Igen korán kezdődött a nap: a magyar csapat hajnali négykor futott be, a szobatársammal, Riával kimentünk eléjük a reptérre – kissé kaotikusra sikeredett a dolog, de erről majd később. A short trackes fiúk ki is szúrták a Facebookon, úgyhogy mindjárt a reptéren bezsebeltem néhány „boldog szülinapot” jókívánságot.
Az éjszakai kaland után enyhén szólva kialvatlanul, de mosolyogva kezdődött a műszak – természetesen reggeles voltam – de már a dolgozói bejáraton belépve meglepetés fogadott. A regisztrációs pult mögötti táblára ki volt rakva az akkreditációs fényképem (hozzáteszem, borzalmas, mint mindenkié), és fölé írva, hogy szülinapom alkalmából gratulálnak. Nem is én vettem észre, hanem két csoporttársam. Kaptam egy orosz „Boldog Születésnapot” feliratú lufit is, majd utamra engedtek.
Hamar híre ment az egész csoportban is a dolognak: a média lelátón tartottak nekünk eligazítást, amikor az egyik főnököm megjelent csokival a kezében és az egész csapat elkezdte énekelni a Happy Birthday to You-t. De még ezzel sem volt vége, nem sokkal később megjelent a másik főnököm, hogy mindjárt jön az Olympic Broadcast Service, és csinálnának velem egy interjút az Olimpiai Hírtévé számára. Hú, gondoltam, azért én alapvetően a mikrofon (diktafon) másik végéhez vagyok szokva… Nagyon meg is lepődtem a dolgon, de persze izgalmasnak találtam a feladatot, és azt hiszem, nem is sikerült igazából rosszul. Majd az olimpia után megnézem youtube-on, azt mondták, felteszik.
A műszak végén, búcsúzóul még egy hűtőmágnes tulajdonosa is lettem, egyik angolul kevésbé tudó, de annál figyelmesebb „kollégám” jóvoltából, majd visszamentem az önkéntes faluba és már délután ágyba zuhantam: hát, igen, így jár, aki előző éjjel csak két órát alszik. De nem bántam meg.
