A londoni olimpia sikertelensége után parádés birkózással ért a csúcsra Sastin Marianna a budapesti világbajnokságon, a Papp László Sportarénában. Mivel Lőrincz Tamás és Deák-Bárdos Mihály sem jutott döntőbe vasárnap (utóbbi kikapott a bronzmeccsen), bizonyossá vált, hogy a női szakág szállított egyedül aranyat (és Barka Emese révén egy bronzot is).
Sastin Marianna aranya a vb csúcspontja
Fotó: MTI
Ez azonban nem azt jelenti, hogy a férfiak leszerepeltek volna, sőt! Veréb István, Kiss Balázs, Lőrincz Viktor és Módos Péter is bronzérmet szerzett, ami ebben a kiegyenlített mezőnyben nagyszerű mérleg.
Lőrincz Tamásnak is sokan drukkoltak, de az olimpiai ezüstérmes az azeri ellenfelével szemben nagyon peches volt. Így gondolja Sastin Marianna is, aki ezzel kezdte vasárnap késő délutáni értékelését.
– Sajnálom Tomit, mert azt hiszem, inkább megverették, minthogy kikapott volna, és ez hazai pályán nem túl szimpatikus – mondja Mariann. Az azeri ellenfél a hat percből négy percben hátrafelé ment. Ráadásul a szabályok szerint 5:59-nél le kellett volna léptetni. Kár, hogy így alakult az utolsó nap.
Nézzük a pozitív, nagyon is pozitív oldalát a világbajnokságnak, az aranyérmed. Mi történt azután, hogy megnyerted?
Próbáltam aznap pihenni, ami nem nagyon sikerült, mert az adrenalin dolgozott bennem. Fél négytől fél hétig tudtam aludni. Igazából csak pénteken este mentünk egy kicsit ünnepelni, mert aznap még Kitti és Zsanett is birkózott, így nem lett volna etikus.
Szóval erre is figyelsz.
Igen, igyekszem.
Mennyire volt benne a pakliban, hogy ez a vb így alakul neked?
Én úgy készültem, hogy megnyerem. Egyik világversenyre sem lehet másként elmenni, mint úgy, hogy az ember meg akarja nyerni. Arra mondjuk nem számítottam, hogy a döntőig ilyen simán jutok el.
Ez szerencse volt, vagy tényleg ennyire jó voltál csütörtökön?
Azt hiszem, itt a szerencsének nincs akkora szerepe, ez nem az a sportág. Úgy érzem, tényleg nagyon jó formában voltam.
Minek köszönhető ez?
Annak, hogy nagy jól sikerült a felkészülés. Majdnem egy hónapig voltunk Dunavarsányban edzőtáborozni, ahol nemzetközi volt a hangulat, nagyon sok külföldivel tudtuk együtt edzeni, ez lehet, azt hiszem, a siker egyik titka. Emellett nagyon jól sikerült a fogyasztás és az azt követő regeneráció is.
A londoni olimpia nem sikerült jól, pedig annak is úgy vágtál neki, mint a mostani világbajnokságnak: meg akartad nyerni, ahogy azt nekünk is nyilatkoztad a játékok előtt. Mennyire viselt meg a kudarc?
Néhány hónapig azért bántott, ráadásul azután megsérült a vállam. Eléggé a gödör alján voltam, de Ákos (Wöller Ákos, Mariann edzője, férje – a szerk.), a klubom és a szövetség is sokat segített, hogy onnan elrugaszkodjak. Tudtam, hogy itthon lesz a világbajnokság, és azt is, hogy azon még el akarok indulni.
Még?
Igen, korábban így gondoltam, de most ez már másként néz ki az aranyérem miatt. Kicsit felülbíráltam magam, nem szeretném még abbahagyni a birkózást.
Függetlenül a teljesítményedtől, ez egy jó vb volt?
Magyar szempontból nagyon eredményes volt, és ha a szervezésre gondolsz, igen. Mindenki elégedett, és a külföldiek külön kiemelik, hogy nagyon tetszik nekik a döntő szakasz koreográfiája, a birkózók bemutatása, ami újdonság a korábbi világversenyekhez képest.
