„Már a 2008-as, pekingi olimpia után megkeresett Kiss Laci barátom. Akkor még élt a húgom, de betegeskedett, így azt gondoltam, hazajövök, hogy ott lehessek mellette. Aztán 2009 márciusában Judit meghalt, nekem pedig akkoriban volt két remek úszóm, Wendy Trott és Sebastien Rosseau, nem akartam őket otthagyni” – utalt a hazatérés időzítésére.
„2008-ban Debrecenben, az új uszodában dolgozhattam volna. Mikor aztán idén nyáron hazalátogattam, Laci jelezte, új sportpolitika indult el, áramlik az úszósportba a pénz, vannak lehetőségek. Tehetségek mindig akadtak Magyarországon, de pénz nem állt mögöttük. Most igen, és ez megfogott. Szeptember 1-jén bementem Szabó Tündével és Gyárfás Tamással tárgyalni a szövetségbe, két óra alatt megegyeztünk. Október 1-jén kezdtem”.
Pedig sorsszerű lett volna a debreceni szerepvállalás, ugyanis Törös Károly ott született, 1942-ben.
Forrás: Facebook
Sportos család forradalmi hévvel
Édesapja, idősebb Tőrös Károly válogatott atléta és kézilabdázó volt. Édesanyja úszott, húga, Tőrös Olga pedig tornász volt, 1936-ban, a berlini olimpián bronzérmes lett. Olga néni 99 éves, Kecskeméten él, nemrég nevezték el róla az egyik helyi főiskola tornacsarnokát.
A család nem sokáig élt Debrecenben az ifjabbik Károly születése után, a családfő ugyanis Egerben kapott állást, a főiskolán volt docens. Egészen 1956-ig.
„Apám az egri 56-os események egyik vezetője volt. Első fokon halálra ítélték, másodfokon börtönben ült, 1959 végén jött ki. Anyám a forradalmi újságot szerkesztette. Hiába volt a Munka Érdemrend arany fokozatával kitüntetett kulturális újságíró, 56 után örökre eltiltották, feketelistára került. Mindent megpróbált aztán, dolgozott babakocsi-gyárban, kenyérboltban, takarítóként, de egy nap után mindenhonnan kirúgták. Ott voltunk mi négyen gyerekek anyámmal, majdnem éhen haltunk.
14 éves voltam a forradalom ideje alatt, természetesen vannak emlékeim. A kiváló úszó, Kádas Géza is vezető szerepet játszott, apám és közte én voltam a fullajtár, egy házban laktunk. Volt két pisztolyom is, mikor apám megtalálta azokat, beledobta a patakba. De szereztem másikat. Géza 4 évet ült aztán. Egyébként jött értünk két kamion azzal a céllal, hogy mindkét családot kiviszi Németországba. Apám lett volna az NSZK kézilabda-válogatottjának kapitánya, megvolt a meghívója. Ő és Géza is nemet mondott, mentek egyenesen a börtönbe. Azt hiszem, nem mindenki ezt az utat választotta volna.”
A családot a börtönévek után lényegében kitiltották Egerből. 1960-ban költöztek Budapestre. Idősebb Tőrös Károly nem taníthatott, de kis segítséggel egy szalámigyárban kezdett dolgozni, majd a magyar úszó- és vízilabda-válogatott erőnléti edzője lett. Négy kézilabda szakkönyvet írt, kettőt a börtönben, álnéven.
Közös kép Oussama Meloulival, a tunéziaiak sztárjával
Világos üzenetek: távozás
Törös Károly 14 éves koráig tornász volt (vívott is egy darabig), ehhez képest 1960-ban nem vették fel a Testnevelési Főiskolára. 1961-ben sem, pedig válogatott sportoló volt, kiváló mellúszóként volt a keret tagja. Ez a tagság azonban semmilyen nagy versenyt nem eredményezett számára.
„A TF tanárai szóltak apámnak, nem vehetnek fel. Végül 1964-ben Szegedre iratkozhattam be, magyar-történelem levelező szakra. Nyolc évig úgy voltam válogatott, hogy nem kaptam útlevelet. Aztán 1964-ben abbahagytam az úszást, a Fradi első keretében pólóztam. Egy évre rá a csapat Belgiumba ment edzőtáborozni, úgy voltam vele, itt a lehetőség. Nem kaptam útlevelet. Az év végén tudtam, hogy az úszók is mennek, így visszamentem hozzájuk. Így kaptam meg végül az útlevelem, és végül kint is maradtam Belgiumban.”
