Dél-Karolina államban született, egy szegény fekete földműves család tizenkettedik gyermekeként. A tévében látott bokszmeccsek hatására döntötte el, hogy ökölvívó lesz, s tízéves korától mindennap órák hosszat püfölt egy téglával és rongyokkal töltött zsákot. Tizenhárom évesen kimaradt az iskolából, két évvel később a jobb élet reményében New York-ba költözött. Itt állás híján egy ideig autólopásból tartotta fenn magát, majd tovább állt Philadelphiába, ahol egy vágóhídon dolgozott. A továbbra is bokszkarrierről álmodó fiú homokzsák helyett a hűtőházban a fagyasztott marhahúst püfölte, életének ezen időszaka ihlette az első Rocky-film induló képkockáit. 1961-ben lépett először ringbe, s a képzetlen, de iszonyatos balhoroggal megáldott fiú felkeltette Yank Durham edző figyelmét.
Joe Frazier rohamosan fejlődött, az amatőrök között három évig nem talált legyőzőre. Első vereségét éppen az olimpiai válogatón szenvedte el, azonban szerencséjére ellenfele, Buster Mathis a játékok kezdete előtt kézsérülést szenvedett, s ő ugorhatott be helyére. Az 1964-es tokiói olimpiáról aranyéremmel tért haza, s profinak állt. Két év múlva már 19-0 győzelmi mutatóval büszkélkedhetett – szívére és szívósságára jellemző, hogy egyik mérkőzésén volt olyan menet, amelyben kétszer is padlóra került, de mindig felállt és végül egyhangú pontozással győzött.
Frazier nem kímélte Muhammad Alit
Fotó: Europress
A nagy lehetőség 1967-ben érkezett el számára, amikor a világbajnok Muhammad Alit – mivel nem volt hajlandó bevonulni és részt venni a vietnami háborúban – megfosztották címétől és még az ökölvívástól is eltiltották. 1970 nyarán címegyesítő mérkőzésen technikai KO-val verte meg a WBA világbajnokát, Jimmy Ellist.
Ali nem sokkal később visszakapta engedélyét, néhány hónap alatt “eltakarította” ellenfeleit, s kihívhatta Fraziert. Az évtizedek óta legjobban várt bokszmérkőzésen, 1971. március 8-án két veretlen bajnok lépett a ringbe, mindketten addig példátlan, két és félmillió dolláros gázsiért. Az érdeklődésre jellemző, hogy a szervezők 250 (akkori) dollárt akartak kérni a jegyekért, de a rajongók ezt azért sokallották, így végül 150 dollárra vitték le az árakat. A nézőtér zsúfolva volt hírességekkel, Frank Sinatra például a Life magazin fotóriportereként regisztrált, hogy a ringhez közel ülhessen. Ali a rá jellemző módon az összecsapás előtt lelkileg is igyekezett megdolgozni Fraziert, akit gorillának és Tamás bátyának nevezett. Ellenfelét olyan mélyen sértette meg, hogy Frazier még 1996-ban, az immár Parkinson-kóros, az atlantai olimpia lángjával futó Alit látva is azt mondta: “szeretném megütni”.
“Az évszázad mérkőzését” egyhangú pontozással Frazier nyerte, aki az első meneteket elvesztette ugyan, de a 11. menetben egy hatalmas ütéssel megrendítette ellenfelét, a tizenötödikben pedig akkora balhorgot helyezett el állán, hogy Alira négyet kellett rászámolni. Fraziert ez az ütés a hírnév és gazdagság csúcsára lendítette: hatalmas farmot vett annak a helynek a közelében, ahol felnőtt, és az a kitüntetés is érte, hogy első feketeként szólalhatott fel szülőállama, Dél-Karolina törvényhozásában.
Videó – Az évszázad mérkőzése:
Az akkor már 29-0 győzelmi mutatóval rendelkező Frazier a világbajnoki címet 1973-ban George Foreman ellen veszítette el, méghozzá megalázó módon: az első menetben hatszor került padlóra, a másodikban a bíró beszüntette az egyoldalú küzdelmet. A következő évben vállalkozott az Ali elleni visszavágóra, de ezúttal ő maradt alul, de aztán magára talált, s 1975. október 1-jén újfent a világbajnoki címért mérkőzhetett. Ellenfele ismét az időközben Foremant legyőző Ali volt; harmadik, egyben utolsó csatájuk “manilai thriller” néven vonult be a boksz történetébe. A két idősödő bajnok 14 meneten át viaskodott a fojtogató trópusi hőségben, de az utolsó három percre Fraziert szemsérülése miatt nem engedték ki az orvosok. A győztes Alinak még örülni sem volt ereje, később azt mondta: egész életében ezen a meccsen volt a legközelebb a halálhoz.
Videó – Foreman csúnyán elverte Fraziert:
Frazier a következő évben még ringbe szállt Foreman ellen, de vereséget szenvedett és 32 évesen bejelentette visszavonulását. 1981-ben még egyszer kesztyűt húzott, de miután kiábrándító teljesítményt nyújtott, végleg felhagyott a boksszal. Ezután edzőnek állt, funky-lemezeket készített, néhány filmben (így a Rocky első részében is) feltűnt, de legfőképp szintén bokszoló fia és lánya karrierjét egyengette. Jacqui Frazier még Ali lányával is szembekerült, a sajtóban csak negyedik Frazier-Ali meccsként emlegetett összecsapást Laila Ali nyerte.
