Már a P&G Köszi, Anyu! Rezidencia megnyitója alatt mondta Anita, a magyarországi koordinátor, hogy elképzelhető, hogy tud jegyet szerezni. Reménykedtem. Aztán nap közben csörgött a telefonom: igen, mehetek én is!
Szuper volt, és nem csak azért, mert ezúttal nem unott faarccal kellett önmagamat szórakoztatva ülnöm, miközben a társaim oroszul beszélgettek-nevetgéltek. Noha a beszédek kicsit talán túllépték az élvezhetőség határát, az országok felvonulása, bár egy órán keresztül tartott, eszméletlen volt. Egyrészt az ismeretlen zászlókat látva izgalmas volt találgatni, hogy melyik országról lehet szó, amíg be nem mondták, másrészt a P&G-s szektorban ülve figyelemmel kísérhettem a körülöttem ülők reakcióit.
Fotó: Europress Fotóügynökség
Voltak érdeklődő újságírók, hideg biztonsági személyek, öntudatos koordinátorok, izgő-mozgó kistesók, és könnyező, meghatott édesanyák és édesapák. Az előadás azonban mindenkit egyformán nyűgözött le.
A műanyag emlékérméktől villogó lelátón pedig az emberek a kivetítők felé fordulva egyként álltak fel, amikor meggyulladt az olimpiai láng. Sokan csak a versenyszellemet, a diadal lehetőségét, az egyéni siker lehetőségét és a szórakozást látják a sportban, pedig nem erről szól. Ebben is igazuk volt az ókori görögöknek, mikor megrendezték az első Pánhellén Játékokat: a sport összehozza az embereket!
