“Polak, Węgier, dwa bratanki , i do szabli, i do szklanki”. Magyarul: “Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát.” A mindkét nép által jól ismert mondás több száz éves barátságot feltételez ugyan, de hogy hétfőn este Barcelonában a lengyel és a magyar kézilabda-válogatott közt a pályán nem lesz barátság, az biztos. Harc annál inkább.
A magyar csapat becsületesen játszott Algéria ellen (29-26), a tuti továbbjutás és a könnyebbnek vélt (??) ellenfél reményében nem feküdt le – az egyiptomi válogatott legnagyobb örömére. A tisztességes játék azt hozta, hogy most úgy gondoljuk, a lengyelek ellen nehezebb dolgunk van, mint lenne az amúgy hibátlanul csoportelső (!!!) szlovénok ellen – már ami a továbbjutást, a világ legjobb nyolc csapata közé kerülést illeti.
Most lehetne azon morfondírozni, hogy egy világbajnokságon van-e tisztesség, vagy csak illik az eredményességet “a cél szentesíti az eszközt” szemüvegén keresztül bámulni, és gondolkodás nélkül elkerülni a nehezebbnek vélt ágat, de nem érdemes. Ha fordítva lett volna, most éppen az ellenkezőjéről lehetne eszmét futtatni.
Inkább fogadjuk el Mocsai mester hitvallását, pedagógiáját, ami így szólt még az ominózus meccs előtt: “Csapataimmal mindig is a győzelemre törtem, ezúttal sem lesz másképp” -, és amin amúgy semmi kivetnivaló nincs. Sőt! Mindez visszahoz valamit a spotszerűségbe vetett hitből, ami valljuk meg, a 21 század üzleti szemléletű sportjára egyre kevésbé jellemző…
A világbajnokságon a hatodik meccsére készül a férfi-kézilabdaválogatott. “A vak nem látja, mennyire kilúgozták őket az elmúlt napok” – jellemezte a játékosok állapotát Mocsai, ettől függetlenül egészen biztosak lehetünk benne, hétfő estére össze fogják drótozni magukat Nagy Laciék és megpróbálják elérni a bravúrt.
Mert függetlenül attól, hogy a lengyelek nem jutottak ki az olimpiára, és az Európa-bajnokságon is mögöttünk végeztek, éppen azért kell bravúrról beszélni, mert meghatározó játékosaik a lengyel bajnokság kirakatcsapatában, a Kielcében edződnek, akik kiegészülnek egy-két Magdeburg, Hamburg, Berlin és Atletico Madrid sztárral, és most piszkosul bizonyítani akarnak.
“Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát.“
Hétfőn egymás ellen harcolni fognak.
De az is szinte biztos, hogy a meccset követően a lengyel és a magyar játékosok és edzők is kortyolnak majd egy-egy pohár jó barcelonai vörösbort.
A kérdés csak az, ki iszik örömében és ki bánatában?
