„Eljött az ő ideje” – ez volt a bevezető alcíme a kis műsorfüzetben (van nagy is, a szervezők és a Magyar Judo Szövetség kommunikációs és médiatevékenysége példamutató) Csernoviczki Éva bemutatkozójának.
Háromszor vesztett Európa-bajnoki döntőt a 48 kilogrammosok között a londoni olimpia tatabányai bronzérmese, de ezúttal senki sem tudta megállítani. Pedig az elődöntőben a török ellenfele feladta a leckét, csak 18 másodperccel a vége előtt indította azt a dobást, amellyel végül megfordította az állást, és amellyel döntőbe jutott. Ott meg már nem volt megállás, ráadásul azt a belga lányt verte, akitől az olimpián kikapott.
„Remélem, Évi nem nézte meg a sorsolás eredményét, mert akkor máris érezheti az esélyesség terhét” – mondta Hadfi Dániel, a Honvéd szakosztály-igazgatója még a nap elején. Nos, megbirkózott a teherrel, ha volt, így nem maradhatott el az aranyérem sem.
„Nem volt könnyű az olimpia után megfelelő motivációt találni, de egy hazai Eb elég ösztökélő volt Évi számára. A felkészülésünket nehezítette egy középfülgyulladás, de szerencsére Évi a versenyen ebből semmit nem érzett. A győzelem kulcsa az első mérkőzés volt, ott elhittük, hogy meglehet az aranyérem. Fantasztikus volt edzőként és apaként is hazai közönség előtt megnyerni az első Európa-bajnoki aranyat. Ilyenkor apaként számomra megengedett, hogy kicsit jobban elérzékenyüljek a megszokottnál. Nagyon örülünk, hogy Évi és a többi versenyzőnk rá tudta irányítani a figyelmet a sportágunkra” – mondta a döntő után Csernoviczki Csaba, Európa-bajnokunk édesapja.
„A mai napom egyik kulcsmomentuma az volt, hogy felépültem a középfülgyulladásból, de aztán az elődöntőm előtt volt egy kis holtpontom, tompának, álmosnak éreztem magam. A döntőben végig úgy éreztem, hogy jobb vagyok az ellenfelemnél, uraltam a meccset. Boldog vagyok, hogy három ezüstérem után végre összejött az arany” – ezek a boldog győztes szavai voltak.
Aztán Évát nagyon gyorsan elvitték a doppingellenőrök, így az utolsó eredményhirdetést követő sajtótájékoztatón nem is tudott részt venni. Nem úgy a többi hős. Igen, az 5. helyen végzett Karakas Hedvig és Zámbori Bence, valamint a 7. helyen végzett Maros Barbara is hős.
Mert világklasszis versenyzőket vertek meg a nap során, vagy éppen sérülésekkel küzdve vívták végig a napot. Nem csoda, hogy Toncs Péter, Karakas Hedvig edzője a könnyeivel küszködött a média képviselői előtt. Nem is nagyon találta a szavakat, de annyit elárult, azért Hédivel és Bencével is nagyon elégedett. Mint ahogyan Pánczél Gábor is, Maros Barbara trénere, aki példaértékűnek nevezte a magyar lány kitartását (porcszakadás mellett dzsúdózott, így verte meg az olimpiai bronzérmes Gnetót).
Fotó: MTI
A képra kattintva galéria nyílik.
Zámbori Bence – akit a Sport24 az Európa-bajnokság titkos esélyeseként tartott számon – úgy nyilatkozott, mint mondjuk Gyurta Dani vagy épp Berki Krisztián szokott. Ez kiváló előjel a jövőre nézve. Merthogy Bence az első meccsén a világ- és Európa-bajnok ukránt győzte le, ám ez a tény más megközelítésből szerinte szinte semmit sem jelent.
„Az első meccs után nagyon jól éreztem magam, lendületet adott, doppingolt (jaj, itt összenéztek a tájékoztató résztvevői és mosolyogtak – a szerk.) a későbbiekben. Nem nagyon szerethet engem, mert korábban már legyőztem őt, szerencsére most is sikerült. Sajnos, a bronzmeccset kicsit elkapkodtam” – így Bence, aki, miután megjegyeztük, hogy a világranglista vezetőjétől kapott ki a 3. helyért, csak ennyit mondott:
„Ez nem mentség, ha az ember olimpiai bajnok akar lenni, akkor mindenkit meg kell vernie”.
Nos, igen, ez a mentalitás jellemző erre a magyar válogatottra. Melynek átlagéletkora 23 év!
Szép világbajnokságok, szép olimpiák előtt állunk.
