George Mallory és társa, Andrew Irvine egy brit expedíció szervezésében 1924. június 8-án indult neki a 8850 méter magas, akkor még megmászatlan Mount Everestnek, hogy Nagy-Britanniáé ľ és persze az övék – legyen a magashegyi hegymászás hőskorának legnagyobb dicsősége. Útjukról azonban soha nem tértek vissza.
Szinte a tragédia másnapjától kezdve állandó kérdésként merült fel, hogy a két mászó vajon elérte-e a csúcsot, mielőtt életét vesztette a hegyen, vagy sem. Ezeket a vitákat leginkább társuk, az oxigén-utánpótlásért felelős Noel Odell beszámolója táplálta, aki helyi idő szerint 12:50-kor még látta a két felfelé igyekvő embert valamelyik „lépcső” (sziklakiemelkedés) tövében.
