A tíz szombati magyar döntős közül mindenki éremmel térhet haza. 5 arany, 1 ezüst és 4 bronz a magyar mérleg.
Kozák Danuta vb-arannyal gazdagodott
Fotó: MTI
Kozák Danuta (arany K-1 500 m-en):
“Az előfutamok során láttam, hogy Katrin Wagner nagyon jó első 250 métert megy, s gondoltam, hogy most is így lesz, ezért nem ijedtem meg. Próbáltam vele tartani, és az én taktikám most az volt, hogy a táv második felét nyomom meg. Ez sikerült is, amikor aztán lehagytam őt, akkor már nem is foglalkoztam vele, csak saját magammal, belőttem a hajóm orrát, csak azt néztem. Tavaly klubot és edzőt váltottam, nekem kellett ez, hogy talpon tudjak lenni a következő években is.”
Medveczky Erika (arany K-1 1000 m-en):
“Nagyon mélyről kellett visszajönnöm, mert miután 2012-ben az MTK nem adott nekem szerződést, úgy volt, hogy befejezem a kajakozást. Mindenkinek köszönöm, aki hozzásegített ehhez az eredményhez, életem legjobb eredményéhez.”
Szabó Gabriella (arany Fazekas-Zur Krisztinával K-2 1000 m-en):
“Mindig is hittük, hogy nyerni fogunk, de azt nem gondoltuk, hogy ennyire könnyedén. 2007-ben Kozák Danutával egy megnyert versenyt vesztettünk itt el Duisburgban, ez most elégtétel volt amiatt.”
Vajda Attila a siker után
Fotó: MTI
Vajda Attila (arany C-1 1000 m-en):
“Olyan érzésem volt, mintha 2011-et írnánk. Jól sikerült a felkészülésem, nagyon jó edzéspartnereim voltak Vasbányai Henrik és Mike Robi személyében, és éreztem, hogy jó formában vagyok. A döntőben az volt a taktikám, hogy egy jó rajt után ne engedjem el a többieket, majd a második 500 méter legyen erős. Féltávtól iramból elkezdtem eléjük csúszni, és az is kedvezett, hogy szembeszél fújt. Brendel próbált jönni velem, de tudtam, hogy nem fog tudni megverni. Nagyon jó érzés 2007 után ismét világbajnoknak lenni Duisburgban!”
Vasbányai Henrik, Mike Róbert (arany C-2 1000 m-en):
“Ugyanazzal a taktikával vágtunk neki a döntőnek, mint az Eb-n, azaz 500-nál és az utolsó 200-nál indítottunk egyet. Hál’ istennek bejött” – mondta Vasbányai.
Mike hozzátette: izgalom nem volt bennük, csak egészséges drukk és várakozás a finálé előtt.
“Nagyon magabiztosan versenyeztünk az előcsatározások során, ez önbizalmat adott. Reméljük, vasárnap, 500-on is jók leszünk, ott a dobogót célozzuk meg, bár ez a táv egy kicsit még új, idegen nekünk.”
Kovács Katalin és Douchev-Janics Natasa
Fotó: MTI
Kovács Katalin, Douchev-Janics Natasa (ezüst K-2 500 m-en):
“Boldog vagyok, mert meg tudtuk csinálni azt, amit elterveztünk. Lehetne ez rosszabb is, persze jobb is. Csalódott semmiképpen nem vagyok” – mondta Janics, Kovács pedig hozzáfűzte: “Százszázalékos pályát mentünk, nem úgy szálltam ki a hajóból, mint az elmúlt versenyeken, hogy valami nem stimmelt. Most úgy hajtottam ki magam, ahogy azt kell, nem hibáztunk. Nagyjából minden klappolt, persze jobban örültem volna, ha hátszél van, ha sikerül nyerni, de örülök a második helynek is.”
Dombvári Bence (bronz K-1 1000 m-en):
“Nagyon boldog vagyok, sikerült mindent kiadnom magamból. Wallace a mumusom, a Világkupán is ennyivel kaptam ki tőle. Ezzel együtt maximálisan elégedett vagyok a teljesítményemmel.”
Lakatos Zsanett (bronz C-1 200 m-en):
“Nagyon örülök a harmadik helyemnek, tudtam, hogy a kanadai, az orosz és a bolgár lánnyal kell majd meccselnem. Jó volt a rajtom, ez sokat segített, mert ezzel szoktak gondjaim lenni. Második éve kenuzom, 18 éves vagyok, úgyhogy remélem, még sok szép siker vár rám.”
Dombi Rudolf (bronz K-2 1000 m-en Kökény Rolanddal):
“Nagyon örülünk ennek a bronzéremnek, olimpiai utáni évben nagyon erős mezőnyben sikerült ezt elérnünk. Az Eb-ötödik hely után jól felkészültünk, és úgy gondolom, hogy ez egy megnyert harmadik hely. Szerintem igazi férfias küzdelem volt.”
Vass András (bronz a kenunégyessel 1000 m-en):
“Már az edzőtáborban éreztük, hogy bennünk van egy jó eredmény, az edzőnk, Ludasi Robi bá’ is azt mondta, hogy egyben vagyunk. Aztán itt a rosszul sikerült előfutam után a középfutam már egy fokkal jobb volt. A döntőben szembeszél volt, tudtuk hogy a végére tartalékolnunk kell, s az utolsó ötven méteren tudunk feljönni a dobogóra. Boldogok vagyunk, mert nem várta tőlünk senki ezt az eredményt, ráadásul az előttünk lévő döntők mindegyikében volt magyar érem, s így mi sem maradtunk le.”
