Hokisaink egyöntetűen állítják, hogy komoly szerepe volt az esélyesnek tartott Kazahsztán legyőzésében annak is, hogy a drukkerek nem pártoltak el tőlük a dél-koreaiak elleni vereségük után, sőt, még az edzésükre is belopakodtak szurkolni. Azt tehát tudjuk, hogy nekik milyen érzés volt a meglepetésakció, és egy újságírónak szurkolónak?
Az egész gerillaakció egy titokzatos üzenettel kezdődött. A dobos hangulatfelelősök egyike jelezte, hogy fontos mondandója lenne számomra. További részletekkel nem szolgált. Persze rögtön tudni akartam, hogy miről van szó, de beszélgetésünk csak még nagyobb homályt derített az ügyre. Jöjjek ide kedden este az Arénához, sörözni fogunk, majd valami nagyon meglepő helyre megyünk – körülbelül ennyit tudtam kiszedni szurkolótársamból.
Kedden aztán meg is jelentünk szép számban a kért helyen, a kért időpontban. Alapos közvéleménykutatást tartottam, de senki nem tudta, valójában miért is vagyunk itt. Aztán beengedtek minket a szurkolói faluba, ahol ellátták a társaságot sörrel. Mielőtt bárki felháborodna: nem leitattak minket, csak a torkunkat óvták a kiszáradástól. Aztán jött a gigameglepetés: bemegyünk a fiúk edzésére, szurkolni.
Csak csendben, csak halkan… Fotó: Tóth Péter (udi.hu)
Már a legelején igen bonyolult feladat elé állítottak minket: halkan menjünk be az Arénába. Ilyet kérni a szurkolóktól, hogy ne csapjanak zajt?! Végül egész jól sikerült megoldanunk a feladatot, míg odabent végre kedvünkre kiereszthettük a hangunkat.
Hogy milyen érzés végigordibálni a csapatod edzését? Visszagondolva is libabőrös. Érződik, érződött, hogy mennyire működik a kémia a nézők és a válogatott között. Mi odamentünk, hogy mutassuk, mellettünk állunk, nem egy rosszul sikerült meccs számít, menni kell, előre nézni. Ők megköszönték a törődést azzal, amivel a legboldogabbá lehet tenni egy drukkert. Egy lehetetlennek tűnő mérkőzést nyertek meg.
Azért működik kiválóan ez, mert minden csapat ilyen szurkolótáborról álmodik, és minden szurkolótábor ilyen csapatot szeretne. Reméljük, hogy pénteken és szombaton is mi leszünk a hatodik ember az Arénában, és a válogatott megint harcol egy óriásit. Értünk, egymásért és magukért. Ha így lesz, akkor már nyertek, nyertünk.
