„Az olimpiának abból a szempontból van csak köze a döntésemhez, hogy így nem kaptam megfelelő támogatást a 2013-as szezonra. Rengeteg időt, energiát és pénzt fektettem az edzésekbe, ami egyértelműen nem térült meg anyagilag. Harmincéves vagyok, szóval lassan aktuális a családalapítás, és abból a fizetésből, amit otthon kapnék, nem lehet megalapozni egy életet” – nyilatkozta a kajak.hu-nak döntése hátteréről Gyertyános.
De mit tehet egy ilyen döntést követően az élsportoló? Tekintettel arra, hogy „Gyertya” már versenyzői karrierje alatt is készült a váltásra, és szakedzői diplomát szerzett, adva volt a lehetőség. De hogy ilyen messze? Ugyanis világbajnokunk szezon végén leadta önéletrajzát a Nemzetközi Kajak-kenu Szövetségnél, amelynek közvetítésével bukkant rá a mianmari szövetség, és felkérték: legyen hazájuk szövetségi kapitánya.
„Már két hónapja kint vagyok, és az első benyomásaim mindenképp pozitívak. Azt azonban nem mondanám, hogy nem izgultam, amikor elindultam egyedül ide, de próbáltam egyfajta kalandként gondolni rá. Az ország politikai és gazdasági helyzetéről sokat olvastam, mielőtt kiérkeztem, az első két hónap tapasztalata alapján azonban akár azt is mondhatom, hogy néha nagyobb biztonságban érzem magam itt, mint otthon. Bár ehhez hozzátartozik, hogy engem a kormány, azon belül is a sportminisztérium hívott meg, vagyis kicsit kiemeltebben kezelik a helyzetemet. Az időjárás tökéletes az edzésekhez, a felnőtt férfi és női, valamint az ifi férfi és női kajakválogatottért vagyok felelős” – mesélte első benyomásait Gyertyános.
Mianmarban mindössze néhány éve kezdtek el foglalkozni a sportággal, és mint keleten sok helyütt, így itt sem a világbajnokságot tekintik a fő versenynek, hanem a Dél-kelet Ázsiai Játékokat, amit ráadásul éppen Mianmar rendez decemberben.
A térség erős a „magyarból”: az egykori versenyzőtárs, Babella Balázs vezeti a szingapúri válogatottat.
