A magyar nőikézilabda-válogatott szerdán este drámai csatában, kétszeri hosszabbításban maradt alul Brazília legjobbjaival szemben (33-31). A legerősebb Európán kívüli válogatott címért Dél-Koreával váltakozó kimenetelű csatát vívó együttes ezzel az eredménnyel áttört egy gátat – történetük során először jutottak nagy torna elődöntőjébe.
A magyarok elleni győzelmük ugyanakkor papírforma eredménynek mondható – sajnos -, hiszen az elmúlt öt évben nem tudtunk ellenük nyerni. A kronológiában visszafelé haladva, az október végi, szombathelyi Provident Kupán és 2011 tavaszán, Százhalombattán egyaránt hazánkban győztek ellenünk, a 2008-as pekingi olimpián ‒ Hajdu János előző női kapitánysága idején ‒ pedig csupán Tomori Zsuzsanna utolsó másodperces szabaddobásával sikerült kicsikarnunk a döntetlent a csoportmeccsek során.
Hajdu János szomorúan ballag le a Belgrádi aréna játékteréről
Fotó: keziszovetseg.hu
Most sem találtuk az ellenszert, pontosabban voltak a mérkőzésen időszakok, amikor úgy tűnt elkaptuk a grabancukat, de végül mi őrlődtünk fel, nem ők. “Gratulálok a braziloknak, remekül felkészültek ellenünk, és megérdemelték a győzelmet. Sajnos a végére elfogyott a koncentrációnk, és hiába játszottunk nagy szívvel, ezúttal ez kevés volt. Meg kell néznem majd az elemzésnél a játékvezetői döntéseket, néhány ítélet egyelőre kérdőjelesnek tűnik, de lehet aztán a bíróknak van igazuk” – értékelt a mérkőzést követően Hajdu János szövetségi kapitány.
Siti Bea edző is kitért a játékvezetésre. Sajnálom, hogy nem sikerült elődöntőbe jutni, de nagyon büszke vagyok a csapatra. Nehéz volt alkalmazkodni a játékvezetéshez, a kis szabálytalanságokat nem fújták el, ez a végére nagyon fáradttá tette a játékosokat. Nem kezdtünk jól, de megtaláltuk a brazil védekezés ellenszerét, a nyitott védekezés ellen is volt ellenszerünk, de a végére nem volt kellő átütő erő a játékunkban. Meccsről-meccsre fejlődött a válogatott, emiatt is sajnálom, hogy alulmaradtunk” – fogalmazott a Karl Erik Böhn kapitánykodása alatt is másodedzői feladatot ellátó szakember.
Herr Orsi nem köntörfalazott
Fotó: MTI
Martin Soubak brazil szövetségi kapitány érthetően elmondhatatlanul boldog volt, hiszen a brazil női kézilabdázás eddigi legjobb eredményét érte el csapatával., és ugyebár még nincs vége a vb-nek. “A fő célunk ráadásul a riói olimpia, mi ezt világbajnokságot tulajdonképpen csak egy állomásnak tekintjük az olimpia felé vezető úton” – jelentette ki a dán szakember.
Herr Orsolya 30 százalékos mutatóval zárt a kapuban. Ez sem kimagaslónak, se gyengének nem nevezhető, hozott egy jó átlagot, de talán az ő mondanivalója tükrözi leginkább a mérkőzés valós képét. “Tavaly gyönyörű ajándékkal tértünk haza Szerbiából, és természetesen most is így terveztük. Szomorú vagyok, hogy nem sikerült, az utolsó leheletünkig küzdöttünk, de ma rengeteg hiba volt a játékunkban, úgyhogy bármennyire is fájó, nem mondhatok mást, mint hogy gratulálok az ellenfélnek, és sok sikert kívánok nekik a legjobb négy között.”
És valóban, nem érdemes itt a játékvezetéssel foglalkozni, mert őket szidhatták volna a brazilok is éppenséggel, hiszen több, mint kétszer annyi kiállítást kaptak – 9/4, háromszor kettős emberhátrányba is kerültek -, mint mi. Az igazság valahol ott van, hogy amikor átbillenthettük volna a mérkőzést a magunk javára rendre jött egy-egy kapkodásból eredő érthetetlen hiba. A nagy akarásnak nyögés lett a vége.
Ez van. A sport már csak ilyen, egy győztes és egy vesztes van. Ettől még a csapat csapatként küzdött, láthatóan a lányok mindet megtettek, ami szerda este ennyire volt elegendő..
Legközelebb 2014 decemberében itthon, a hazai rendezésű Európa-bajnokságon hátha jobb lesz.
