Sport

Szurkolunk, de “minek megy oda és kinek a pénzéből”?

erőss (erőss)
erőss (erőss)

Semmi hír Erőss Zsoltról és társáról Kiss Péterről, akik meghódították a 8586 méter magas Kancsendzöngát, de lefelé menet eltűntek. Az expedíció sajtósa szerint kevés a remény a túlélésre. Mint ahogy arra is, hogy méltóságteljesen reagáljunk a hírre.

“Nehéz kimondani, de szinte semmi remény nincs arra, hogy a magyar hegymászók életben vannak” – ezt Vincze Szabolcs, a Magyarok a világ nyolcezresein nevű expedíciósorozat sajtófőnöke mondta szerda délelőtt. A két magyar hegymászó eltűnt, és az egyik spanyol lap szerint már nem élnek.

A hírre sokan reagálnak, sokféleképp a Sport24-en, ezekből idézünk.

Többen a család fontosságát említik, nevezetesen Erőss Zsoltnak, aki egy 2010-es túra alatt elveszítette egyik lábát, két kisgyermeke, a négyéves Gerda és a kétéves Csoma jövőjét kellett volna előtérbe helyeznie, semmint saját álmai megvalósítását.

Mariann szerint: „Egy független ember azt csinál amit akar,….de egy kisgyerekes apa gondolhatna felelősségtudattal a gyerekére. A hegy, vagy a gyermekem,…nálam nem lenne kétséges a döntés. Zsolt már eddig is sokat letett arra a bizonyos asztalra,…szóval tudni kell méltósággal befejezni. Összességében nagyon drukkolok, hogy életben vannak és vissza fog térni a családjához!”

József így ír: „Nagyon sajnálom és remélem, hogy megmenekülnek! Azonban nem értem miért érzi valaki magát jobban a hegycsúcson, hónapokra elszakadva a családjától, a gyereknevelés, a ballagás stb örömeitől távol? ! Ebben részt vállalni, ez lenne az igazi kihívás és sikerélmény!!!”


Fotó: MTI

Vannak, akik ugyanezt a kérdést anyagi oldalról közelítik meg, István például így:

„Ha sajnálatosan igaz a hír, Ő oda került, ahova mindig is vágyott. A családjának a megélhetését minden bizonnyal bebiztosítja egy ilyen ember arra az eshetőségre, ha Ő a hegyen maradna. Nem ítélheti el senki, mert mindenki más és más szemszögből látja a világot, és alakítja értékrendjét. Ha Őt ilyennek fogadta el a családja, akkor mindenki másnak is meg kell próbálnia. Mindenki szembenéz a saját kihívásaival, csak vannak, akiknek a sajátja a templom tornya alatti magasságokban van!”

Andrea nevű olvasónk még határozottabban formált véleményt: „Nem adok pár órát és 1 ország fog “gyűjteni” az árváinak akire btos hagyott pár milla biztosítást,fél ország fogja”sajnálni”…kiket is????minek indult el???ha meg felvállalta,akkor ennyi…az Ő gyerekeinek btos nem lesznek anyagi gondjaik…hol vannak itt pl. a tleg árvák??akiket kilakoltattak,elszakítottak szüleiktől???sorolhatnám ebben a retkes országban…azokat kéne támogatni,nem az ilyen idióta fanatikus marhákat…ámen…hihiiiiiiii…”

Mások arra kíváncsiak, honnan teremtette elő a pénzt expedícióira Erőss Zsolt, és többen inkább beteg gyerekek megsegítésére költenék a szponzorációs összegeket.

„És ugye ezt még a kormány is támogatta, 1, vagy 2 millióval. Igazi csodapáros, egyiknek műlába, a másik sose járt még 4 ezer felett, és nekiugranak 8 ezer feletti csúcsnak, ez vicc. Majd 2000 év múlva kiássák az ufók, mint az Ötzit” – írja egy olvasónk, félig-meddig utalva arra, hogy a magyar állam 4 millió forintot szánt az expedícióra, valamint arra is utalást tesz, hogy Kiss Péter még „csak” az Alpok magasságaiban edződött.

A cafeblogon az egyik blogger a felelősségről ír. “Megértem, hogy fanatikus őrült volt, de akkor NEMET kellett volna mondania a családalapításra. Látta, hogy folyamatosan halnak mellőle a hegymászók, és várható volt, hogy egyszer ő is sorra kerül. Akkor miért kellett neki a két kisgyermek is, nem hiszem, hogy gyerekek minden vágya, hogy apa nélkül nőjenek fel. Ez az emberi felelőtlenség csúcsa.”

