Hiányzik Szeged?
Persze, hogy hiányzik. Nagyon szerettem Szegeden élni, szegedinek lenni. Szinte gyerekként kerültem – édesapám kérésére – Magyarországra, Szegedre. Itt lettem felnőtt, itt lettem bajnok, itt vannak a barátaim. Mindig a legnagyobb szeretettel és hálával fogok erre a városra gondolni. Ahányszor csak Szegedre visz az utam, mindig azt mondom: haza megyek.
Akárcsak egy szerelmi szakítás, olyan indulatokat gerjesztett Szerbiába való visszatérésed. Lehetőségeidet és az otthoni ajánlataidat látva, ilyen „vőlegényről” álmodtál?
Nem én voltam az indulatos, hanem a média „rossz fele” és az általa hergelt, nem jól tájékoztatott szurkolók, akik durván szidalmaztak. Nem álmodok vőlegénnyel, nekem szerető férjem van. A családommal hoztunk egy döntést: mivel lejártak a szerződéseim, haza költözünk Szerbiába. A szerb szövetség is mindent biztosít ahhoz, hogy jól kajakozzak.
Mi az oka annak, hogy utánad több magyar sportoló is bejelentette: külföldön folytatja pályafutását?
Nem tudom pontosan, és nem is akarom mások elhatározását megmagyarázni. Úgy tudom, hogy Benedek Dalma és Paksy Timi évek óta foglalkoztak a távozás gondolatával.
Családoddal jelenleg Belgrádban éltek. Hol laktok? Ki vigyáz a gyerekre, amikor edzéseken vagy?
Még nem rendezkedtünk be sehova. Jelenleg is egy magaslati edzőtáborban vagyunk Bulgáriában. Eddig nem sok időm volt az otthon keresésére. Almási Piroska – a legjobb szegedi barátnőm – Milana dadája: ő vigyáz rá, amikor én az edzéseken vagyok. A férjem, Andro első házasságból származó kajakos gyerekei itt vannak velünk az edzőtáborban, valamint Benedek Dalma és Nagy Antónia is. Így vagyunk mi egy nagycsalád.
Milyen eredményeket szeretnél még elérni – ezúttal szerb színekben?
Igen, szerb színekben fogok versenyezni. Ez a szülőhazám, a döntést meghoztam. Azt gondolom, hogy még sokáig fogok kajakozni, és a versenyeken számomra továbbra is egy cél lesz: a győzelem.
A férjed megtalálta a számításait Belgrádban?
A férjemmel a közös célok érdekében teszünk mindent. Ha ez jól sikerül – mint eddig mindig – akkor meg fogjuk találni a számításunkat is.
Egy kicsit ugorjunk vissza néhány évet: mi miatt alakult ki konfliktus közted és Fábiánné Rozsnyói Kati néni között?
Ez nagyon régen volt már, nem szeretnék erről beszélni. Egyébként az utóbbi időben sokat beszélek telefonon Kati nénivel, akit mindig is a világ legjobb edzőjének tartok. Minden beszélgetésünkkor biztat, bátorít, hogy érjem el a kitűzött céljaimat.
Tartod a kapcsolatot Kovács Katival, Kozák Danutával és a többi olimpikonnal?
Igen, de nem sűrűn, ahogy ezt korábban sem tettem. Mi élsportolók profi módon tesszük a dolgunkat, nem sok idő jut – az edzőtáborokon kívül – a baráti és egyéb kapcsolatok mélyítésére.
Mit szólsz ahhoz, hogy menedzsered, Csonka Gábor kiadott rólad és a kálváriádról egy könyvet?
Az utóbbi években már többször jött Gábor ezzel a kéréssel, hogy újságírók, tévések könyvet, illetve filmet készítenének rólam. Én ez ellen mindig tiltakoztam, soha nem szerettem a túlzott médiaszereplést, az én pályám: a kajakozás. Az olimpia után újra ilyen kérésekkel bombáztak, aminek visszautasítására az volt a legjobb megoldás, ha Gábor egy reális anyagot készít. Így született meg a rólam szóló könyv, aminek továbbra sem örülök.
Olvastad már?
Még nem. Ha egyszer elolvasom, elmondom a véleményemet Gábornak.
Mi hiányzik a legjobban Magyarországról?
Nem érzem még semminek a hiányát, hiszen ugyan úgy vonultam edzőtáborba Szegedről, mint a korábbi tíz évben bármelyik télen. Ráadásul nincs is túl messze Szerbia Szegedtől, tehát ezután is sűrűn fogok a Kárász utcán fagyizni.
