Van valami csodálatos abban, amikor évente egyszer, ha csak bemutató, vagy ha úgy jobban tetszik tenisz gála erejéig megtelik a Papp László Aréna. Immár 6. alkalommal. Pedig nincs itt szó vérről és verítékről, a hatalmas pénzdíj vagy a világranglista pontok okozta stresszről, pusztán a sportág művészetéről, szeretetéről és tán némi presztízsről.
Márkosz Bagdatisz zseniálisan játszott és felborította a papírformát
Fotó: MTI
Márpedig, ha nem is zsúfolásig, de kedden megtelt a sportcsarnok, ami azt jelenti, hogy Magyarország legnépszerűbb sportja képes megtölteni egy ekkora Arénát. Nyilván akik e szösszenetet olvassák felkapják a fejüket a legnépszerűbb jelzőre, mondván Babos Tímeán kívül nincs is TOP 100-as játékosunk, férfit 250-ben sem találni, stb..
Ugyanakkor heti rendszerességgel több, mint 150 ezer embert üti a labdát salakon vagy más borításon, amire nemhogy a labdarúgás, de semelyik másik sportág sem képes itthon.
E szemüvegen keresztül nincs is mit csodálkozni azon, hogy ebből a 150 ezerből – aki tapasztalati úton tudja, vagy legalábbis képes elképzelni milyen amikor valaki fonák oldalról kiszorítva megüti a váratlant, vonalra helyezi az egyenes bombát, mint a francia Gae:l Monfils (31.), majd azt is képes visszaadni az ellenfél, mint a ciprusi Márkosz Bagdatísz (89.) – 7-8 ezer kilátogatott a VI. Tennis Classicsra.
Game, sets, Mats – Mats Wilander játéka 49 évesen is képes szórakoztató lenni
Fotó: MTI
És miközben végignézte hogyan maradt alul a két már említett virtuóztól az elődöntőben a francia Jo-Wilfried Tsonga (10.) és a német Tommy Haas (12.), és tátott szájjal figyelte a két egykori világelsőt, az ausztrál Pat Raftert és svéd Mats Wilander játékát, óriás teniszlabdát vett, autogramot gyűjtött, evett, ivott, jól érezte magát 3-5 órán keresztül.
Taróczy Balázs, köszönjük!