A Facebookon is megy a “vita”:

Andrea is a család szerepét emelte ki: “Nagyon sajnálom őket én is természetesen. Most hallottam a hírt a rádióban, hogy gyakorlatilag semmi esély nincs már arra, hogy túlélték. De valamit muszáj elmondanom, és biztosan nagyon fogtok utálni érte. Az Erőss Zsolt feleségének a kétségbeesett arcát sosem felejtem el, amikor az előző baleset után a férje kórházi ágyánál ült…amikor napokig azt hitte, hogy a férje meghalt, és imádkozott kétségbeesetten a a férje életéért.

És mit mondott Zsolt? Azt, hogy neki a hegymászás az élete, és folytatja…szóval nem értem, hogy hol vannak az értékrendek. Bennem akkor egy világ dőlt össze és ahogyan láttam, a feleségében még inkább. Szóval van ésszerűség és van kihívom magam ellen a sorsom is. Sajnálom a feleségét és sajnálom a családját, hogy ezt kellett megélni. Nem egy hálás és szerető családot kaptak… ennyit mindenképpen szerettem volna hozzáfűzni, hiszen az éremnek több oldala is van.”

“Az a környék nagyon erős energetikailag. Ha nem adják fel, lejönnek. És nem adják fel!!!!!!” – írja Ilona.

“De ha meghalna , méltó halálban részesül. Nem párnák közt az ágyban, hanem a hegycsúcson!” – mondja Zoltán, míg Péter így ír: “Igazi őrültek…De remélem lejönnek élve,Uraim ha már felmentetek,tessék lejönni! Szurkolok”

“A magyarok a jég hátán is megélnek, remélem ez a sztereotípia, előítélet tényleg igaz lesz!” – reagált egy örök optimista kommentelő.

“Az a hibás, aki odaküldte” – írja László az FN24 Facebook-oldalán, majd így folytatja: “Én is akartam tízemeletes házak tetejéről leugrálni, de túl veszélyesnek tartottam, és ráhagytam.”

Gábor higgadtan értékel: “Ezt a sportot sosem értettem, de Erőss nyilván a megszállottja: ha valaki már elveszti a fél lábát (és majdnem az életét), majd újra kockáztatja az életét, az nyilván “nem normális” (értsd: megszállott).

Emberileg sajnálom (főleg a hozzátartozókat, barátokat), de mellette látni kell, hogy ez bizony bőven benne volt abban a pakliban, melyből ő (és Kiss Péter) önként húztak lapot. Erőss esetében nyugodtan mondhatjuk, hogy 19-re (talán 20-ra?)…”

„Hősök” – írja valaki, mire egy másik olvasónk így reagál: „Hősködő barmok!”, sokan pedig azt mondják, Erőss játszott a tűzzel, várható volt, hogy „megég”. „Legalább tökösen léptek le” – mondta egy másik kommentelő.

„Akinek nagy álmai vannak annak nagy árat kell fizetnie érte….Férfiak. Remélem még életben találják őket!!!” – írja Kálmán, többen pedig azt írják, ha a spanyol értesülések szerint végzetes volt a túra, Erőss Zsolt boldog emberként távozott.

Mária egy érdekes dologra hívja fel a figyelmet megjegyzésével: „Az a meglepő, hogy tegnap még egy sor, nagyon sértő és ellenséges bejegyzést olvastam. Most, hogy baj van, fordult a kocka. Sok emberben megjelenik az együttérzés. Miért kell rossz hír ahhoz, hogy képesek legyünk egymásnak szurkolni a sikerért, vagy ilyen esetben az életéért? Én még imádkozom, hátha mégis…”

Ferenc Alpár szerint: „Szégyen, amit egyesek a kommentekben írnak. Ezek az emberek emberfelettit teljesítettek. Erős Zsolt tiszteletet érdemel és nem megrovást, hogy a lába elvesztése után is aktív maradt. Senkinek nincs joga megszólni őket, amiért ezt a sportot választották. A hegymászás a világ egyik, ha nem a legnehezebb sportja, és itt olyanok ítélkeznek a kommentekben, akik hegyet csak fényképen láttak. Tisztelet az eltűnt hegymászóknak!”

„Nagyon sajnálnám, ha nem kerülnének elő, és nem akarok poénkodni, de Pintér küldött nekik sms-t?” – írja Anikó, majd József így válaszol neki: „3-nap múlva előkerülnek, mint a “kajakos-surmó”…..igy van “hírértéke”..,ha belepumpált a fidesz X-milliót….”

A vélemények nem a Sport24 szerkesztőségének álláspontját tükrözik.

Több médiaszemélyiség is posztolt a Facebookon. Hogy mit, ide kattintva lehet elolvasni.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik