem könnyű megnyerni egy olimpiát, de háromszor egymás után, nos, az inkább emberi teljesítmény, talán nem is sportolói”.
Kemény Dénes volt a kapitány, amikor háromszor nyertünk olimpiát, így érthető, hogy Benedek Tibor arról is szólt, mi az, amit a sikerkapitánynak köszönhettek.
Nos, Benedek szerint fontos volt, hogy tíz év külföld után tért haza Kemény, és általában is fontos, hogy egy játékos tapasztalatot szerezzen légiósként. Felnőttként kezelte a keret fiatal játékosait is, nem volt rest egy edzés végén leülni a medence szélére és kikérni egy kör sört nekik. Emellett a Kemény-éra gerincét alkotó 76-os korosztály tagjai (Kiss Gergely, Kásás Tamás, Fodor Rajmund, Szécsi Zoltán, Biros Péter, Varga Tamás) sosem gondolt arra, hogy veszíthet, jelen volt az állandó magabiztosság a csapatban. „Annyira hittek magukban, hogy néha nekem kellett visszarántanom őket a földre” – emlékezett az 1972-es születésű Benedek Tibor.
Hogy mennyire megvoltak a szabályok Kemény Dénes kapitánysága alatt, arra jó példa egy soproni edzőtábor alatti történet. Benedek Tibor elkésett egy ebédről, mert telefonon kellett intézkednie akkor beteg gyermeke ügyében. A kapitány „megbüntette” az akkor 25 éves pólóst a késés miatt (jöhetett a sütemény-büntetés), amit ő akkor megalázónak érzett, de visszagondolva úgy gondolja, a későbbi sikerek egyik záloga volt a precíz szabályrendszer.
„Egy-egy gólon dőlnek el ma is a meccsek, és ezeken az apró dolgokon múlhat minden. Nem lehet egy pillanatra sem elveszíteni a kontrollt a csapat felett” – mondta Benedek, aki szerint az első két olimpiai arany annak is köszönhető, hogy a játékosok nagyjából egy korosztályból érkeztek. Pekingben az idősebbeknek már engedni kellett, fiatalodni, míg a fiataloknak kicsit öregedniük a siker érdekében.
Sokan voltak a TF dísztermében
Az előadás második felében már kapitányságáról beszélt a válogatottat 2013-ban világbajnoki címig vezető Benedek, akiről megtudtuk, hogy ha nem a pólóban élne, legszívesebben cukrász lenne.
„Nem szabad, hogy egy szövetségi kapitányt befolyásoljanak a külső hangok. Meg kell hallgatni mindenkit, mert mindenkitől lehet tanulni, de a döntés egyszemélyes, így a felelősség is. A legfontosabb számomra az volt, hogy olyan stábot állítsak össze magam köré, amelynek tagjai a legmagasabb szakmai színvonalon dolgoznak. Ezt akár sértődések árán is keresztülvittem, ilyenkor nem számít a barátság” – mondta.
Egyedül a pszichológus, Tóvári Zsuzsanna személye változatlan, ő már Kemény Dénessel is együtt dolgozott. Lesz feladata idén, hiszen idehaza lesz az Európa-bajnokság.
„Nem bízhatunk a játékvezetőkben, ők nem lesznek tekintettel arra, hogy itthon, 8 ezer ember előtt játszunk, sőt. A hazai közönséget inkább segítségként kell felfognunk, nem tehernek” – utalt a nyári budapesti Eb lelki vonatkozásaira.
Az előadás végén jogosan járt a vastaps a három előadónak, akik – bár Mocsai Lajos az elején kicsit megcsúszott, de őt így szeretjük – az előre megbeszélt időkeretet is betartották Borbély Zoltán menedzselésével.
Így a tartalmas gondolatok után jöhetett az Arsenal-Bayern meccs. Legközelebb március 12-én, a Corvinus ad otthon az előadásnak, „Hogyan kell (lehet sportszövetséget vezetni?” jeligével.
