Hogy mire gondolunk? A 2011-es szegedi MOL világbajnokság és az azt övező figyelem, valamint az, hogy 2016-os paralimpiai szereplés lehetősége újabb és újabb kapaszkodót jelent a szakágnak, amely évről évre bővül mind létszámában, mind eredményességében.
2012-ben a szakág folytatta előző évi eredményes szereplését. Mind a világ, mind pedig az Európa-bajnokságról éremmel, érmekkel tértek haza versenyzőink.
A szakág fejlődését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a decemberi háromnapos tatai edzőtáborba már 12 versenyzővel utazhatott el Pruzsina István vezetőedző, aki megszállottan és nagy szakértelemmel készíti fel a sportolóit.
„Minden évben új lépéseket teszünk– mondja a vezetőedző. – Az alap válogatott mellett decemberben már olyan versenyzők is velünk tartottak a tatai táborba, akik úgymond ősszel minősültek, akkor lelték meg kategóriájukat.“
Az év végi tatai tábor, amelyet jövőre szeretnének időről-időre megismételni, nagy segítséget jelentett a szakágnak, hiszen ezek azok az alkalmak, amikor össze lehet fogni a versenyzőket, akik ilyenkor ki tudják cserélni tapasztalataikat, meg tudják osztani egymással az edzésélményeiket és lelkesítik egymást.
„Jelen pillanatban öt egyesület foglalkozik paraversenyzőkkel. Sajnos a klubok még mindig nem merik bevállalni ezt a szakágat, mivel a vízitelepeket akadálymentesíteni kell, és az edzőktől is több munkát, áldozatot kíván egy-egy tréning levezénylése, amely látszólag nem térül meg – mondja Pruzsina István, aki ettől függetlenül úgy érzi, folyamatosan fejlődik a csapat, amely köszönhető a szövetség, elsősorban Weisz Róbert parakenu szakágveztető kiemelt figyelmének is.
Hogy a szakág sikerének kulcsát miben látja a vezetőedző?
„A tatai táborhoz hasonló megmozdulások sokat jelentenek számunkra. Úgy érzem, jó alapokat fektettünk le, és elegendő időnk lesz arra, hogy a riói paralimpiára erős csapatot készítsünk fel” – mondta Pruzsina István.