„Ennél rosszabb úgysem lehet” – ezt mondták szülei, mikor közölte velük, elhagyja az országot. Csak őket avatta be. Szinte azonnal a helyi lapok címoldalára került, hisz akkor még a nyugati és a keleti blokk között tombolt a hidegháború. „Magyar úszóválogatott kért menedékjogot Belgiumban” – szólt a szalagcím, ami ki is verte a biztosítékot idehaza: Törös Károlyt öt év börtönre ítélték távollétében.
„Két órát késett a gép, mert köd volt Brüsszelben, de ezt nem tudtuk. Azt hittem, rájöttek, hogy el akarom hagyni az országot. Aztán mikor megláttam a magasból Frankfurtot, elmondhatatlan szabadságot éreztem. Mindez október 23-án történt. Nincsenek véletlenek” – mondja.
Egerszegi Krisztinával 1994-ben
Fotó: Törös Károly
Antwerpen: aranyak és gyémántok
Egy magyar barátja révén került a leuveni egyetemen működő jezsuita Mindszenty-kollégiumba, a sport tagozatra járt. Tárt karokkal fogadták. Azt mondja, megmagyarázhatatlan élmény volt, amikor az egyetem könyvtárában meglátta édesapja lefordított szakkönyvét.
Az antwerpeni „gyémántcsapathoz” került aztán. A klub elnöke az idén májusban elhunyt legendás játékvezető, az 1968-as olimpián később a szovjet-jugoszláv vízilabdadöntőt is fújó Abe Fuchs volt. Ő és a csapat egyik magyar játékosa, a később az Izraeli Vízilabda Szövetség elnökeként dolgozó Rosenthal Róbert hívta a klubhoz.
18 évig volt a klub profi játékosa, az Antwerpen vele került fel az első osztályba, később több alkalommal is bajnok lett a csapattal. Úszóedzőként is dolgozott, kinevelte a helyi utánpótlást mindkét sportágban.
Mivel édesapja a magyar vízilabda-válogatottnál dolgozott 1960 és 1972 között, az akkori éljátékosokkal kiváló kapcsolatot ápolt, barátként tekinthet ma is Konrád Jánosra, Faragó Tamásra, Kásás Zoltánra, Horkai Györgyre és a többiekre. Ha tehette, minden külföldi meccsükön ott volt, a Fradit pedig közbenjárására hívták meg Belgiumba.
„Kikaptunk a Fraditól 11-3-ra, a három gólt én lőttem. A belgák állították, hogy azért, mert engem hagytak lőni. De ez nem igaz, igenis meg akartam mutatni, én is tudok jól játszani” – emlékezik a katartikus edzőmeccsre.
„Azzal fizettek, hogy kitanítottak a gyémántmesterségre. Dolgoztam a vízilabda mellett, sokat, nem is kerestem rosszul. Nem kamu sportállásom volt, ahogy sokaknak Magyarországon. A nyers gyémánttal dolgoztam, meg kellett ismernem a szerkezetét, és a legtisztább részt kellett kinyernem. Ez szellemi munka, ez a dolga egy klívolónak, gyémánthasítónak. A többit a gép megoldja.”
Közös kép a Dél-Afrikában dolgozó Bán Sándorral, Risztov Éva felfedezőjével
1979-től hazatérés, minden évben
Törös Károly továbbfejlesztette édesapja módszereit, és a sportolók fizikai felkészítésében fontos szerepet játszó nyújtásgyakorlatok mestere lett. A stretchinget nemcsak idehaza kötik össze a nevével, de az tény, hogy 1979 óta vízilabdázók generációi kérték ki tanácsait.
„14 évig nem engedtek haza, 1979-ben aztán azért, mert meghívtak a Yale Egyetemre előadni és az egyetem pólócsapatát edzeni, és ez akkoriban is menőnek számított. Felhívott a belgiumi magyar nagykövet és azt mondta: ‘Törös úr, büszkék vagyunk magára, hazamehet’. Mindig is igyekeztem a honvágyamat elzárni a mélyhűtőbe, de akkor két hétig sírtam, összeomlottam. Azt gondoltam magamról, kemény vagyok, de letaglózott a hír, hogy hazatérhetek. Aztán évente hazajártam.”
Mikor itthon volt, rendszeresen eljárt Kiss László és Széchy Tamás edzéseire. Tanult. Azt mondja, jó tanítvány volt, Széchy például maga mellé vette volna, de ez a kivételezett tisztelet nem nyert értelmet, maradt külföldön.
