Biros még mindig elszánt (Fotó: MTI)
A Kemény Dénes szövetségi kapitány vezette, Londonba címvédőként érkezett, ott azonban végül csak ötödikként végzett gárda csapatkapitánya a nemzeti együttes honlapja, a vlv.hu számára adott szerdai interjúban a vártnál gyengébb szereplés lehetséges okait boncolgatva úgy találta, hogy a januári Eb-bronzot követően London előtt talán túl sok volt az előkészületi mérkőzés.
„Nagyjából bírtuk, de azért nehéz mindig jól játszani. Sok volt a meccs, egy torna kimaradhatott volna, amúgy alapjában véve jó volt szerintem a felkészülés – mondta a 36 esztendős Biros Péter, aki leszögezte, hogy az olimpiára a címvédés céljával utaztak ki. – Azóta bebizonyosodott, hogy a realitás a 3-5. helyek valamelyike. Persze az álom az volt, hogy megint aranyérmet nyerjünk. Az, hogy négy éven át nem nyertünk semmit, előrevetítette a bekövetkezett eredményt, de ezt nem akartuk tudomásul venni. Lehet, hogy mégsem dolgoztunk meg eléggé a sikerért, lehet, hogy nem tettünk meg mindent. Szerintem a mentális problémák voltak a leglényegesebbek.”
A játékos hangsúlyozta, hogy a felkészülés alatt mindenki megtett mindent a siker érdekében, nemcsak a medencében, hanem abból a szempontból is, hogy igazi közösséget, csapatot alkossanak.
„De hát valami megint hiányzott…” – tette hozzá, megemlítve az egyik szakmai „bökkenőt”, nevezetesen azt, hogy a válogatott túl sok gólt kapott.
„Az egész négyéves időszak alatt bizonytalanság volt a kapuskérdésben. Lehet, hogy ebben Dénes hibázott, lehet, hogy én is mint csapatkapitány, de ezt valahogy meg kellett volna oldanunk ahhoz, hogy jobbak, biztosabbak lehessünk hátul. Ez a négyéves ciklus folyamatosan arról szólt, hogy ha jól védekezünk, akkor nyerünk, ha nem védekezünk jól, akkor borzasztó nehéz dolgunk van, és kikaphatunk.”
A negyeddöntős összecsapáson elszenvedett vereségről Biros ezt mondta: az olaszok azzal nyertek, hogy jobban akarták a sikert.
„Az egész csapatunk olyan volt, mint akiket valamifajta fásultság bénít – emlékezett vissza Biros. – Innentől kezdve már csak a becsületünkért játszottunk, a rosszból kellett kihozni a legjobbat, hogy legalább ötödikek legyünk. Ez sikerült. Nem volt egyszerű mutatvány ez sem, de úgy érzem, hogy így legalább emelt fővel jöhettünk haza.”
A felvetésre, hogy 36 évesen vállal-e szerepet az új magyar válogatottban, Biros Péter így felelt:
„Én soha nem mondtam azt, hogy soha. Nem mondtam le a válogatottságot, nem is fogom ezt megtenni addig, amíg nem beszéltem az új szövetségi kapitánnyal. Ha az én elképzelésem beleillik az övébe, akkor játszom a válogatottban. Természetesen szünetre van szükségem ahhoz, hogy folytatni tudjam, és ha folytatom, akkor az olimpiáig folytatom, de ez egy beiktatott szünet nélkül nem fog működni. Azt szeretném majd vele megbeszélni első körben, hogy egyáltalán igényt tartana-e a játékomra, és hogyha igen, akkor milyen feltételekben tudunk megegyezni. Muszáj lenne pihennem ahhoz, hogy nagyjából olyan produkciót nyújtsak az utolsó két évben, mint amilyet elvárok magamtól, és amilyet mások is elvárnának tőlem”.
