Fekete Ádám hátul, elöl Schmidt Richárd
Nagy versennyel kezdődik a kajak-kenu szezon, ugyanis a hétvégén Szegeden világkupát rendeznek, minden idők legnagyobb magyar küldöttségével.
Fekete Ádám még csak 19 éves, így versenyzőként még nem lehet ott a felnőttek között – bár szerencsés esetben még ez is előfordulhatott volna (tavaly kihívták az Eb előtt a szövetség által összeállított négyes hajót, és csak 2 tizeddel (!) kaptak ki tőlük.
„Nézőként ott leszek természetesen, a csapattársakkal lemegyünk Szegedre. Az ifi, az U23-as és a felnőtt versenyek között azért néha van átjárás, volt már, hogy felnőtt válogatón indultunk el” – mondja Ádám, aki nagymamája révén került a sportágba, ugyanis ő látott meg egy hirdetést egy lapban, és édesapja ezután vitte le edzésre az akkor már négy éve karatézó fiút.
„Nem sajnálom, hogy abbahagytam a karatét, mert egy idő után már nagyon monoton volt” – mondja, mire mi jogosan kérdezünk vissza: vajon lehet még monotonabb foglalatosság az evezésnél?
„Igen, mert a kenuedzések amúgy nagyon változatosak. Van, hogy kondizunk, máskor focizunk, futunk, van, hogy egyest, máskor párost megyek a vízen. Amúgy adva volt, hogy sportolni fogok, édesapám 34 évig kézilabdázott, tíz évet az élvonalban” – így Ádám, aki egy valakit tudna példaképként említeni:
„Kolonics Györgyöt. Szerencsére volt alkalmam vele találkozni, egy alkalommal megjelent nálunk egy edzésen, meghívott vendég volt nálunk.”
Ádám szerint minden sportoló, különösen egy kenus tudja, a szervezet megterhelése a sport során óriási, vigyázni kell rá. Persze emellett az embernek nem lehet más a célja, mint az eredményesség, amiért pokolian sokat kell dolgozni és edzeni. Ádám is napi kettőt nyom le, van, amikor reggel 6 és 7 között, még a suli előtt.
„Valamit valamiért, ennek ez az ára. Szerencsére azért megoldható, hogy az ember a barátaival is tudjon foglalkozni, augusztusban például mindig van három hét szünet. Mondjuk két éve épp nincs, mert edzettünk, hiszen elindultunk az EORV-n (negyedikek lettünk) és ugye az ifi maratoni vb-n párosban” – emlékezik a 19 éves kenus, aki idén egyesben és párosban is versenyez majd, lesz U23-as Eb és vb is 2013-ban.
Ami a maratoni kenut és a legnagyobb sikert illeti: a tavalyi vb-n azért vett részt Ádám és páros társa, Schmidt Richárd, mert mindenképp indulni akart világversenyen, és a sprint szakágban nem sikerült – két tized (!) – híján kijutni.
„Igen, a maratoni kenu nem olyan népszerű, mint a sprint, talán azért, mert nincs benne az olimpiai programban. Pedig nagyon látványos tud lenni a hosszú táv ellenére, ugyanis itt futni is kell a kenuval több etapban is. Mi 16 kilométert eveztünk, a felnőtteknél 26-at eveznek, ez négy vagy öt kört jelent a pályán, és minden körben van egy futószakasz. Nyugodtan mondhatom, hogy nagyon-nagyon megterhelő a maraton, más felkészülést is igényel. Ezért van az, hogy akik sprintben indulnak, nem nagyon kacsingatnak ki a maratoni felé” – árulta el Ádám, aki Ricsivel 22 másodpercet vert a portugálokra és 2 perc 14-et a spanyolokra a tavalyi római vb-n.
Ádám Rióban még csak 21 éves lesz, előtte tehát a jövő, nincs is más célja, mint az olimpiai dobogó. Addig még sok víz lefolyik a Dunán, jövőre jön az érettségi, majd a civil életet is építeni kell. Most úgy gondolja, sportos vonalon tanul majd tovább.
Jó helyen kenuzik, edzője, Martinkó Gábor remek csapatot formált az elmúlt 5 évben, pedig előtte nem is volt kenu szakág a IV. kerületieknél.
Mivel a bőség zavarával küzd a magyar kajak-kenu sport, feltettük Ádámnak a kérdést, mit szól ahhoz, hogy vannak, akik más nemzet színeiben próbálnak érvényesülni, mondván egy sportoló nem feltétlenül a zászlóért, sokkal inkább önmagáért versenyez.
„Mindenki másként gondolkodik erről, de az biztos, hogy én az Újpestért is küzdök egy versenyen, és az Újpestnek, Magyarországnak akarom hazahozni az érmet. Nekem ez pluszerőt ad a vízen” – mondta Ádám, aki tehát elkötelezett újpesti lett az évek során.
Első idei nagy versenye jövő héten lesz, május 16-án elindul a győri maratoni magyar bajnokságon.