„Hízelgett, kinek nem esne jól a dicséret Széchy Tamástól. De jól éreztem magam Belgiumban. Sikeres voltam, 18 évig a legjobb vízilabdázók egyike, 42 évesen még Európa-kupa meccset játszottam. Aerobicot oktattam, ha úgy tetszik, Jane Fonda előtt évekkel. Tíz évig én adtam a belga mellúszóbajnokot, boldog voltam, de tény, hogy a hazám, a barátok és a család hiányzott. A kapcsolat persze megmaradt és folyamatosan mélyült. 1988-ban Kásás Zoltán felkért, hogy segítsem a vízilabda-válogatott felkészítését a nyújtógyakorlataimmal. Szerették a fiúk, végül három olimpiai felkészüléshez járultam hozzá: Konrád Jani és Horkai György csapatát is segítettem. Sokan, így még a maiak közül is többen, a fiatalabb Kása vagy Madaras Norbert is kikérte a véleményem, még a londoni olimpia előtt is. Erre büszke vagyok.”
1984
A magyar úszóválogatott hosszú évekig rendszeresen Dél-Afrikába utazott edzőtáborozni. Törös Károly hívta meg a válogatottat először 1992-ben. Akkor már nyolc éve Fokvárosban élt. Nem a sport miatt váltott országot.
Egerszegi Krisztinával és Kiss Lászlóval, Dél-Afrikában, 1992-ben
Fotó: Törös Károly
„Az egyik aerobicos csoportomba járt egy lány, beleszerettem. A szülei Fokvárosban éltek, eldöntöttük, hogy kimegyünk. 1983. december 24-én ültünk a repülőre, de visszaküldtek. Túl sok volt nekik, hogy kommunista országból származom, és gyémántos voltam. Dél-Afrika a gyémántból élt, ma is abból él. Alá kellett írnom egy papírt, hogy többé nem nyúlok gyémánthoz. Aláírtam. Dél-Afrikában, ha valaki megöl egy embert, kap 4-5 évet, ha hozzányúl a gyémánthoz, húszat…”
Ő volt a második nő, aki komoly változást hozott életében. Az első Barát Éva balerina, akit még Magyarországon vett el. Hét évig éltek együtt, fiuk 1966-ban született Antwerpenben. Azóta is ott él, fogtechnikusként dolgozik, két gyermeke is született. Törös ma is imádja a balettet, amikor csak teheti, előadásokra jár, mióta itthon van, már volt ideje rá, hogy megnézze az Aranyecset című darabot az Operában.
Annak ellenére, hogy Fokváros az ország liberálisabb városai közé tartozik, Törös Károly azonnal szembesült az apartheid-rendszer sajátosságaival (mellesleg a nemrég elhunyt Nelson Mandela akkor még börtönben volt). Munkája okán:
„A barátnőm apjának a szőnyeggyárában kezdtem el dolgozni menedzserként. Azonnal felemeltem a feketék fizetését pár centtel. A családban a közutálat tárgyát képeztem, a feketék körében viszont népszerű voltam. Egy év múlva elkezdtem egy kis úszócsoporttal foglalkozni. Jött két fekete úszó, és a szülők elkezdtek megjegyzéseket tenni, hápogni. Összehívtam a csapatot, és elmondtam nekik, ha valami nem tetszik, el lehet menni másik csoportba. Senki nem ment el.”
Törös Károly készítette fel az első nem fehér úszóbajnokot, Raazik Nordient Dél-Afrikában, később még két színes bajnokot nevelt. És itt lett világhírű is.
Nelson Mandela és Törös Károly egyik leghíresebb tanítványa, Natalie du Toit
Fotó: AFP
A világválogatott élén
Nem kérdés, a dél-afrikai évek hozták számára a legnagyobb sikereket. Három dologra a legbüszkébb. Kétszeres rövid pályás világbajnok lett irányításával Sarah Poewe (2000-ben 50 és 100 méter mellen), aki 17 évesen vett részt a sydney-i olimpián (és később még három ötkarikás játékokon), ahol aztán egy 4., egy 5. és egy 6. helyet szerzett. Nyert magyar és német bajnokságot, volt vb-4., hogy aztán 2004-től német színekben érjen el újabb sikereket (2008-ban Európa-csúcsott úszott Törös irányításával 100 mellen).
Szinte lehetetlen eredménynek tartja, hogy tanítványa, Natalie du Toit azok után, hogy 2001-ben egy balesetben elvesztette bal lábát, pár hónapra rá elindult a Nemzetközösségi Játékokon 800 gyorson. Később 50 és 100 méteres gyorsúszásban világrekordot úszott. Öt paralimpiai aranyat nyert Athénban, ötöt Pekingben, hármat Londonban. Ő volt az első úszó, aki (Pekingben) az épek olimpiáján és a paralimpián is indult. Előbbin a 16. helyen végzett a 10 kilométeres hosszútávúszásban.
Törös Károly karrierje csúcsának tartja, amikor 2001-ben Brisbane-ben a világválogatottat vezette.
„Belgiumban és Dél-Afrikában is úttörőnek kellett lennem, meg kellett változtatnom a szemléletet, a hozzáállást. Rendszeresen falakba ütköztem, de sikerült áttörni. Pólóban bevezettem az erőnléti edzést, a mindennapos és reggeli edzést is. Dél-Afrikában is vízilabdáztam, 55 éves koromig játszottam, 1988 és 1992 között a válogatott edzőjeként dolgoztam. 1992-ben, mikor az úszók meghívtak minket a magyar bajnokságra, a Tunsgram-kupára is jöttem, pólós kapitányként.”
„A nagyon szegény családból származó Sarah-t mindenki elé példaként tudom állítani. Csak egy történet: 16 éves volt, amikor a Mare Nostrum versenysorozatra utaztunk. A három állomásból csak kettőre volt pénze a szövetségnek, de Canet-ban elintéztem, hogy egy gép átvigyen minket Monte Carlóba. Elmentünk egy hotelbe, ahol közölték velünk, nincs kifizetve a szálloda. Akkor pénzdíjas volt ez a verseny, és azt mondtam a teljesen sápadt Sarah-nak: ha megnyered az 50, a 100 és a 200 mellett, nem lehet bajunk. Mit ad ég, megnyerte, ki tudtuk fizetni a szállodát. Amanda Beardet, Kovács Ágit, Kristy Kowalt kellett legyőznie 16 évesen. Sikerült.”
Csoportkép a monacói herceggel és feleségével, valamint Ian Thorpe-pal
Módszerek, ihletek, gyökerek
Törös Károly 8 éves kora óta ismeri jó barátját, Kiss Lászlót, Széchy Tamáshoz pedig 1959 óta fűzte szakmai kapcsolat. Mikor kint jártak Dél-Afrikában a magyar úszók, minden edzésen ott volt, esténként pedig egy vacsora vagy egy-két pohár bor mellett beszélgetett velük az edzésmódszerekről. „ Laci rá tudott venni két-három hét után, hogy megváltoztassam a gondolkodásmódomat. Neki köszönhetem azokat a sikereimet, amiket aztán elértem” – mondja.
„Volt kitől tanulnom. Nem vagyok kemény ember, csak edzőként, akárcsak Laci. Edzés előtt és után kenyérre lehet kenni. Életemben nem ütöttem meg senkit, soha nem beszéltem durván senkivel, nem káromkodtam a tanítványaimmal. Tudom, hogy ez Magyarországon gyakorlat volt, de én nem hiszek ebben a módszerben. A keménység az edzések levezetésében, az elvárások betartatásában merül ki. Minél jobban hittem valakiben, annál keményebb voltam vele, mert többet ki tudtam belőle húzni. Az volt a kedvenc úszóm, aki tehetségesen a legtöbbet dolgozott” – véli, majd példás hasonlattal él.
„Minden az edző szemén múlik. Mivel ismerem a gyémántot, lehet, hogy azt a követ is felveszem az utcán, amibe más belerúg. Így van ez az úszókkal is. Még csak két hónapja vagyok Magyarországon, de már most megdöbbenve látom, mennyi tehetségünk van. Boldog vagyok, hogy részese lehetek ennek a rendszernek. Most nem hasítanom kell, hanem csiszolni.”
Chad Le Closról, Dél-Afrika aktuális sztárjáról
Amikor London olimpiai bajnokáról és Barcelona kétszeres világbajnokáról, a Hódmezővásárhelyen is edzőtáborozó Chad Le Closról kérdeztük Törös Károlyt, mosolyogva beszélt róla.
