A torna előtt azt mondtad, hogy a harmadik hely is egyfajta bravúr, vagy legalábbis jó teljesítmény lenne a csapattól? Így értékeled utólag is?
Igen, egyedül a koreai meccs miatt van némi hiányérzetünk, de felesleges azt számolgatni, hogy mi lett volna ha, hiszen ha ott nyerünk, akkor egészen biztosan máshogy alakul a többi meccs. Szóval az az egyetlen meccs, aminek nem örülünk, a kazah meccs pedig a csúcspontja volt a vb-nek. Az, hogy Japánt és Nagy-Britanniát is le tudtuk győzni az örömteli. Azt gondolom, hogy az olasz és a kazah válogatott is előttünk jár.
Más kérdés, hogy itt egy meccset játszik mindenki s másikkal, ahol bármi előfordulhat, és ezt sikerült is meglovagolnunk. Az ő teljesítményük viszont a torna elejétől a végéig meggyőzőbb volt, mint a miénk. Úgyhogy összességében ez így igazságos, sajnos.
Tavaly nagy arányú vereséget szenvedtünk a szlovénektől és az osztrákoktól, idén az egyik feljutót megvertük. Értékelhetjük ezt fejlődésként?
Elég speciális helyzetben van most a válogatott. Generációváltás közben, alatt, előtt. Nehéz azt mérni, hogy van-e fejlődés egyik évről a másikra, mert nem tudjuk még, hogy kik azok, akik már nem akarnak jövőre szerepelni a válogatottban.
Az viszont biztos, hogy jó úton van a válogatott. Nagyon sok munkát végeztek a srácok és a stáb ebben az elmúlt pár hétben, és ennek nagy látszatja volt. Rengeteget javult a csapat az állóképességtől kezdve a játékértésén át a megvalósításig, és ez a legfontosabb. Hogy erre hogyan tudunk majd építeni, az a következő pár hónapban kiderül. Függ attól, hogy hogyan alakul a stáb, és kik jelentik be a visszavonulásukat a válogatottságtól.
Mennyire szokott össze a csapat és a kapitány?
Nagyon jó kapcsolat alakult ki az edző és a csapat közt. Rich egy kiváló szakember, akinek nagyon sok ajánlata lesz ezalatt a nyár alatt. Hogy ebből mit fog elfogadni, és azzal összeegyeztethető-e az itteni munka vagy sem, azt nem tudom megmondani. Az biztos, hogy nagyon fontos lenne a magyar jégkorongnak, hogy ő, illetve a stáb többi tagjai is a válogatott mellett tudjanak maradni, és tudják javítani tovább ezt a teljesítményt, egészen addig, amíg el nem jön még egy csoda, amit most már öt éve várunk.
Mit történt Korea és Kazahsztán között, hogy hozta fel a csapatot az edző?
A legegyszerűbb mindig az – és a főnök is valamelyest ezt követte – hogy először elemezni kell, hogy mi lehetett az ok. Utána kell megpróbálni változtatni ezen valamit, és ami talán még ennél is fontosabb, hogy mutatni kell kiutat. Rá kell világítani a csapatnak, hogy mi az, amit ebből magukkal kell vinni, és mi az amit ebből pozitívumként tudnak megélni.
Sokat beszélgettünk mi stábtagok a világbajnokság vége óta, hogy vajon mi lett volna ha… Akkor is ezt mondtuk, akármennyire is elcsépelten hangzik, hogy ez egy jókor jött pofon volt. Akkor úgy gondoltuk, hogy egy olcsón megúszható pofon. Utólag úgy tűnik, hogy azért nem annyira olcsón úsztuk ezt meg. Bár még egyszer mondom, nem tudhatjuk, hogy mi lett volna akkor, ha mondjuk 6-1-re nyerünk Dél-Korea ellen, és úgy kell kiállni Kazahsztán ellen két nappal később.
Az biztos, hogy ott mindenki talajt ért, és onnan nem volt már csak felfelé. A srácok, illetve inkább ennek a csapatnak a személyisége nagyon jól látható abból, hogy így tudnak reagálni egy talán betlinek nevezhető mérkőzésre. Ez nagyon fontos sportolói magatartás. Ezért szeretik olyan sokan ezt a válogatottat, és ezért szeretünk mi is ebben tevékenykedni.
