Vicces, amikor meglett férfiemberek tipegve kocognak a medencébe ugrás előtt, nehogy idő előtt elcsússzanak a kövön. Aztán persze úgyis elesnek, bele a medencébe, de egy bokaficam vagy fenékre esés senkinek sem hiányzik, még ilyen esetben sem.
Nos, nem hittem volna, hogy ezt a jelenetet tíz évvel ezelőtthöz hasonlóan ismét végignézhetem majd. Ez az én, a mi bajunk: nem hiszünk eléggé. Pontosabban igen: magam azt gondoltam, a Merész András vezette női válogatott ér majd a csúcsra a barcelonai vízilabda-világbajnokságon.
A férfiak aranyérmet szereztek
Fotó: MTI
A lányok ott ültek a férfidöntőn és az eredményhirdetésnél is a lelátón: nem tudtak örülni felhőtlenül. Ahogyan Kemény Dénes megfogalmazta: a bronzérmes aznap örül a sikernek, később viszont már mégis jobban örülne egy ezüstnek. A magyar lányok és kapitányuk torkán azért lehet most ott a gombóc, mert a fiúknak megint jobban sikerült.
Tévedés ne essék: ők is örülnek a srácok aranyérmének, csak épp sajnálják, amiért nekik megint odavetik az eredményük elé: „csak” harmadikak lettek.
Pedig ez volt sorozatban az ötödik világesemény, amelyen a magyar válogatott bekerült a legjobb négy közé. Példátlan sorozat, amit valamiért nem divat elismerni.
„A vízilabda él, még ha sokan temetni is próbálták” – ezt is Kemény Dénes mondta, miután a magyar férficsapat megnyerte a világbajnokságot. Egy olyan kapitánnyal, Benedek Tiborral, aki első igazán felszabadult mosolyát a döntő utolsó másodpercében engedte el.
Eddig is az egyik legjobban tisztelt sportolónk volt a kapitány, most, edzőként is bizonyított, így tovább emelkedett megbecsülése. Pedig ha nem jutunk négybe, már lehet, hogy nem is ő a válogatott szövetségi kapitánya. Most egy időre biztosan ő lesz.
A hit döntött leginkább, hangsúlyozta folyamatosan a vb utolsó periódusában, mi hozzátesszük: a hitelesség nem kevésbé.
Na, és a tehetség. Ebben a magyar vizes küldöttségben igazi tehetségek virítottak. Kovácshegyi Ferenc, a Gyurta-csapat egyik edzője mondta kérdésünkre a 200 méteres mellúszás fölényes megnyerése után: lehet sok mindent csinálni egy felkészülés során, be lehet vetni pszichológust vagy egyéb terapeutát, de ha nincs meg a sportolóban a tehetség, akkor megette a fene az egészet.
Gyurta Dániel tehetséges, edzője pedig elmondta, szerencsés, hogy vele dolgozhat. Szinte tapintható a kölcsönös tisztelet a négy ember között (Gyurta Dániel-Széles Sándor-Wirth Balázs-Kovácshegyi Ferenc) – ez sem mellékes. Az, hogy a siker és a kudarc is közös, az, hogy van, de még sincs alá-fölé rendeltségi viszony.
Gyurta Dániel megint megnyerte a 200 méteres mellúszást
Fotó: MTI
Elcsépelt tud lenni a kifejezés: csapat, de tényleg ez a siker titka. Igazi csapat a férfi és női pólóválogatott, a Gyurta-team és csapat Shane Tusup és Hosszú Katinka is. Kétfős csapat.
Abban mindig van valami rizikó, ha az embernek élete szerelme az edzője. De ahogyan Kiss László, az úszók szövetségi kapitánya mondta nekünk a vb vége felé: a boldogsághormonok borzasztóan sokat segítenek Katinkának. Ha nem lenne ennyire kiegyensúlyozott a magánélete, nem lenne a siker sem, és akkor még nem beszéltünk a fanatikus edzőről, aki még a 400 vegyes győzelme után is azért elmondta a magyar lánynak: „mondtam, hogy pillangón egy kicsit jobban kellett volna menni”.
Hosszú Katinka augusztusban házasodik össze Shane Tusuppal, mellesleg profizmusukra és eltökéltségükre jellemző, hogy már Eindhovenben vannak, hiszen részt vesznek több más úszóval együtt a Világkupán.
Cseh Laci eddig is hiteles volt, már rég kiérdemelte, hogy ne Lacizzuk, legyen László, de mégsem áll a szánkra így hívni. Hiszen Laciként szeretjük és tiszteljük, ő így páratlan jelenség, akit külön kiemelt Pieter van den Hoogenband, amikor az Eurosport szakkommentátorát, egykori háromszoros olimpiai bajnok úszót kérdeztük a magyarokról.
Cseh Barcelonában okosabb lett: most már ő is elhiszi, nem ördögtől való, hogy a vegyest félre kell tenni a pillangó kedvéért. És az sem, ha rövidebb távon indul a jövőben. Mert esze ágában sincs abbahagyni az úszást.
Hogy ez kinek jó? A fiataloknak, a gyerekeknek, akik még mindig példaképként nézhetnek föl rá, és akik miatta mennek le hajnalban edzeni, mert rá szeretnének hasonlítani. Az ilyen egyéniségek éltetik a magyar sportot.
Eddig tizenöt vizes világbajnokságot rendeztek, és mindössze egyetlen alkalommal fordult elő, hogy négynél több aranyat nyerjen a magyar küldöttség: 1991-ben 5 arany került a mieinkhez.
Ez azt jelenti, hogy a Barcelonában szerzett 4 aranyérem, 1 ezüst- és 2 bronzérem minden idők második legjobb szereplése.
Ezzel az 5. helyen végeztünk az összesített éremtáblázaton, parádés. Ugyanakkor nem feltétlenül van jó üzenete a mindenkori éremtáblázatnak. A mögöttünk lévő ausztrálok 11 (!) ezüstérmet szereztek, és még három nemzet szerzett több érmet a mieinknél.
Azon túl, hogy örülünk a kiváló helyezésnek, az üzenet az: az aranyérem számít a rangsorban. Többen, így Merész András, a női pólóválogatott kapitánya is elmondta: Magyarországon csak az számít, ha valaki aranyérmes, a többi majdnem senkit nem érdekel. Sajnos, tényleg gyakran találkozunk ezzel a megközelítéssel: jó lenne elfeledni.
Pokoli munka van mögötte, és hatalmas erőt mutat most például az ausztrálok 11 ezüstérme, vagy a spanyolok 6 ezüstje, és bizony a mi két bronzunk és egy ezüstünk is.
A világ hihetetlenül gyorsan fejlődik, mondta Kiss László, amikor értékelte a világbajnokságot. A brazilok és a japánok borzasztóan megerősödtek, Ausztrália nem kevésbé, Kína mindig kitermel egy-két jó versenyzőt, az Egyesült Államok és Oroszország pedig folyvást az élmezőnyben van. Egy ilyen mezőnyben ötödiknek lenni fantasztikus teljesítmény.
2015-ben Kazanyban, 2017-ben Guadalajarában, 2019-ben Gwangjuban, 2021-ben pedig ugyebár Budapesten rendezik a vizes sportok világbajnokságát.