„Ő a legjobb barátom, Graham Hill úszója. Előtte Sebastien Rosseau, az én úszóm volt Dél-Afrika 200 pillangó-bajnoka, az ő csúcsát javította meg Chad Londonban. Graham nálam vízilabdázott, 1983-ban ismertem meg, amikor még Belgiumból mentünk edzőtáborba, Izraelbe, még játszottam is ellene. Igen, hihetetlen, mit hoz az élet. Jó barátom, 15 éven keresztül együtt jártuk a világot, együtt értük el a sikereket is. Egy szobában laktunk a nagy versenyek alatt, a lányának én vagyok a keresztapja.
Chad pedig? Egy gyerek. Nagyon jó fej, nagyon aranyos, kedvelem, egy olyan ember, aki az edzésen képtelen veszíteni, és ezért mindenre képes. Még csalni is, nincsenek számára határok. Ez versenyzői szempontból nem rossz, ha meg kell húzni a kötelet azért, hogy nyerjen az edzésen, meghúzza.
Ugyanakkor szerintem technikailag kiforratlan, lényegében nincs is technikája, azt szoktam mondani, törött kézzel úszik. Ha ezt korrigálná, hihetetlen magasságokig juthatna. Graham sokszor kikérte a véleményem, nyaggatott, hogy mondjam Chadnek, mit kellene csinálnia. Mondtam is, de Chad az Chad.”
Az újdonsült kapitány a hozzá egyébként többször is tanácsért forduló Gyurta Dánielt szerénysége, hozzáállása és lojalitása miatt tiszteli, Cseh Lászlót pedig azért, mert tíz éve a világ élvonalában van, amiért nagyon keményen megdolgozott. Szerinte Hosszú Katinka majdnem a lehetetlent hajtja végre, így egy kicsit félti is, de büszke az eredményeire, amivel a magyar úszósport tekintélyét növeli.
Hazatérés – végleg
A pekingi olimpián annak ellenére nem szerzett érmet dél-afrikai úszó, hogy 22 fős küldöttséggel utaztak a játékokra. A támogatók kivonultak a sportágból, a szövetség pedig jobbára csak a legnagyobb klasszisok támogatását felügyelte. A 2009-es évet még kihúzta Törös, Sebastien Rosseau és Wendy Trott a vb-n döntős volt. Aztán elfogadta öt ajánlata közül az algériai szövetségét, két évig ott dolgozott, és bár elmondása szerint rengeteget, nem hosszabbítottak vele.
„Szakmailag megingás volt az algériai kaland, aranyat vártak irreálisan, de a jót láttam benne: fejlesztettem a stretching tornámat és jobb lett a franciám. Öt nyelven beszélek, és lényegében ezt Kádár elvtársnak köszönhetem.”
Középen a jó barát, Kásás Zoltán
Törös Károly sikerei és a politikai rendszer miatt nem tervezte a hazatérést.
„Ami a családon és a barátokon kívül hiányzott, az a kultúra. Most próbálom behozni a lemaradásom, már voltam színházban több alkalommal is. Belevetettem magam a pesti kulturális élményekbe, és ha ezt nézem, már itthon vagyok.”
S hogy nem fogadta-e irigység, kétkedés? Mégiscsak „messziről” jött, és ismerjük a jó magyar szokásokat, hozzáállást is.
„Optimista vagyok, eddig csak pozitív élmények értek. Az uszoda világa egy zárt közösség, ez tény, ez a helyzet az úszóedzőknél és a vízilabdában is. Ugyanakkor mindig azt mondom, egy jó edzőnek nincs titka. Akinek van, az azt titkolja, amit nem tud. Én egyébként a mai napig tanulok, másoktól.”
„Sokáig Magyarországon sem gondolkodtak nagyobb távlatokban. Most igen, és ez a koncepció a világon is példa nélküli. Régiós központokra bontottuk az utánpótlás-képzést, a gyerekeket példaképeikkel ösztönözzük, egységes követelmény-rendszert dolgoztunk ki, és sok pénz áramlik az úszósportba. Pénz nélkül élsportot csinálni: utópia. Feldob, motivál ez az új struktúra, és nem vagyok egyedül. Külföldön is felfigyeltek a magyarok törekvéseire, és a kint dolgozó magyar edzők is rendszeresen érdeklődnek. Nem tartom lehetetlennek, hogy mások is hazatérnek majd, és azt sem, hogy pár éven belül és a 2021-es vb-n a magyarok uralják majd a világ úszósportját.”
Törös Károly Güttler Károlyt váltotta az utánpótlás szövetségi kapitányi poszton. Első komoly világversenye a december 12-én kezdődő herningi rövid pályás Európa-bajnokság.
Először a magyar válogatott kötelékében.
