A francia Briancon magyar válogatott védője is ott volt pénteken a jégen, amikor a mieink meggyőző játékkal lépték le 5-1-re a litván együttest az olimpiai selejtezőtorna budapesti állomásán. Természetesen a Nemzetközi Jégkorong Szövetség (IIHF) is figyelemmel kíséri a tornát, a szervezet egyik újságírója pedig A hatalmas magyar címmel riportot közölt Szélig Viktorról.
„Ha a hűség szóhoz egy nevet kellene párosítani, akkor Szélig Viktoré lenne az” – így kezdődik az iifh.com-on olvasható iromány.
Az írás apropója, hogy a rutinos védő már a 20. szezonját kezdi meg a válogatottnál: „Nagyon sokan szögre akasztották már a korcsolyájukat a korosztályából, Szélig azonban még mindig erős és nagy erőssége a csapatnak pályán kívül és belül” – írja Joeri Loonen.
Szélig az 1993-as világbajnokságon debütált címeres mezben, arra a vébére pedig a mai napig úgy emlékszik, mintha a minap lett volna: „Nagyon fiatal voltam még akkor, de a szövetség úgy döntött, hogy a teret ad a tehetségeknek. Emlékszem szoros mérkőzést játszottunk Spanyolországgal, 6-5-re vezettünk, amikor egy buta szabálytalanságért kiállítottak. Végül ez nem számított, megnyertük a meccset, de én ott bosszankodtam a büntetőpadon, életem leghosszabb két perce volt” – emlékszik vissza a 37 esztendős hokis.
Az újságíró azon megjegyzésére, hogy akkor még a C csoportban vitézkedett a magyar együttes, most pedig már az A csoportba szeretne visszajutni Szélig azt felelte, hogy ebben nagy szerepe volt a külföldi edzőknek, akik új mentalitást hozták a csapathoz. Elsőként Pat Cortinát emelte ki – akinek vezetésével összejött a szapporói csoda is -, mint mondta, a szakember világos jövőképet fogalmazott meg, ez pedig érzése szerint akkoriban nem volt meg a szövetségben.
„Cortina után is olyan szerencsés helyzetben voltunk, hogy olyan edzőkkel dolgozhattunk, mint Ted Sator, Kevin Primeau és most Diego Scandella. Ők mind olyan edzők, akik szenvedélyesek és mindig arra törekedtek, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki belőlünk.”
Szélig a válogatott dresszt is minden alkalommal büszkén viseli, ez pedig nagyban köszönhető a messze földön híres magyar drukkerek odaadó támogatásának is. Elárulta, hogy eleinte az volt a feladata, hogy csendben csinálja a dolgát, napjainkban azonban már őrá néznek fel a fiatal hokisok.
Ami az olimpiai esélyeket illeti, a védő inkább realista, kemény feladatnak tartja a világ 12 legjobb együttese közé kerülést. Ami az A csoportos világbajnokságot illeti, annak kapcsán már jóval optimistább:
„Remélem 2013 a mi évünk lesz, saját közönségünk és teltház előtt bizonyíthatunk.”
Szélig Viktor elmondta, addig folytatja aktív pályafutását, amíg az egészsége engedi, ám Franciaországban már sokszor edz gyerekeket és el tudja magát képzelni a jövőben is a kispadon.
„Véleményem szerint a tehetségek képzése a legfontosabb, Magyarországon is erre kellene koncentrálni, hogy ne csak egy csapattól függjön a válogatott” – így Szélig, aki végezetül hozzátette: „Rengeteget kaptam a magyar jégkorongtól, hálás leszek, ha egyszer megkapom a lehetőséget, hogy mindezt visszaadjam.”
